Egy rövid időszak után megint igény nyílt arra, hogy cenzúrázzuk a legőszintébb gondolatainkat. Pedig a közbeszéd minősége nem attól lesz jó, ha nem mondjuk senkire, hogy fasz, hanem attól, ha majd nem teszünk fontos pozíciókba faszokat.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Valahogy mintha mostanában gyorsabb léptekkel száguldanák a keresztény értékrenddel vegyített Kádár-kor felé, mint az elmúlt években. A személyi kultusz kialakulását még nem tekintettem annyira rossz jelnek, végül is azt is le tudtam nyelni, hogy az ország egy része már megint azt hiszi, hogy Nyugat-Európában rosszabb élni, mint Magyarországon. Arról már írtam is, hogy a munka szeretetének hangsúlyozását mennyire nyomasztóan komcsi dolognak tartom, de azóta
jött egy még ennél is sokkal komcsibb irány: egyszercsak valami üldözendő és lenézendő dolog lett a trágárkodás.
Hirtelen nem is tudom, honnan indult ez a hülyeség, de mostanra szinte magától értetődő lett egyeseknél, hogy leírni vagy kimondani olyasmit, hogy „a faszom verjem bele az egészbe” rettentő ciki egy amúgy irodalmi nyelven kommunikáló országban.
A legnagyobb lépést Nagy Blanka ellenzéki középiskolás megjelenésekor tette az ország a rossz irányba: az azóta már valahogy tényezővé változott lány egy elég lendületes, ennek megfelelően néhol káromkodást is tartalmazó beszéddel üzent egy kecskeméti kormányellenes tüntetésen, és mivel ez a beszéd nagyot ment az interneten, az adónkból eltartott sajtó kötelezőnek érezte valahogy megkaraktergyilkolni.
De hát ugye mit lehet mondani egy középiskolásról, ami para? Azt mondjuk lehetett, hogy rosszak a jegyei, de egyrészt erről már a bíróság is kimondta, hogy nem igaz, másrészt meg mégis kit érdekel, hogy ki milyen jegyeket szerzett középiskolában?
A rossz tanulózás annyira nem is jött be, de ott a másik állandó jelző: Nagy Blanka a trágár diáklány!
Vele párhuzamosan vált az összes ellenzéki tüntető mocskosszájúvá azért, mert néha még azt is skandálták, hogy „Orbán egy geci”, és csak hogy politikamentes példát is mondjak, a hét legnagyobb rinyálását összehozó Majka miatt még a Blikk dolgozói is megismerték Krúbi művészetét. A rapperek munkásságának elemzésében fontos megállapítás volt, hogy Majka trágár szavak nélkül is el tudta szövegelni, amit akar. Szóval értitek, 2019 Magyarországában ciki, ha egy rapper káromkodik a dalszövegeiben.
A trágárkodás hangos elítélésével szép lassan visszacsúszunk abba a párhuzamos valóságba, ami miatt már általános iskolában kiírták mindenkiből a nyitott viselkedés írmagját is. Van ugyanis egy társadalmilag elfogadott énünk, aki elítéli például a trágárkodást és úgy általában mindenféle deviáns viselkedést, és van a valódi, aki nem párt keres, hanem baszik, nem péniszt lát, hanem pöcsöt,
és aki ha szid valakit, akkor nem a macskával rúgatná meg, hanem a büdös kurva anyját szidja.
Arról már nem is beszélek, hogy én is pontosan tudom, hogy a trágárkodást hangosan elítélő médiamunkások pontosan milyen stílusban kommunikálnak a szerkesztőségeikben, mert igazából ezek az emberek tényleg csak a nem túl méltóságteljes munkájukat végzik azzal, hogy hibát keresnek Orbán Viktor ellenfeleiben, itt ugyanis az ország a hibás: jól láthatóan továbbra is mutatkozik arra valami belső igény, hogy szalvétával fogjuk a faszt.
A trágárkodás démonizálása nem a szép magyar nyelvért, hanem az őszinte gondolatok ellen folytatott harc.
Annak az önmegtartóztatásnak a felemelése, aminek a túlzott finomkodás éppúgy része, mint az, amikor a tizenévesek csak titokban mernek dugni a szénakazalban mise után.
Ha túllépünk azon, hogy mennyivel kényelmesebb hülye helyett seggfejt mondani, akkor is van még valami a káromkodás védelmében:
magyarul káromkodni az egyik legnagyobb nyelvi bravúr.
Miközben mi azt hisszük, külföldön a gulyástól és a lángostól vannak elájulva, valójában az egyik legnagyobb nemzetközi rajongótábora a magyar káromkodásnak van. Ha valakinek van a nyelvet akár csak felületesen ismerő külföldi barátja, az jó eséllyel hallott már megállapítást arról, milyen sokféle trágárkodást szült meg ez a nyelv.
Nem véletlen, hogy az amerikai filmek magyar szinkronjai is akkor váltak igazán kultikussá, amikor az úgyevezett utcai nyelvezetet kellett visszaadniuk. Érdemes megnézni mindkét nyelven a Stop Shopot (eredeti címén: Clerks), ahol Alföldi Róbert Jayje igazi szóvirágokat alkot az állandó fuckok helyett, de hasonló okokból jó a Ponyvaregény is szinkronizálva.
Úgyhogy próbáljunk meg kitörni ebből az 1900-as évekből visszatérni vágyó burokból, és küldjünk el bárkit a véreres faszba, akinek ez nem tetszik.
A közbeszéd minőségét ugyanis nem az javítja vissza, ha nem mondjuk senkire azt, hogy fasz, hanem az, ha majd nem teszünk fontos pozíciókba faszokat.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
