Kiépült iparággá vált mára a magántanári szolgáltatások rendszere, ami ráadásul szinte teljesen átláthatatlanul működik: szájról szájra terjed a szülők között, hogy kihez érdemes vinni a gyereket, és az órabért is zsebbe fizetik. De lehet, hogy pont a transzparencia hiánya a garancia a minőségre? Egyáltalán mennyi magántanár lehet a pedagógustársadalomban, mennyi az órabérük, és vannak-e opportunista csalók ezen a piacon? Beleástuk magunkat az oktatásügy árnyékgazdaságába.

Meg lehet-e reformálni egy nyelvet puszta erőből? Március 29-én az Azonnali bevezette az igaz magyar „brilépés” szót a csúnya anglicizmus „brexit” helyett. Megkérdeztük a MÚOSZ-t és jó pár nyelvészt, hogy mit gondolnak róla: valaki szerint ötletes, mások szerint sületlenség, Kálmán László szerint pedig hiábavaló a próbálkozásunk.

A britek kilépésével az EU-ban már csak Írország és Málta lakóinak anyanyelve maradna az angol. Ideje hát levetkőzni az angol nyelvi dominanciát, és igazi, európai szavakat találni a brexitre! De miket?

Elég már az angol szavakból, amikor amúgy is le akarnak innen lépni! Mivel nagyon úgy tűnik, hogy a brexit valami olyan örökké velünk élő, de soha meg nem valósuló gondolat marad, mint a kommunizmus, itt az ideje magyarosítani a dolgot. Találjuk meg végre a saját szavunkat arra a jelenségre, amikor bénák a britek!

Se szeri, se száma a magyar nyelv szépségéről szóló, külföldi hírességeknek tulajdonított kamuidézeteknek. Most Bokor Aladárné, a Nobel-díjas George Bernard Shaw-nak 1948-ban levelet író budapesti asszony segítségével lepleztünk le egy ilyet.