Kultúrharcosok és ötvenes partyarcok: ilyen Boris Johnson új kabinetje

Boris Johnson megkeverte a kártyáit, de elsősorban a politikusok népszerűsége alapján döntött arról, ki marad és ki megy a kabinetpozíciók újraelosztása után. Emellett Johnson új kabinetjével megerősíteni próbálja pozícióját a kultúrharcban.

A brit politikában hagyomány, hogy bizonyos időközönként az éppen regnáló miniszterelnök újraalakítja a kormányát egy cikluson belül is.

A covidválság lezárultával jött el ez a pillanat Boris Johnsonnak kabinetje újraelosztására.

Egyes személyi változások történtek már a kormány 2019-es megalakulása óta. 2020 elején például lemondott Sajid Javid a pénzügyminiszteri posztról, mert nem értett egyet Boris Johnson állami beavatkozást nem megvető konzervativizmusával, de aztán Matt Hancock szexbotránya után visszakerült a kabinetbe egészségügyi miniszterként. A múlt heti volt azonban az első teljesértékű reshuffle.

De kik is azok az új arcok?

A legnagyobb változás a külügyminiszteri poszthoz kötődik, ahol Liz Truss Dominic Raabot váltja a poszton. Azt lehetett sejteni, hogy Raab távozni fog, hiszen nagyon sok kritikát kapott, miután a félresikerült afganisztáni kivonulás közben sokáig nem volt hajlandó félbeszakítani nyaralását, hogy segítsen a briteket segítő afgánok kimenekítésében.

Raab nem hagyta el a kabinetet, ugyanis ő lett az igazságügyi miniszter, illetve a miniszterelnök-helyettes is, ami azt mutatja, Johnson továbbra is bízik benne,

de rossz PR-fogás lett volna őt külügyminiszterként megtartani.

Truss régóta esélyes volt egy magasabb pozícióra, hiszen már külkereskedelmi miniszterként is ő volt a legnépszerűbb kabinetminiszter. A konzervatív párt tagjainak 88 százaléka pozitív vélekedik róla, mivel igen látványosan dolgozik; több roll-over deal – azaz volt EU-s kereskedelmi egyezmény brit átültetése ugyanolyan vagy hasonló feltételekkel – is a nevéhez fűződik, valamint kulcsszerepe volt új kereskedelmi megállapodások megkötésében például Ausztráliával vagy Japánnal.

Kinevezésével a négy legfontosabb pozíciót betöltő pozícióból (miniszterelnök, belügyminiszter, külügyminiszter és pénzügyminiszter) kettőt nő – Priti Patel és Liz Truss –,

és szintén kettőt kisebbségi származású – Rishi Sunak és szintén Priti Patel – tölt be.

A másik várt előrelépés Nadhim Zahawi oktatásügyi miniszterré való kinevezése. Zahawi volt a felelős az oltási kampány lebonyolításáért, amit mindenki nagy sikerként könyvelt el az országban. A vakcinaminiszer tévés szerepléseikor is nyugodt kompetenciáról tett tanúbizonyságot, így a választók is szeretik. A kurd származású politikus társalapítója a YouGov közvéleménykutató cégnek, így a nép hangulatának felmérésekor szintén hasznos lehet a kabinetben. Érdekesség, hogy Zahawi rezidens partiarcként is jót tehet a kormányzati ülések hangulatának, hiszen,

amikor Kay Burley reggeli műsorában poénból megkérdezték, mikor volt utoljára nightclubban, az 54 éves politikus rezzenéstelen arccal válaszolta, hogy két éve Dubajban.

Zahawi azt a Gavin Williamsont váltja, akiről sejteni lehetett, hogy nincs sok ideje hátra a kormányban. Williamson volt ugyanis a felelős oktatási miniszterként tavaly azért a botrányért, amiben rengeteg szegényebb iskolába járó gyereket hátrányosan érintett egy algoritmus.

A koronavírus miatt ugyanis elmaradtak az érettségik, így az eredeti terv szerint egy algoritmus döntötte volna el, milyen jegyet kapnak a gyerekek. Ez azonban talán nem nagy meglepetésre azt eredményezte, hogy azok a tanulók, akik olyan magániskolákba jártak, amik hagyományosan jól szerepelnek az érettségin, sokkal jobb jegyeket kaptak, mint azok, akik szegényebb iskolákban tanultak, függetlenül attól, hogy nekik fejenként milyen tanulmányi átlaguk volt.

A botrány hatására aztán inkább a tanárok által ajánlott jegyeket is figyelembe vehették az egyetemek (azt a jegyet, amelyik az algoritmus vagy a tanári ajánlás alapján jobb volt), de ez megpecsételte Williamson sorsát, sokak szerint már akkor le kellett volna mondania. Legutóbb egyébként úgy került be a hírekbe, hogy összekeverte Marcus Rashford labdarúgót Maro Itoje rögbijátékossal, amikor azt mondta, hogy előbbivel találkozott, pedig igazából utóbbival.

Az utolsó említésre méltó előléptetés Nadine Dorries kultúrminiszeri kinevezése, ami egyértelműen a kultúrharc iránti elkötelezettség kifejezéseként értelmezhető.

Dorries ugyanis több provokatív megjegyzést is tett a múltban, 2013-ban a melegházasság legalizációja ellen szavazott, valamint igen erős kritikusa a „woke baloldalnak”. Egy tweetben például azt írta „a baloldali hópihék megölik a humort, lerombolják a történelmi szobrokat, könyveket tüntetnek el az egyetemekről, kitörlik Krisztust a karácsonyból és elnyomják a véleménynyilvánítási szabadságot. Sajnos úgy tűnik, igaz, a történelem ismétli önmagát. Legközelebb a zenét támadják meg”.

Kultúrharcos megerősítést többen vártak, azonban elsősorban ezt Kemi Badenoch személyében, aki szintén nagy kritikusa például a rasszizmus jelenlegi baloldali, strukturális értelmezésésnek, és bevándorlóként (Badenoch Nigériában nőtt fel), illetve fekete nőként nagy figyelmet kapnak az ilyen kritikái. Kisebb meglepetésre azonban ő csak egy újabb államtitkári pozíciót kapott, az esélyegyenlőség mellett a regionális különbségek kiegyenlítéséért is fog dolgozni.

Akik maradtak

A maradók névsorából két személyt érdemes kiemelni. Az egyik a belügyminiszter Priti Patel, akit munkája miatt több kritika ért, viszont népszerűsége igen magas a konzervatív szavazók körében a rengeteg bevándorlásellenes javaslata és megjegyzése miatt (ebből talán az egyik legabszurdabb, hogy hullámgépek segítségével akadályozzák meg a menekültek csónakkal Nagy-Britanniába való érkezését).

Sajtóértesülések szerint kollégái nincsenek túl jó véleménnyel róla, hiszen erős retorikájával ellentétben konkrét megoldást nem talált a legtöbb problémára, illetve télen kiderült, hogy a miniszteri kódexet is megszegte azzal, ahogyan beosztottjaival bánt. Pozícióját valószínűleg a kultúrharcban betöltött szerepe és népszerűsége mentette meg.

A másik maradó Michael Gove, aki ugyan új pozíciót kapott, hiszen a magyar kancelláriaminiszternek megfeleltethető Chancellor of the Dutch of Lancester pozíciójából a regionális egyenlőtlenségek kiegyenlítéséért felelős minisztérium élére került,

de mégiscsak a kontinuitást erősíti, pláne, hogy az elmúlt 11 évben szinte mindig betöltött valamilyen kabinetpozíciót.

Ha már az angol nyelvben a pozíciók újraelosztása „reshuffle”-ként azaz megkeverésként szerepel, Gove-ról elmondható, hogy ő a konzervatívok jokere: volt már oktatási miniszer, igazságügyi miniszter, környezetvédelmi miniszter és kancelláriaminiszter is.

Mivel a régiós különbségek kiegyenlítése (levelling up) fontos szlogenje volt a konzervatívoknak, Gove miniszterségével Johnson egyrészt hangsúlyozza milyen fontos még mindig neki ez az ügy, illetve Gove tapasztalatára is számít. Gove egyébként biztos jóban lesz az immáron oktatásügyi miniszter Zahawival, hiszen nemrég előkerült egy videó, ahol egy aberdeeni nightclubban pakolja tele azt a bizonyos táskát.

NYITÓKÉP: Boris Johnson / Facebook