Biztos, hogy Jézus meghalt a kereszten?

Egy német középkorász az orvostudomány mai állása alapján vizsgálta meg az evangéliumokban leírt kereszthalált, és arra a megállapításra jutott: Jézus kómába esett, de nem halt meg. Feltámadását is ezzel magyarázná.

Jézus szenvedéstörténete jól ismert: nagypénteken, azaz tegnap emlékezett erre a nyugati keresztény világ. A kereszthalál kapcsán gyakorlatilag azonban csak az egyház által kanonizált négy evangélium, illetve az elutasított apokrif evangéliumok leírására tud támaszkodni az, aki történettudományi szempontból akarja – tehát a források tükrében – megvizsgálni a kereszthalált.

Erre vállalkozott Johannes Fried, aki 2009-ig a frankfurti egyetemen volt a középkor történelmének professzora; a középkorkutatás egyik legismertebb szakértője.

Nemrég megjelent, alig kétszáz oldalas könyvében (Kein Tod auf Golgotha – Auf der Suche nach dem überlebenden Jesus, München 2019), aminek címét magyarul kb. „Nem volt halál a Golgotán”-ként lehetne fordítani, Jézus kereszthalálának történetét a rendelkezésre álló források (azaz az evangéliumok) és a mai orvostudomány ismeretei alapján próbálja meg leírni.

Amint Fried még március végén a Deutschlandfunk Kultur rádiónak nyilatkozta: egy orvos barátjával folytatott beszélgetése után kezdte el a kereszthalál e szempontból érdekelni.

A könyv fő állítása: Jézus nem halt meg a kereszten, hanem a szenvedések hatására kómába esett. Ennek bizonyítására hozza fel például Fried, hogy

Fried amúgy a római katona brutális tettére vezeti vissza, hogy Jézus bizonyosan nem halt meg. A kereszten Jézus légzési gondokkal küszködhetett, a történész ezzel indokolja, hogy miért adott Jézusnak ecetet a római katona, ami Fried szerint beindíthatta a légzést ismét. Ráadásul éppen az oldalt szúrt seb, amiből a vér és víz folyt, hozzájárulhatott a túléléshez, ugyanis miután Jézus (orvosi nyelven szólva) egy széndioxid-narkózisba esett, éppen a szúrás szabadította fel ismét a légzését.

Szerinte ez azzal függ össze, hogy a kómába esett Jézus valóban úgy nézhetett ki, mint aki nem él – de a szúrt seb miatt mégis továbblélegezhetett, a kifolyó vér pedig a szív további működését bizonyítaná.

Fried szerint az is „árulkodó”, hogy Jézus testét egy tanítványa kikérte – a történész szerint a tanítványok egy része sejthette, hogy Jézus még élhet. Fried úgy véli: Jézust a két tanítvány ellátta, így újra magához tudott térni.

Feltámadt?

A „feltámadásra” a történész két magyarázattal szolgál.

Lehetséges, hogy egy görög ige félreértéséről van szó, mert

Fried másik értelmezése szerint Jézus, aki tartott a római hatóság és a zsidóság bosszújától, nem akart már mutatkozni nyilvánosan – hanem elvándorolt, akár a birodalmat is elhagyva. Tanítványai ennek alapján tudták azonban – ahogy Fried írja – a „feltámadás mítoszát” kitalálni.

A későbbi találkozások, amikről az evangéliumok is beszámolnak, tehát gyakorlatilag véletlenek lehettek – a környéken Jézus mintegy „belefutott” korábbi ismerőseibe, tanítványaiba, akik felismerték. Minden egyes „felismerés” után azonban – amint azt az evangéliumok is leírják – Jézus gyorsan eltávozott. Azaz Fried szerint Jézus, miután túlélte a halált, nem akart már a környéken maradni, hanem inkább menekülésre gondolhatott.

Fried elismeri, hogy könyvével alapjában kérdőjelezi meg a kereszténység eredetmítoszát – de szerinte neki nem ez a célja, ugyanis úgy véli: Jézus története akkor is példaértékű lehet, ha történelmi személyként tekintünk rá, aki nem halt meg, hanem túlélte a kereszthalált.

Történészként pedig szerinte nem tehet mást, mint a rendelkezésére álló kevéske forrásból próbálja meg összerakni, mi is történhetett. Elismeri persze, hogy „többet, mint hipotéziseket, rekonstrukciókat nem tudunk mi, történészek nyújtani”. De szerinte

mint a mai napig elterjedt nézet Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról.