Maradona: az ember, akit kicsinált, hogy isten lett belőle

Galavits Patrik

Szerző:
Galavits Patrik

2020.11.25. 20:45

Talán Diego Maradona is elhitte magáról, hogy istenné lett, miközben az emberek között is a legesendőbbek közé tartozott. A tömeg, amely annyira vágyott istent faragni belőle, ugyanolyan kéjjel örvendezett az összeomlásán. Kár érte.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Futballszerető nápolyival találkozni óriási élmény. Nekem ez 2014-ben adatott meg egy erasmusos házibulin. A Varsói Egyetemen ösztöndíjas rokonát meglátogató sráccal nehezen találtuk a közös nyelvet, ő magyarul és angolul, én meg olaszul nem tudtam néhány szónál többet. De ahogy a Serie A-ra és a Napolira terelődött a szó, másodpercekkel korábban még átugorhatatlannak tűnő falak tűntek el.

– Higuaín? – kérdeztem.

– Good! – jött a válasz. Aztán folytattuk:

– Mertens?

– Good winger.

– Hamšík?

– King.

A rend meg a vicc kedvéért pedig bedobtam az „isteni” Diego Maradona nevét is.

Az addig csak érdeklődő nápolyi srác tekintete szinte elhomályosult, olaszul sem talált szavakat arra, hogyan írhatná le Maradonát. Ha mondott volna valamit döbbent megindultságában, valószínűleg ő is istennek nevezi.

Pedig a srác velem egyidős, neki is legfeljebb a YouTube-ról lehetnek emlékei arról, mit művelt a pályán Maradona.

Az emberi Diego

Ha csak azt nézzük, amit Diego Maradona a labdával tudott, akkor kétségkívül megérdemli az isteni jelzőt. Ezt voltak, akik annyira komolyan vették, hogy tényleg egyházat alapítottak neki. Vagy éppen dalt írtak róla, mint a Manu Chao. La Vida Tombola, vagyis Az élet szerencsejáték címmel.

Ennél jobban összefoglalni Maradona életét egy mondatban aligha lehet. Mert mit is lehet még mondani az arcról, akit már játékoskorában fél kiló kokóval kapcsolnak le, pár évvel azután, hogy egymaga nyer vb-t Argentínának; aki egy egész olasz város lakóit gondolkodóba ejti, hogy a saját hazájuk ellen szurkoljanak-e csak az ő kedvéért a világbajnoki elődöntőben – ezt még Messi sem tudta volna elérni Barcelonában.

Ezt a fickót tényleg istennek akarta látni mindenki, és talán ő is elhitte magáról, hogy az. Ezzel sikerült is elindítani a lejtőn. Ilyen terhet ép elmével nem lehet megúszni. Neki sem jött össze.

Csak aztán bebizonyosodott, hogy az isteni lét miatt valószínűleg senki nem mert neki szólni, ha hülyeséget csinált. Aztán nagyon kevesen voltak, akik – miután már ő is elhitte magáról, hogy érinthetetlen – megértették és segíteni tudtak volna neki azután, hogy a lejtő már 2004-ben is majdnem a halálba vezetett.

Utána még összeszedte magát, de mennyire? Csak ordenáré viselkedésre futotta tőle argentin szövetségi kapitányként, miután majdnem sikerült elszórakoznia a vb-kijutást a válogatottal. Hogy aztán 2018-ban már azon rötyögjön az őt korábban istenné kikiáltó közeg, ahogy bemindenezve, minden méltóságáról lemondva mutogat és dülöngél a VIP-páholyban az oroszországi vb-n.

Bizonyítva azt, hogy az istenné magasztalásnál már csak azt szereti jobban a tömeg, ha a természetfelettiről is kiderül, hogy nála is zuhanhat mélyebbre.

Ha emberként kezelték volna, talán pár héttel ezelőtt sem az alkoholproblémáiról cikkeznek. De pár évtizedig inkább isten volt, hogy örökre legenda lehessen. Vajon boldog is volt?

Olvasnál még Galavits Patriktól az Azonnalin? Katt ide!

Galavits Patrik
Galavits Patrik az Azonnali újságírója
Galavits Patrik
Galavits Patrik az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek