Most mindenki érezze bűnösnek magát, akinek nincs elég pénze, de gyereket akar?

Vági Márton szerint már azelőtt el kellene ezen gondolkodni, hogy védekezés nélkül ágyba bújnánk a párunkkal. A bolygó védelmében hagyjuk beleszólni az embereket a magánéletünkbe? Nem ez a járható út!

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Vági Márton a Miért nekem kell kifizetnem, ha te gyereket akarsz? c. írásában a nyakunkba szakadó robotizáció hatásaitól félti az emberiséget, pontosabban attól, hogy mi lesz majd azokkal a sofőrökkel, boltosokkal és kétkezi munkásokkal, akikre az önvezető kamionok és eladó nélküli boltok világában már nem lesz szükség.

A szerző nem érti, hogyan lehet az, hogy valaki úgy vállalhat a mai világunkban gyereket, hogy arra esetleg teljesen alkalmatlan és diszfunkcionális, miközben a világban egy autó vezetéséhez is jogosítvány megszerzése szükséges, de egy állást sem lehet betölteni úgy, hogy nincs meg a megfelelő képesítésünk.

Ha a szerzőnek igaza van, akkor elmehet a fenébe az elmúlt évszázadok minden emberi jogi törekvésének a sikere. Innentől már nem dönthet két szabad egyén úgy, hogy szabad akaratából gyermeket vállal, mert már meg kell felelnie bizonyos gazdasági kritériumoknak.

Innentől már nem beszélhetünk szabad gyermekvállalásról sem, az iskolázatlan és a jövőben már értéktelen emberhulladékok pedig amúgy is 

Vági természetesen áldozatként tekint magára, aki sajnálja azokat az állam által elvont adókat, amiket a családokra költ a kormány és ő emiatt képtelen például lakást venni. Erre a felvetésre tökéletesebb választ nem tudnék adni én sem, mint amit megírt Szabolcs Dorottya a Vági Mártonnak címzett válaszában, miszerint

Ma Magyarországon az a család, amelyik nem rendelkezik komoly kezdőtőkével, nem tudja felvenni a CSOK-ot, nem tud otthonfelújítási támogatást igényelni, és babaváró hitelhez sem juthat. A kezdőtőke nélküli, és ezáltal legkiszolgáltatottabbnak tekintett családok gyarapodását tehát lényegében anyagilag egyáltalán nem támogatja a magyar kormány most sem, az egy gyerek után járó, 2008 óta nem emelt 12 200 forintos családi pótlékra pedig egyáltalán nem lehet úgy tekinteni mint ösztönző gyermekvállalási összegre. Lássuk be, ez nevetségesen kevés! 

Vági Márton egy tőkefasiszta. Tőkefasisztának véleményem szerint az tekinthető, aki bármilyen módon az anyagi javak feletti birtoklás bármilyen szintű mértékéhez kötné a gyermekvállalás jogát. Vági Márton szövegéből az derül ki, hogy szerinte az embernek csak akkor legyen joga gyermeket nemzeni, ha van elengedő anyagi háttere, hogy felnevelje azt.

Fogalmam sincs, hogy a szerző milyen környezetben nőtt fel, de ha kilátna a szemellenzői mögül, akkor egyből visszakacsintana rá 40 évnyi kommunizmusnak hazudott trampli diktatúra, megfűszerezve még bő harminc év piaci kizsákmányolásának Coca Cola-, zacskós leveses és mirelit pizzás szájszagával.

Sem Magyarországon, sem a tőlünk keletre élő országokban az emberek egy hatalmas hányadának nincs elegendő anyagi háttere ahhoz, hogy felnevelje a gyerekét. Nem azért, mert a többségük lusta, nem szeretne biztosítani egy jobb életet számukra, hanem történetesen azért, mert egyszerűen az ő szüleik anyagi körülményei nem tették lehetővé ezeknek az embereknek az iskoláztatását, és ha lehetővé is tették, akkor is ki lettek téve bizonyos szintű diszkriminációnak, és aki nem bírta egyedül legyőzni az évek során felgyülemlett kisebbségi érzéseit, az idővel az alkohol fogságába esett, aminek pusztító hatását akkor érezték meg mások is, amikor az illető már családot alapított, gyermekei lettek, akikről szintén úgy gondolta, hogy képtelen kirángatni őket ebből az ördögi körből.

A képmutatás magasiskolája, hogy a társadalmi problémákért azokat a tömegeket tesszük felelőssé, akik anyagi háttere elképesztően sérülékeny, és akik jobb esetben is csak egyik hónapról a másikra élnek. Ha feltételekhez akarjuk kötni ezeknek az embereknek a gyermekvállaláshoz való jogát, akkor az morális szinten visszaveti társadalmunkat a középkorba, ahol az erővel és pénzzel bíró társadalmi rétegek gyakorlatilag eldönthették, ki éljen és ki nem.

Eközben pedig Váginak sem jut eszébe, ahelyett, hogy az embereknek elvennék a jogait, esetleg tanítani is lehetne őket. Persze az egy melósabb út, könnyebb az iskolázatlanra is némi undorral nézni, hogy neki is ugyanannyi szavazati joga van, mint nekem, mint mondjuk szóba állni vele, és megtudni, mennyit tud a világról.

De persze halandóak vagyunk, kevés az időnk, és boldogan ringatjuk magunkat abba az illúzióba, hogy ez idő alatt kell megoldanunk nekünk mindent. Csak nekünk, és csak mindent.

A Vágihoz hasonlóak most pedig azt képzelik magukról, hogy a bolygót az ő fajtájuk fogja megmenteni, akik vannak annyira felelősek, hogy nem vállalnak gyereket és emiatt nem is fogják azok az általuk közvetlenül vagy közvetetten kibocsájtott szén-dioxidjukkal mérgezni a levegőt is a Földön.

A Vágihoz hasonlóak azt hiszik, hogy beleszólhatnak abba is, hogy mielőtt legközelebb védekezés nélkül közösülnénk a partnerünkkel, azelőtt nekünk mindenképpen fel kell tennünk azt a kérdést, hogy van-e elegendő tudásunk, intelligenciánk, pénzünk és felelősségvállalásunk, hogy egy emberi életet ránk bízzanak? Igen! Hogy ők bízzanak ránk? Mert Vági cikkében megfogalmazott elképzelései szerint, mivel ő fizetni az adót, akkor beleszólhat abba is, hogy én nemzhetek-e gyereket. Hiszen az ő adójának egy bizonyos részéből akarom majd eltartani.

Mennyivel könnyebb lefele rugdosni még mindig, mint szembesülni olyan problémákkal, hogy Magyarországon egyes emberek városoknak és megyéknek évekre elegendő vagyona fölött rendelkeznek, és egyszerűen képtelenek vagyunk számonkérni őket?

Mennyivel gyávább a majdani gyermekeink által kibocsájtott szén-dioxidtól félteni a bolygónkat, amikor iparmágnások gyárkéményeinek füstje terít be egy fél járásnyi területet, és Senkisetudja Kicsodák mérgező olajai gyilkolják folyóink halállományát?

Mennyivel egyszerűbb nem vállalni gyereket, mint megtanítani azt egy élhetőbb világ építésére, és mennyivel álszentebb saját magunkat biológiai zsákutcává avanzsálni, mint embertársaink nyomorával szembesülni nap mint nap, legyen az az alattunk lévő szomszéd nyomora, aki ordibál a feleségével és félnek tőle a gyermekei, vagy legyen az a játszótéren apukáktól cigit tarháló hajléktalanok nyomora, akiből azért nem lett senki, mert jobbnak látta ezt az életet választani, mint szembenéznie valami nagyobb kihívással?

Az új világ Zarathustráinak egyébként minden jót kívánok, legyen nekik puha a robotok keze, ami majd pelenkát cserél okos, földetsemszennyező alfelükön.

Olvass még Vass Csabától az Azonnalin!