+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Karóczkai Balázs
2020. október 20. kedd, 07:03
Miért vevő egy társadalom az álhírekre és az összeesküvés-elméletekre? Mi lehet az oka, hogy már Magyarországon is egyre több a járványtagadó? És miért felelős ebben a politika? Miközben Facebook-posztokért rabosítottak ellenzéki politikusokat, a hatóságok miért nem lépnek fel Gődény Györgyékkel szemben? Krekó Péterrel, a Political Capital ügyvezető igazgatójával beszélgettünk. Interjú.

Először egy általános kérdéssel kezdenék. Miért hisznek az emberek általában az alternatív magyarázatokban és az álhírekben?

 

Azok az álhírek és dezinformációk terjednek nagyon gyorsan, amikre igény van az adott közösségben – tehát amikben szívesebben hiszünk, mint a valóságban.

 

A szociálpszichológusokat már minimum a második világháború óta élénken foglalkoztatja a kérdés, hogy miért terjednek a szóbeszédek. A klasszikus vizsgálatok két fő tényezőt azonosítottak, amelyek együttes jelenléte a szóbeszédek terjedéséhez vezet. Az egyik, hogy fontos legyen a téma – a koronavírus esetében ez nem kérdés –, a másik, hogy ambivalensek legyenek az információk a témát illetően. Klasszikusan ennek az az oka, hogy kevés az információ, de a koronavírus-járvány kapcsán és

 

a mai információs környezetben inkább azt látni, hogy inkább túl sok információnk van, és azok is ellentmondásosak.

 

A koronavírus új jelenség. Folyamatosan derülnek ki újabb és újabb információk. Ahogy a tudásunk bővül, bizonyos információk néha törvényszerűen ellentmondanak a korábbiaknak. A tudományos tudás sem tökéletes, nem lineárisan fejlődik.

 

Ha ez nem jelentene önmagában is elég bizonytalanságot, a politika is él néha a paternalista megvezetés eszközével, ez pedig most most üt vissza.

 

Ha ellentmondásosan kommunikálnak a vezetők, akkor az emberekben felmerül a gyanú, hogy „ez biztos nem véletlen, biztos oka van, hogy ezt mondja.

 

És az az oka, hogy valakik valahol valami rosszat akarnak tenni velünk.”

 

Nem felmentve azokat, akik most a maszkviselés ellen hergelnek, de megfigyelhető, hogy a járvány elején a világon mindenhol sok politikus érvelt a maszkviselés ellen. Ennek az volt az oka, hogy nagyon kevés maszk volt és el akarták kerülni a beszerzési pánikot – illetve azt, hogy az egészségügyi dolgozóknak ne jusson. Egy jóindulatú hazugságot fogalmaztak meg, most részben ez üt vissza. Kezdetben maga a WHO is a maszkviselés ellen érvelt. Ha később a politikusok ennek az ellenkeződét mondják, az nyilván nem javít a hitelességükön.

 

Említette, hogy most a politikusok kezdeti jóindulatú hazugsága üt vissza. Hogy látja, a második hullámra megnőtt az álhírek száma vagy többen vannak, akik elhiszik ezeket?

 

Ennek kapcsán nincsenek pontos, számszerű adataink, de minden jel arra utal, hogy második hullámra megnövekedett a maszkellenes és járványtagadók aránya, és a nyilvánosságbeli jelenléte is Magyarországon. Ez összefügg azzal is, hogy jóval kevésbé aggódnak most a magyarok, mint az első hullám idején.

 

A maszkellenesség és a járvány bagatellizálása, vagy éppen tagadása egyfajta vágyteljesítő gondolkodást is tükröz. Az első hullám okozta frusztráció nagyon sokakból kiváltotta az elutasítást a széles körű és szigorú óvintézkedésekkel szemben.

 

Ha úgy szeretném élni az életemet, mintha nem lenne vírus, akkor úgy válogatom az információkat, hogy ennek megfeleljenek.

 

Most a nyilvános közlések is kevésbé figyelmeztetik a közvéleményt a veszélyekre, a stratégia most inkább az, hogy a vírust talpon maradva hordjuk ki.

 

KREKÓ PÉTER POLITOLÓGUS ÉS SZOCIÁLPSZICHOLÓGUS, A POLITICAL CAPITAL ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJA. FŐ KUTATÁSI TERÜLETE A DEZINFORMÁCIÓ ÉS AZ OROSZ POLITIKAI BEFOLYÁS NYUGATON. KÉT KÖNYV SZERZŐJE, LEGUTÓBBI KÖNYVÉBEN AZ ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETEK ÉS AZ ÁLHÍREK SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁJÁT VIZSGÁLTA.

 

Ausztria és Németország kapcsán is kiderült, hogy a kormányok direkt túloztak a járvány kapcsán, hogy a társadalom tagjai betartsák az előírásokat. Ezenkívül sokan úgy vélik, hogy Közép- és Kelet-Európában az ún. prevenciós paradoxon miatt – azaz, hogy mivel túl jól védekeztünk, ezért az emberek nem is hiszik el, hogy lenne járvány – jelentek meg a járványtagadók.

 

Mindkettő fontos. Tegyük hozzá: egy még ismeretlen járvány esetén érthető, és indokolható lépés a túlreagálás. Ráadásul az első hullám esetén a közvélemény is inkább ezt támogatta. De

 

most sokan úgy gondolják, hogyha farkast kiáltottak az első hullám idején, és nem jött, akkor miért higgyek nekik, ha most is farkast kiáltanak?

 

Tegyük hozzá, hogy egészségügyi szempontból még károsabb következményekhez vezetett a vírus tagadása és bagatellizálása. Például Donald Trump a jelek szerint szándékosan bagatellizálta a problémát, nehogy pánikot keltsen a lakosság körében.

 

Tudom, hogy nagyon leegyszerűsítőnek és naivnak fog tűnni, de lehet, hogy a legjobb stratégia ennek alapján, ha a döntéshozók egyik irányban sem ferdítik, színezik a valóságot. Ezzel elkerülhető, hogy önellentmondásba kerüljenek, és akkor nem kell utólag magyarázkodni, hogy „jó, akkor ezt mondtam, de csak miattad, és most már hidd el, hogy tényleg az igazat mondom”.

 

Ha nő az információs ambivalencia, nő a bizalmatlanság, akkor nő az álhírek és az összeesküvés-elméletek terjedése is, és a koronavírus kapcsán ez emberi életekbe kerül. Ezt láthatjuk az Amerikai Egyesült Államokban, ahol széleskörben jelentek meg a maszktagadók, és ők részben ezekre az ellentmondásokra mutatnak rá.

 

De akkor ki a hibás ebben? A politikusok?

 

Természetesen nem csak. Vannak olyan csoportok, akik geopolitikai, gazdasági önérdek miatt erősítik ezt a szkepszist. És persze ne felejtsük el a hírfogyasztók felelősségét sem – a dezinformáció nem terjed, ha nincs rá kereslet.

 

Az említett prevenciós paradoxon is fontos, hiszen a dolgoknak az a rendje, hogy ha elmúlik az első, hirtelen félelem, és már úgy érezzük, hogy már ismerjük ezt a problémát – és szerintem már van ilyen illúziónk a koronavírus kapcsán –, akkor utána a személyes tapasztalatok döntik el, hogy mennyire tartjuk ezt súlyosnak.

 

Érdekes kérdés, hogy Közép- és Kelet-Európánanak miért sikerült ilyen jól megfognia az első hullámot, és miért nem a másodikat. A Conversationön egy kiváló cikk a „felelős populista vezetőkről” beszélt, akik korán reagáltak és radikálisan lezárták az országaikat, hiszen két-három hét előnyük volt a Nyugathoz képest, és az ottani mintákat követték. Viszont ennek nyilván volt egy komoly gazdasági ára, és most a politikusok is mintha azt a következtetést vonnák le, hogy túlreagálták a járványt, és nem lett volna szabad ennyire a járványügyi szakértőkre hallgatniuk.

 

Most lényegében úgy gondolják, hogy majd kihordjuk lábon, és a svéd modell érvényesül. Véleményem szerint a politikusok is bekerültek ebbe a prevenciós paradoxonba, közben meg rettegnek attól, hogy a gazdasági válság elsodorhatja őket a hatalomból.

 

Orbán is felelős populistaként viselkedett, és ellentétben mondjuk Trumppal vagy Bolsonaroval, ő nem kezdett el tudományellenes retorikát használni, sőt, folyton a tudósokra hivatkozott.

 

Az Orbán-rezsim túlélésének az egyik oka az, hogy ilyen alkalmazkodó.

 

Donald Trump is azt nyilatkozta, hogy maga a gyógymód nem lehet rosszabb, mint a betegség.

 

Amerika most nyilván elrettentő példa, és a téma átpolitizáltsága finoman szólva sem segített a védekezésben. Ha azonban csak ezt a kijelentést nézzük, szerintem legitim vita, hogy a járványügyi intézkedésekben mi a helyes stratégia, és az elsődleges veszteségek (vírus miatti halálozások) minimalizálása mikor jár már olyan gazdasági és pszichológiai áldozatokkal, amelyek miatt már kontraproduktívvá válik a védekezés.

 

A monokróm politikai logika mindent feketének vagy fehérnek láttat. Viszont ez a jelenség nem fekete és fehér. Szét lehet szálazni a probléma két aspektusát: hogy elhisszük-e, hogy a vírus létezik és veszélyes, illetve hogy milyen egyensúlyt teremtünk a járványügyi intézkedések és a gazdasági-társadalmi veszteségek között.

 

Nem kell ahhoz vírustagadónak lenni, hogy valaki amellett érveljen, hogy meg kell próbálni a járványt komolyabb gazdasági-társadalmi áldozatok nélkül átvészelni.

 

Svédországban nagyjából ez történt: nem volt tudománytagadás, nem volt bagatellizálás, hiszen a betegség súlyosságával mindenki tisztában volt, mivel a járványügyi hatóságok nyíltan kommunikáltak, de közben hoztak egy döntést arról, hogy a gazdaságnak működnie kell. A számok alapján már korántsem jelenthető ki egyértelműen, hogy rossz döntés lett volna – de ez persze nem objektíven eldönthető kérdés. Most a magyar kormány is hasonlóval kísérletezik, csak következetlenebbül.

 

De ha például megnézzük az Egyesült Államokat vagy Brazíliát, ott identitáspolitikai keretezésben tárgyalták mindezt. Sok maszkellenes tüntetés volt, ahol leginkább republikánusok tüntettek, a maszkot az elnyomás szimbólumaként feltűntetve. Miért alakulhatott ez így?

 

A közegészségügyi kérdéseknek van egy olyan szintje, amit nem szabadna politikai-ideológiai viták tárgyává tenni. A maszkviselés szükségessége ma már egyértelműen ilyen. De én ide sorolom például a minimális védőoltások (pl. MMR) szükségességét is. Ezen kérdések szabadságjogként kezelése – például hogy mindenki saját maga döntse el, beoltatja-e a gyermekét – emberéleteket követelhet. Érdemes arról demokratikus vitát folytatni, hogy mi a vírus elleni helyes gazdasági intézkedés, de arról nem, hogy létezik-e a vírus, viseljünk-e maszkot, vagy hat-e ellene a vakcina.

 

Magyarországon és Közép-Kelet-Európában ez a kérdés nem politizálódott át ennyire, és nincsen olyan párt Magyarországon, mint például az AfD Németországban vagy a populista jobboldal az Egyesült Államokban, akik ebből egy identitáskérdést csináltak.

 

De hogyan lett ebből identitáskérdés? Az ellenzéki AfD akár próbálhat így szavazatokat szerezni, de mi értelme van a kormányzó Donald Trump vagy Jair Bolsonaro szempontjából?

 

Szerintem a korunkbeli populizmus elmossa a kormány és az ellenzék, a mainstream és az extrém közti határokat. Valahogy ugyanazt az identitáspolitikát adja vissza mindkét pozícióból – kormányon és ellenzékből egyaránt.

 

A populizmus általában tagadja az intézmények és a hagyományos tekintélyek szerepét – a tudomány pedig jellegzetesen ilyen.

 

Emellett itt beemelnék még egy politikai pszichológiai komponenst: a „tough mindedness” (durvalelkűség) és „tender mindedness” (finomlelkűség) különbségét, ami többek szerint az ideológiák közti egyik legfontosabb különbség. A jobboldali populizmusban nagyon erősen benne van a „tough mindedness”, azaz a radikális politikai megoldások előnyben részesítése, ami egyfajta macsókultúrával is párosul. Ebben az értelmezésben a védekezés és a maszkviselés a gyengeség jele.

 

A „durvalelkűek” inkább a radikális megoldások a hívei: a kockázatosabb, drasztikusabbnak ható megoldásokat preferálják. Érdekes módon a vírus elleni védekezésben a lezárások hiánya a drasztikusabb megoldás. Ez ugyanis az emberéletet mérlegelés tárgyává teszi, mondván, hogy nem csak az az egyetlen szempont, amit figyelni kell.

 

De nekik mi érdekük számít ebből? Nem fog ez nekik visszaütni azzal, hogy például a meghalnak a szavazóik?

 

Nem vagyok abban biztos, hogy ez vissza fog ütni rájuk. Várjuk meg a következő amerikai és brazil választást. Remélem, hogy fog, mert ennek visszatartó ereje lenne. De nem vagyok meggyőződve, hogy ez így is történhet.

 

A populista jobboldal szimbolikus győzelmekkel sokszor képes átkeretezni, ellensúlyozni vagy zárójelbe tenni látványos szakpolitikai kudarcokat is.

 

De ez megint szakpolitikai értelmezés, hogy a gazdaságnak működnie kell, akár úgy is, ha mások meghalnak.

 

Sok itt a szimbolikus elem. Például a már említett férfiasság, vagy éppen a szabadságjogokra való hivatkozás. Ennek túlfeszítése a radikális maszk-és vírustagadók érvelése: „mi vagyunk a felvilágosultak, ők meg a birkanép”. Míg ők élve a szabadságukkal megfontolják a különböző ajánlásokat és állításokat, addig a „birkanép” csak követi, amit mondanak neki. Ez a fajta antikonformizmus sokszor vonzó lehet azon társadalmakban, amelyek büszkék a szabadságukra.

 

Fontos a vallás szerepe is. Sajnos egyes egyházak hajlandóak voltak sokszor bagatellizálni, vagy valamilyen összeesküvés-elmélet részévé tenni a vírust. Az orosz ortodox egyház a kezdetektől fogva tagadta a járvány a létezését, és azt mondta, hogy amerikai propaganda az egész. Romániában és Moldovában is láttunk hasonlót. De ha megnézzük az Egyesült Államokat, ott is a vallásosabbak azok, akik nagyobb arányban utasítják el a maszkviselést és hisznek az összeesküvés-elméletekben.

 

Ebben pedig a klasszikus, tradicionális életvitel és a modern, tudományos alapokon nyugvó világnézet közti konfliktus is látható.

 

KREKÓ PÉTER KÖNYVEI. FORRÁS: POLITICAL CAPITAL / INSTAGRAM

 

Térjünk át kicsit Magyarországra. Itt ugyan az 5G-vel és Bill Gates-szel kapcsolatos összeesküvés-elméletek nem nagyon jelentek meg, mint Amerikában vagy Nyugat-Európában, itthon inkább csak a maszkszkeptikusokat látunk. Mi lehet ennek az oka?

 

Magyarországon még kezdeti fázisban van a technológia kiépítése. Ugyanakkor a hazai paranoid narratívákat nálunk leginkább a kormányzat kanalizálja és irányítja. Magyarországon nagyon Kína-barát a narratíva a vírus kialakulását illetően: amikor a vírus terjedéseinek felelőseiről beszélnek, akkor Kína nem jelenik meg, de az Európai Unió, az illegális migráció és a kibocsátó országok igen.

 

Az 5G-ellenes teóriákban pedig – mivel a Huaweinek kiemelt szerepe van ebben a technológiában – megjelenik egy erős Kína-ellenes elem is, illetve egy irreális félelem Kínától és a kínaiaktól. A koronavírust és az 5G-t kombináló összeesküvés-elméletek egyszerű asszociációs logikát követnek: ha a vírus is Kínából jön, és a technológia is, akkor a kettő „nyilvánvalóan” összefügg.

 

Egy egytől tízig terjedő skálán hova tenné a magyar társadalmat álhírekre való fogékonyság szempontjából általában, illetve a koronavírus-járvány kapcsán?

 

Általában egy erős hatosra. Nemrég volt is egy kutatásunk ezzel kapcsolatosan.

 

És ez nemzetközi viszonylatban jó, rossz, vagy átlagos? Ha egyáltalán lehet ilyet mondani az összeesküvés-elméletek kapcsán.

 

Ha kettébontjuk a kérdést, hogy a magyar társadalom mennyire fogékony az álhírekre és az összeesküvés-elméletekre a koronavírus-járvány kapcsán, akkor az utóbbiban pont az átlag. Nálunk szabadabb államokban, például az Egyesült Államokban könnyebben terjednek el sokkal vaskosabb összeesküvés-elméletek a koronavírus-járvány kapcsán, szóval ebben a tekintetben Magyarország nem olyan rossz hely.

 

Viszont ha azt nézzük, hogy a jelenlegi hiedelmek szintjét tekintve, és az összeesküvések-elméletek szerinti gondolkodásban – főleg a politikai témákban – milyen a magyar társadalom és közbeszéd, akkor elég lesújtó képet látunk. Magyarországon már 2012 óta elkezdődött egy folyamat, melyben a hivatalos kormányzati politika következetesen összeesküvés-elméleti narratívákat terjeszt. Így az IMF, Brüsszel, Soros György, a migráns országok és az NGO-k úgy szerepelnek, mint valamilyen bábmesterek.

 

Összességében a magyar társadalom nagyon erősen átitatott álhírekkel és összeesküvés-elméletekkel, de ezek leginkább a politikai univerzumban jellemzőek.

 

Itthon szeptemberben értünk el odáig, hogy Gődény Györgyék tüntetést is tartottak Covid-911 néven. Ők összeesküvés-elméleteket gyártanak, vagy csak az általános, mainstream tudománytól eltérő magyarázatot adnak?

 

Szerintem egyértelműen tudománytagadók, és azt is szépen illusztrálják, hogy ezek a konspiratív gondolatok hogyan kapcsolódnak össze, hogy a végén egy logikai egységet képezzenek. Az egésznek a szimbolikája, hogy szeptember 11-ére tervezték, az egy utalás arra, hogy ők úgy vélik: már a World Trade Center kapcsán is megvezettek titeket és most is megvezetnek.

 

De ez az átlagemberhez eljuthatott ez az üzenet, hogy Gődényék összekapcsolják a 2001-es terrorcselekményeket a koronavírussal?

 

A saját közönségéhez egészen biztosan eljutott. Az összeesküvés-elméletek láncszerűen összekapcsolódnak. A magyar járványtagadó és vakcinaellenes közösségek Facebook-jelenléte kapcsán mi azt találtuk, hogy a kettő nagyon szorosan együtt jár. Nyilván, ha az ember tagadja, hogy létezik a járvány, akkor könnyebben tagadja vagy mondja azt, hogy vakcinára sincs szükség. De mint mondtam, fontos megjegyezni, hogy Magyarországon nincs egyetlen párt vagy egyetlen parlamenti képviselő sem, aki tagadná a járványt vagy maszkellenes lenne, és ez fontos.

 

Ezenkívül szerintem Közép-Kelet-Európának van egy különleges immunitása is ezzel a jelenséggel szemben. Az államszocializmus szocializációja valamilyen módon bennünk maradt, és a felvilágosult, modern autoriter logika is hasonló elvet vall: „fogd be a szádat, és hallgass a tudósokra”.

 

De ez az elv még most, a második hullám során is érvényesül?

 

Most is, de kevésbé, mint az első hullám során. Részben azért is van így, mert a hivatalos közlések ellentmondásossá váltak.

 

Olyat nem lehet mondani, hogy hordjunk maszkot, aki teheti maradjon otthon, és kerülje azokat a helyeket, ahol tömegek lehetnek – de közben Szuperkupa-döntőt tartunk.

 

Azért is van nagyobb tábora az összeesküvés-elméletek követőinek, mert ha több az ellentmondás, akkor nagyobb a fogadóképesség arra, hogy ilyen elméletek alakuljanak ki. Az pedig, hogy egy szórakozóhelyen nem biztonságos, de a Puskás Stadionban igen, elég ambivalens kommunikáció.

 

Visszatérve Gődényre és az ő tudományellenes kijelentéseire: mit gondol, velük szemben miért nem lép fel a hatóság, miközben például májusban egy gyulai momentumos politikust őrizetbe vettek rémhírterjesztésért?

 

Erről már beszéltem Hanula Zsolt kiváló cikkében, és most is csak ugyanazt tudom elmondani. Csak spekulálni tudunk, hogy egy döntés vagy ignorancia eredménye, hogy velük szemben nem lép fel a hatóság vagy a kormány. Én inkább az utóbbit valószínűsítem.

 

Sajnos, amikor a kormány valami ellen látványosan és határozottan fellép, annak általában van valami politikai magyarázata. Leginkább akkor lépnek fel, ha az számukra politikai hasznot is hoz. És sajnos nehéz attól a gondolattól szabadulni, hogy volt abban célzatosság, hogy a rendőrség látványosan kivonult és Facebook-posztokért rabosított embereket. Hiába engedték utána el őket, hiába nem került sor vádemelésre a tudomásom szerint – de ennek ellenére volt egy fontos üzenete a nyilvánosság számára.

 

Én úgy látom, hogy az a kormány, ami a saját paranoid univerzumát is építi – és itt fontos megjegyezni, hogy a politikai világban, nem pedig a tudomány világában –, annak egyáltalán nem egy természetes reflex az, hogy fellép azokkal szemben, akik egy ilyen paranoid univerzumot egy másik területen építenek. Itt inkább arról van szó, hogy a kormány ellenségképző logikájába ez egyszerűen nem illeszthető bele. Ezért nem lépnek fel ezzel a jelenséggel szemben – pedig ma Magyarországon az egyik legnagyobb Európán belül a vakcina-szkeptikusok aránya, és már a védőoltások és a maszkviselés ellen is petíciók indultak.

 

A kormány eleve azt kommunikálja, hogy a vírus eleve külföldről jött az első hullámban, és a hivatalos narratíva szerint a második hullámot is külföldről hurcolták be, emiatt is kell a kormány értelmezése szerint továbbra is zárva tartani a határokat.

 

Igen, ez a külföld-Nyugat-Brüsszel szokásos ellenséglogika működik, ez viszont Gődényékre nem illik. A Gődény-féle járványtagadók egyébként azt is mondják, hogy ez a kormány megvezet titeket, de Gődényék ellensége inkább a globális háttérhatalom.

 

A járványtagadóknak olyan ellenségképző logikájuk van, ami egyébként rokonítható a kormánynak az ellenségképző logikájával, csak másra futtatják ki.

 

A gondolkodásuk konklúziója más, de a premisszájuk sok vonatkozásban nagyon hasonló a kormány gondolkodásához. Emiatt valahogy élni hagyják ezt az univerzumot.

 

Hozzáteszem, ez szerintem azért is van így, mert jelenleg nincs veszélypercepció, a kormány még nem észleli, hogy amit Gődényék művelnek, az egy nagyon veszélyes dolog lenne, illetve ezek az emberek nem olyan nyíltan és egyértelműen sértenek egyelőre törvényt. 

 

Például ha jelenleg kijárási korlátozás lenne, és akkor tiltakoznának, akkor a hatóságoknak muszáj lenne fellépniük, mert különben azt mutatnák, hogy gyenge az állam. De most az állam nagyon minimális szinten határozta meg, hogy mit tehetünk és mit nem, így jelenleg nehezebb beleütközni a hivatalos akadályokba.

 

A későbbiekben is szabadon hagynák ezt az univerzumot?

 

Ha a kormány úgy érezné, hogy ez a jelenség hatalmas közegészségügyi problémát jelentene, akkor fellépne ellene. Pedig szerintem már most is hatalmas problémát jelent. Viszont akkor se túl látványosan, mert a járványtagadók a kormánynak a hagyományos ellenségei közé nem illeszthetők be. 

 

Ez sajnálatos módon azt mutatja, hogy az állam nem feltétlenül él a kompetenciájával és a hatalmával a vírus elleni védekezés terén, ahol lenne értelme.

 

Én nem tartottam ördögtől valónak, hogy a kormány fellép a koronavírussal kapcsolatos pánikkeltő álhíreket terjesztő oldalakkal szemben – még akkor sem, ha ennek volt egy politikai oldala. Általában az első hullám idején egyébként az ilyen oldalak a nyugdíjasokat célozva Fidesszel kapcsolatos rémhíreket terjesztettek, például hogy csökkenteni fogják a nyugdíjakat.

 

Gődényéket nagyon sokan követik. Mennyire káros leülni velük vitázni, és egyáltalán érdemes -e?

 

Szerintem nagyon káros, hiszen ezzel akaratlanul megemelik az ő tudományosnak mondott szerepét. Azok a médiumok, amik ennek teret engedtek, ebben a vonatkozásban felelőtlenek. Ez persze őket nem általánosan minősíti, de ebben az esetben egy nézettséghajhász, szenzációhajhász logikát követtek.

 

De nézzük meg, hogy ezek az emberek hogyan kommunikáltak erről! Az összeesküvés-elmélet gyártókra az a jellemző, hogy ők tagadják a hivatalos világot, és azt mondják, hogy ez a hivatalos világ hazudik.

 

De ha egyszer beengedik őket a hivatalos, mainstream fórumokba, akkor ezt az összeesküvés-elmélet gyártók annak bizonyítékául használják fel, hogy ők komoly emberek.

 

Ezenkívül Gődény kapcsán tudjuk, hogy egy kamupárt kapcsán költségvetési csalást követhetett el, hiszen egy „párt” elnökeként a mai napig nem fizette vissza az államnak a felvett támogatásokat, amire a törvény kötelezné.

 

Márciusban le is járt a működési engedélye, hogy gyógyszerkészként tevékenykedhessen.

 

Igen, tehát tudományosan értelmezhetetlen az ő tevékenysége. Miért kell felemelni magas orvosok szintjére? Szerintem itt a vita résztvevői is hibát követtek el.

 

Falus Ferencnek és Boldogkői Zsoltnak nem kéne belemenni egy ilyen vitába, mert tudhatnák, hogy nem tudnak jól kijönni ebből.

 

Ennek a szakirodalomban van egy elnevezése, a Tyranny of balance, a kiegyensúlyozás zsarnoksága. Ennek a lényege, hogy ezzel van egy fals egyenlőségtétel a két pozíció – a tudományos és tudományellenes – között. Egy ilyen vita azt az üzenetet közvetíti másoknak, hogy itt csupán két állításról van szó: van, aki az egyikkel ért egyet, van, aki a másikkal, de neki is lehet igaza. Bizonyos kérdéseket ki kell venni a közéleti, politikai vitáknak a hagyományos keretéből, mert ez ugyanolyan, mintha egy csillagász leülne egy laposföld-hívővel vitázni.

 

Ha ezeknek a provokatőröknek jobb a habitusa a vitára – és általában ez sajnos így van–, akkor ők fogják megnyerni a vitát, annak ellenére, hogy az állításaik igazságtartalma értelmezhetetlen.

 

 

De akkor mit lehetne tenni a jelenség ellen? Az orvosi kamara hiába adott ki közleményt, ez nem hatotta meg a járványtagadókat.

 

Ennek létezik egy felelős kezelésmódja. Ez pedig az, hogy egy interjú keretében a műsorvezető maga teszi fel finomított formában azokat az állításokat, amiket a vírusszkeptikusok szoktak mondani, majd pedig a szerepe kapcsán erre hivatott ember el tudja mondani, hogy mik a problémák ezekkel.

 

A narratíváról beszélni kell, de nem kell arcot adni neki, és komolytalan emberekből komoly embereket csinálni.

 

Ön szerint mennyi értelme van az álhírekkel szembeni munkának, amit a Political Capitalnál végeznek? Ezzel elérik-e azokat, akik ilyen álhírekben hisznek, vagy csak a tudatosabb hírfogyasztókhoz tudnak szólni?

 

Olyan témákat igyekszünk választani, melyeket szélesebb közönségnek tudunk tolmácsolni. Ezzel már voltak látványos sikereink is, például legutóbb augusztusban szerveztünk egy vitát az oltásellenességről és a koronavírusról Veiszer Alinda moderálásában, amivel közvetlenül nagyon sok embert értünk el, de később átvették a bulvárlapok és a jobboldali média is.

 

Ha ilyen témákról van szó, mint például a járvány, akkor egyszerűen muszáj az intellektuális és politikai buborékból kilépni.

 

Ha van egy olyan téma, ami politikai konszenzus tárgyát képezi (legalább annyiban, hogy létezik), akkor érdemes kiaknázni, hogy hidat verjünk az álláspontok között. A koronavírus-járvány pedig ilyen téma, hiszen az egészség mindenki számára fontos.

 

Ebből a szempontból szerintem az Azonnalinak is lehet egy fontos, jó szerepe. Ha jól értelmezem, az Azonnalinak is van egy szerepfelfogása, hogy kilépjen a buborékokból, és egyfajta hidat építsen.

 

Egy ilyen téma esetén ott kezdődnek a problémák, ha mindenki csak a saját táborának beszél. Így nagyon átpolitzálódik ez a kérdés, és megszűnik a közbeszéd véleményeket kanalizáló szerepe. Ezt látjuk sok helyen, például az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban vagy Brazíliában is.

 

Szerintem van értelme az álhírekről és az összeesküvés-elméletekről beszélni, a tényeket ellenőrizni – de csak kellő felelősségtudat birtokában, nem pedig egy szenzáció- és botrányhajhász logikát követve.

 

 

NYITÓKÉP: Political Capital / Facebook

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Sokáig tartott, de a Momentum is kimondta: Orbán Viktor leváltáshoz egyetlen közös listán kell indulnia a hatpárti ellenzéknek. Ezzel gyakorlatilag a listaállítás körüli vita eldőlt.

Úgy tudjuk, azért, mert nem lehetett a párt jelöltje 2022-ben.

Polgárpukkasztó amerikai standup, afrikai lecsó, halhatatlan videójáték: itt a novemberi Fasza Dolgok, az Azonnali havonta megjelenő mindenajánlója. 100 százalékban lockdown-kompatibilis tippek!

Hüvelykujjával felfelé mutatva szelfizett az elhunyt labdarúgóval egy argentin férfi és két társa. Halálos fenyegetéseket is kaptak,
most szabadkoznak.

Ha kíváncsi vagy, hogy melyik magyarországi párttal értesz legjobban egyet környezeti kérdésekben, akkor neked szól
a Vokskabin új tesztje!

Méghozzá egyhangúlag. A Zöldek beleírták volna a romák védelmét is, de ezt a CDU, az SPD és az AfD leszavazta.

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

November 29-én több hónapra leállítják a budapesti közbringa-rendszert. Kísérd el az utolsó útjukra a robosztus bringákat!

Ott laksz, és ott is parkol a kocsid? Az önkormányzattal megvitathatod az egészet december 2-án este 6-tól.

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás