Így kommentelj okosan a propagandával szemben

Akik propagandaposztok alatt vívnak kommentháborút, azok akaratukon kívül a kormánypárti médiagépezet munkáját segítik. A helyes stratégia a kormánypárti kommentek, hírek és posztok teljes bojkottja.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Mostanában egyre több álhír és propagandaposzt jelenik meg a saját és az ismerőseim üzenőfalán. Ezt egyrészt persze az magyarázza, hogy a kormánypárt kezdi beizzítani a kampányát, és többet költ a Facebookon, másrészt viszont váratlan helyről kapnak segítséget: az ellenzéki kommentelőktől.

Ezek a posztok néhány harcias ellenzéki ismerőseim kommentjei miatt kerültek fel a falamra, akik

Az ellenzéki szavazóknak a Facebookon és más portálokon is fegyelmezett stratégiát kell követniük ahhoz, hogy úgy segítsék a saját oldaluk térnyerését, hogy közben a kormánypropagandát nem terjesztik.

Köztudott, hogy a Facebook algoritmusának fontos eleme a posztok által kiváltott reakciók mérése. Ha egy hírt sokan lájkolnak, rengeteg hozzászólás érkezik rá, akkor azt az algoritmus érdekesnek ítéli, és több ember üzenőfalára juttatja el. Az, hogy negatív-e a hozzászólás, mindegy: a lényeg, hogy pörögjenek a kommentek. A legtöbb ember pedig csak az eredeti posztot olvassa el, csak egy kis részük futja át a kommenteket, és még kisebb részük olvassa el a kommentekre érkezett kommenteket.

Egy 2015-ös tanulmány szerint csak az emberek fele olvas hozzászólásokat, és az ő 60 százalékuk is csak havonta 1-2 alkalommal vagy kevesebbszer. Az emberek nagyjából 80 százaléka tehát lényegében el sem olvassa a hírekhez kapcsolódó kommenteket. 

Innentől a stratégia egyértelmű: ha azt akarjuk, hogy a propagandasajtó minél kevesebb embert érjen el (és ennek kompenzálásaként minél több pénzt legyen kénytelen a rendszerbe pumpálni), akkor

Teljesen felesleges reagálni minden „Vona Gábor hitet tett Allahra!” stílusú hírre, és beleállni a vitába. Akik egyáltalán elolvasnak egy ilyen hírt, azok nem tartoznak az ellenzéki pártok célközönségéhez, velük nem kell foglalkozni, pláne nem vitázni. Egy-egy ellenzéki kommentre érkezik majd többször annyi trollkomment, amire persze az eredeti kommentelő ismét válaszol, a forgalom nő, a poszt elérése emelkedik.

Emiatt több ellenzéki hozzászóló is beszáll a vitába, amire persze a trollok is ugranak – a végeredmény pedig az lesz, hogy senkit sem sikerül meggyőzni, viszont sikeresen feltornásszuk tízszeresére egy propagandacikk elérését.

Természetesen, nehéz megállni, hogy az ember ne reagáljon a nyilvánvaló provokációra. De pontosan ez a kormánypropaganda célja: annyira ostoba kell legyen a tartalom, hogy ne bírjuk ki szó nélkül, és mindenképpen reagáljunk rá. Ha ezt megtesszük, a 21. századi propaganda már elérte a célját. 

Jogosan merülhet fel, hogy ha ezt a stratégiát következetesen alkalmazzuk, és bojkottáljuk az ellenkező oldal posztjait – ők pedig ugyanezt teszik a miénkkel – akkor nem csak azt érjük-e el, hogy mindenki a saját véleménybuborékján belül marad?

A felek közötti kommunikáció, az egészséges vita valóban fontos, de ennek nem a propagandaposztok alatt van a helye.

A legtöbb kommentszekció meglepő gyorsasággal konvergál a szokásos Gyurcsányozáshoz és Orbánozáshoz. Stresszlevezetésre biztos jó, de ha felelős ellenzékiként gondolkozunk, akkor legalább a választások végéig el kellene halasztani az árnyékbokszot.

szórjuk a lájkokat, pörgessük a vitát, ingereljük a trollokat – hiszen az ellenzéki posztok alatti aktivitásukkal valójában nekünk dolgoznak. 

Fontos viszont, hogy ugyanazok a szabályok érvényesek a kommentekre, mint magukra a posztokra: azok a kommentek fognak az élre kerülni, amikre sok válasz érkezett. Ha ugyanis egy ellenzéki hírre érkezik egy negatív komment, amit tíz ellenzéki hozzászólás cáfol, csak azt érték el, hogy ez a komment fog legfelül látszani.

A helyes stratégia tehát a trollkommentek figyelmen kívül hagyása. Ha azonban a trollok egy eredetileg pozitív kommentre válaszolnak, gyalázzák azt, arra mindenképp érdemes reagálni és beszállni a vitába, mert innentől a „mi” kommentünk elérését növeli minden egyes válasz, a tartalmától szinte teljesen függetlenül.

A fentiek nemcsak Facebook-posztokra igazak, hanem Youtube-videókra és kommentekre, hírportálok fórumainak hozzászólásaira is. Tekintettel arra, hogy a hagyományos médiumok már a kormány kezében vannak, az internetes terep maradt az ellenzék fő fegyvere és eszköze arra, hogy elérje potenciális szavazóit. Ezen a terepen is meg kell tanulnunk jól harcolni, ha meg akarjuk nyerni a háborút.

A szerző pénzügyi elemző. Vitáznál vele? Írj!