Amikor még a férfi férfi volt, a nő meg nő

A gendertudományt nem tudományos kritika érte, hanem a legaljasabb kocsmai támadás, a világtól félő, korlátolt férfiak gyülevész hadának támadása.

Felmerül a kérdés, hogy mit gondolunk a genderszakról. Nem gondolunk semmi megírható színvonalút. Leginkább azért, mert az általános műveltség szintjét (mármint nem a magyar közvélemény műveltségére gondolunk) meghaladó gendertudományos ismereteink nincsenek.

De nem is a gendertudományról kell nekünk itt megnyilvánulni, mivel

Vele együtt megtámadtak valami mást, olyasvalamit, amit Magyarországon akkor foglaltak bele a genderezéssel minden bizonnyal mélyen egyetértő Szájer József által egy ipaden írt alaptörvényünkbe, amikor még a férfi férfi volt, a nő meg nő, mindenki tudta a helyét, és befogta a pofáját. Ja nem, azt csak a nők ugye. Mert még rend volt. Na.

Ez a valami az 1848. évi XIX. törvénycikkbe volt belefogalmazva és így hangzik:

„Az oktatás és tanulás szabadságának azon elve, hogy egyrészről a tanuló arra nézve: melly tant, és mellyik tanártól kívánja hallgatni, szabad választást tehessen; másrészről: hogy a rendes tanárokon kivül, más jeles egyének is, a ministerium által ideiglenesen megállapítandó, későbben pedig törvény által meghatározandó feltételek mellett oktathassanak, törvényesen kimondatik.”

Ekkor csatlakozott, több évtizedes, a testőrírókkal kezdődő, majd Széchenyiben és Eötvösben tetőző küzdelem után Magyarország jogilag is a Felvilágosodáshoz.

Szép 170 év volt.

Minden bizonnyal akkor ezt most kiveszik a történeti alkotmányból (ami ugye alaptörvényünk alap-alapja), mert

Ésik Sándor írása a Diétás Magyar Múzsán is megjelent.