Annak, hogy az ember miért akar gyereket, leginkább a szeretethez van köze: abszolút megértem, ha egy azonos nemű pár is teremteni akar maga köré ilyen szeretetközösséget.

A fiatal párok és kisgyermekes családok legfeljebb egyötöde fogta csak meg az Isten, pontosabban inkább az adófizetők lábát. A többiek meg fizetik az adót, és a csok miatt inflálódik a jövedelmük.

Vági Márton szerint már azelőtt el kellene ezen gondolkodni, hogy védekezés nélkül ágyba bújnánk a párunkkal. A bolygó védelmében hagyjuk beleszólni az embereket a magánéletünkbe? Nem ez a járható út!

A klímaváltozás problémája nem szűnik meg azzal, ha a középosztálybeli értelmiség, a „társadalom értékes tagjai” tovább szaporodnak, de ettől a lehetőségtől megfosztjuk a tőlünk szegényebbeket.

Nemzeti érdek, hogy olyan emberek vállaljanak gyereket, akik képesek őt tisztességesen felnevelni. Aki ehhez állami támogatást szeretne, feleljen meg bizonyos feltételeknek!

A gyermek érték, őt – mivel magáról nem tud gondoskodni – segíteni kell. A társadalomnak is. Erre azért van szükség, hogy a lehetőségekhez képest olyan körülmények közötti élethez segítsük, melyek segítenek abban, hogy a társadalom hasznos tagjává váljon.

A túlnépesedett, globális klímakatasztrófa felé sodródó bolygón miért nem annak jár jutalom, aki nem hoz a világra egy újabb, széndioxidot kibocsátó, komoly ökológiai lábnyommal bíró embert?

Mi következik abból, ha az embriót az anya testrészének tekintjük? És abból, ha az anyát egy puszta hordozóedénynek? Ha magát az életet védjük, miért eszünk állatokat és növényeket?

A hivatalos statisztikák szerint – ebben nincsenek benne a bábaasszonyok sötét üzelmei – közel 7 millió ember nem születhetett meg 1956 óta. Ha megszülethettek volna, ma talán egy stabilabb európai középnemzet lehetnénk.

Lekenyerezik a középosztályt, növelik a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ha ez mégsem működik, annak örülnünk kell. Főleg, hogy nem attól sikeresek, ha sokan vagyunk.

Itt most nem elég pénzt szórni, és nem elég az öregeknek beszélni a gyűlöletről a sikerhez. Hanem fiatalokat kéne a szeretetről oktatni.

Vajon az újabb családvédelmi intézkedések hatására beígért gyerekek tényleg Magyarországon születnek majd meg? És ha igen, akkor valóban hazánkban nőnek majd fel?

Míg a migrációs tematikával a társadalom alsóbb rétegeit integrálták a szavazótáborba, addig Orbánék a táborbővülést a több gyermek vállalására képes középosztálytól várják.

Hiába dobálják két marokkal a pénzt a gyereket vállalóknak, ha egyszer manapság nem divat ez az egész. Minél jobban belemászik azonban az ágyunkba a kormány, annál kevésbé lesz menő gyereket csinálni.

Mi lesz azokkal a párokkal, akik bevállalják a három gyereket, hogy megkapják a CSOK-ot, aztán még hazafias köteleségük teljesítése előtt szétmennek?

Senki másnak nem lesz olyan élménye, mint neked, és mivel a babákat nem az IKEA-ban veszed, ezért – bár próbálkozik vele – a gyerekedet még a kapitalizmus sem tudja igazából beárazni.

Ha túl korán kezded, az a baj, ha túl későn, akkor meg az. Ha ki sem adod a kezedből a gyereket, az se jó, de ha bébiszittert fogadsz, akkor meg rossz anya vagy. Túl sokat ítélkezik a társadalom a gyerekvállalással kapcsolatban, ez pedig csak elriasztja a fiatalokat.