„Hazudj, amíg kész nem vagy” – a Szilícium-völgy és a startupok kultúrája

Elizabeth Holmes és cége, a nem létező technológiát áruló Theranos esete nem a deviáns kivételt jelenti, a startupok és a Szilícium-völgy egész világa nagyrészt arra épül, hogy a befektetők lehetőleg minél kevesebbet tudjanak róla, mibe is teszik a pénzüket – állítja a téma több szakértője is.

Csak idő kérdése, hogy kirobbanjon egy Elizabeth Holmes-éhez hasonló botrány, kódolva van a technológiai startupok és a kaliforniai Szilícium-völgy üzleti kultúrájába, ami történt – állítja a BBC-n megjelent terjedelmes elemzésében James Clayton technológiával foglalkozó szakíró.

Az egykor a startup világ sztárjának számító nőt akár húsz évre is ítélhetik csalásért, cége, a Theranos 2013-ban valósággal berobbant az üzleti világba, amikor azt állította: egy csepp vérből is képes gyakorlatilag minden létező betegséget diagnosztizálni.

A Theranos értéke rövid idő alatt 9 milliárd dollárra ugrott, olyan világhírű üzletemberek álltak sorba, hogy befektethessenek, mint Rupert Murdoch médiacézár, majd

jött a gyors bukás, amikor kiderült, hogy nincs itt semmi technológiai áttörés,

a Theranos a beküldött vérmintákat a diagnosztikában már ismert módszerekkel vizsgálja és kilátás sincs rá, hogy valami újat találjon ki. Akit részletesen érdekel a történet, a Magyar Hang összefoglalóját itt olvashatja.

A rossz hír az, hogy Elizabeth Holmes nem a deviáns kivétel, hanem maga a fősodor a Szilícium-völgyben és a start upok világában

– írja James Clayton.

A „küldetés”

Az üzleti élet ezen része eleve a szokatlanra, az eddig ismeretlenre épít – gyakorlatilag kötelező „forradalmit”, „áttörést”, „soha nem volt”-ot ígérni, hiszen hatalmas a verseny és a potenciális befektetők figyelmét csak így lehet felkelteni. Ezzel párhuzamosan pedig egyáltalán nem szokatlan – hiszen mégis csak startupról beszélünk – hogy a nagy inventorok eleve bevallják, hogy egyelőre inkább csak az ötlet van még meg a fejükben, a megvalósításhoz kérik a támogatásokat.

Holmes is ebben volt zseniális; ő nem is csak ötlettől, egyenesen „küldetésről” beszélt mindig, ami ráadásul az egész emberiség javát szolgálhatná már rövid távon. Ki is tudott volna ellenállni egy volt stamfordi diáknak? Kevesen.

Az igazi baj akkor kezdődik, amikor az ötlet ötlet marad, és kiderül, hogy nem építhető ki mögé a megvalósításhoz szükséges technológia – ezt történt a Theranos esetében is. Ez persze nem egyből derül ki,

itt jön a képbe a cikkünk címében már említett „hazudj, amíg készen nem vagy” kultúrája.

Vagyis az illető ötlet és startup tulajdonosa – bár maga is kezd tisztában lenni vele, hogy amit kitalált, nem biztos, hogy működik – nem árulja el a nehézségeket, hanem dupla vagy semmire kezd el játszani: abban bízik, amíg áramlik hozzá a befektetők pénze, előbb-utóbb csak sikerül valamilyen technológiai áttörést elérnie és működő invenciót létrehozni.

Ha ez a helyzet, akkor persze mindenki örül. De ha nem, akkor jön a botrány – és valójában nincs semmi, ami megelőzhetné a hasonló eseteket, sőt.

Margaret O’Mara szerint – aki könyvet írt a témában (The Code: Silicon Valley and the Remaking of America) – egy ötletre épülő start up esetében még természetes is valahol, hogy a kezdeti szakaszban – termék híján – marad a blöff, főleg, hogy az általános vélekedés szerint egy jó gondolat mellé a megfelelő mennyiségű munka becsatornázásával előbb-utóbb jön a megvalósítást lehetővé tévő technológia is, csak eleget kell hozzá kutatni.

Ez sokszor valóban így van, de

a Szilícium-völgyben Margaret O’Mara szerint gyakran elmosódnak a határok a magabiztos ígéretek és a szisztematikus hazugságok között.

Ráadásul az egész piramisjátékszerűen is működhet: ha egy startup mellé odaáll egy nevesebb befektető, már önmagában hitelesítheti a céget, így mások esetleg még annyi energiát sem fektetnek az adott ötlet vagy vállalkozás átvilágításába és szintén beszállnak, ami megint újabb befektetőket hozhat magával – és így tovább.

„Számomra a Theranos egy nagy figyelmeztetés, hogy az üzleti kultúránkkal valami baj van. Ha egy cég, amelyik ennyire nem hagy a külső szemlélőnek betekintést a saját működésébe, ilyen sokáig lehetett ilyen sikeres, az azt mutatja, hogy valamit rosszul csinálunk”

– mondta a BBC-nek Roger McNamee, egy befektetőház vezetője, aki úgy döntött, inkább egy fillért sem tesz Elizabeth Holmes vállalkozásába. Korábban úgy tűnt, ő ül fordítva a lovon.

A kólarecept

Holmes egyébként nincs egyedül: tavaly augusztusban a mobil applikációkkal foglalkozó HeadSpin ügyvezetőjét és társalapítóját, Manis Lachwanit vádolta meg az ügyészség azzal, hogy 80 millió dollár kárt okozott a befektetőinek, igaz, ez a cég legalább létező technológiákat árul, Lachwani „csak” a startup pénzügyi helyzetéről hazudott a vád szerint. De ez is egy példa arra, sokszor menyire átláthatatlanul működnek az ilyen társaságok.

Sok cég – például maga a Theranos is – ráadásul rengeteg energiát és pénzt fektet abba, hogy minél jobban megnehezítse az információszerzést. A titoktartási megállapodások általános gyakorlatot jelentenek a Szilícium-völgyi startupok esetében az alkalmazottak számára, és Holmes munkatársai is beszámoltak róla a bíróságnak, hogy kifejezetten nyomást gyakoroltak rájuk azért, nehogy bármit is eláruljanak a Theranos-ról.

James Clayton szerint az egész szférát egy kicsit olyan hangulat lengi körül, mint a két nagy globális kólagyártót: valahol létezik egy „titkos recept”, ami a siker titka, és amit igazából csak nagyon kevesen ismerhetnek, de annál többen hisznek benne.

A rossz hír az, hogy hiába Elizabeth Holmes és a Theranos lebukása, úgy tűnik, semmi sem változik a Szilícium-völgyben.

NYITÓKÉP: a Szilícium-völgy, FORRÁS: Coolcaesar / Wikimedia Commons