Minden, amit a román politikáról tudni kell

Ez a cikk nem Erdélyről, nem a magyarokról, nem az RMDSZ-ről és nem a romániai magyarok különböző autonómiatörekvéseiről fog szólni. Már csak azért sem, mert a magyarok a román belpolitikában csak huszadrangú tényezőnek számítanak. Ez a cikk azokról szól, akik miatt ez így van.

Romániában szeptember 27-én, vasárnap tartják az önkormányzati választásokat. Habár az országban a koronavírus-járvány most is tombol, fel sem merült a választások elhalasztása. Az önkormányzati választások pedig a december 7-re kiírt parlamenti választások előjátékának számítanak, ezért is nem mindegy, hogy milyen eredményt produkálnak a romániai pártok.

Románia egy soknemzetiségű ország. Amellett, hogy az állam többségét a románok adják, a romániai társadalom része az erdélyi magyarság, nagyszámú roma, szászok/svábok – már akik még maradtak –, illetve több más kisebbség (ukránok, törökök, tatárok stb.). A legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint 

A romániai magyarok átlagosan 80-85 százalékkal szoktak a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ) szavazni, ezért a szövetség nevezhető az erdélyi magyarság érdekérvényesítő szervezetének is. A legutóbbi, 2016-os parlamenti választásokon az RMDSZ a romániai magyar lakosságszámmal arányosan ugyancsak 6 százalékot szerzett meg, így 21 képviselőt és 9 szenátort tudott a bukaresti parlamentbe bejuttatni. A magyar sajtóban legtöbbször róluk van csak szó.

Ahhoz, hogy megértsük, mi folyik ma Romániában, rengeteg mást is szem előtt kell tartani – ehhez azonban egészen 1989/90-ig kell visszamenni az időben. Ekkor alakult ugyanis ki az ország félelnöki kormányformája, amely a fékek és ellensúlyok rendszerének a gyakorlásával lehetővé tette a végrehajtó hatalom korlátozását. Elvileg ez azt jelenti, hogy ahogy az államelnök is egy adott pártból érkezik, úgy a miniszterelnököt is a parlamenti választásokon éppen győztes párt adja. Vagyis simán előfordulhat, hogy a román államelnök és a miniszterelnök éppen rivális pártokból érkezik, ami egyszerre hasznos és gátló tényező is lehet. Hasznos, mert az államfő mérsékelni tudja a kormány hülyeségeit, viszont ha két szembenálló politikai alakulatból érkezett személyről van szó, akkor egy idő után az államelnök teljesen gátolhatja is a kormány tevékenységét. Az államelnök ugyanis a legfontosabb figurája a román politikának.

Kik a fő szereplők?

Kezdjük a Szociáldemokrata Párttal (PSD), mivel

Az ő sztorijuk is '89/90-nel kezdődött. A romániai rendszerváltás során az állampárt, a Ceaușescu-féle Román Kommunista Párt másod- és harmadvonalas politikusai, Ion Iliescuval az élen puccsszerűen vették át a hatalmat a Nemzeti Megmentés Frontja (FSN) nevű szervezetükkel. A szervezet elvileg csak ideiglenesen kellett volna gyakorolja a végrehajtó hatalmat, azonban Iliescu saját hatalma kiteljesítésének lehetőségét látta meg benne, a maga pártjává alakította azt át. A FSN így indult is az első, 1990-es szabad választásokon: kétharmados, 67 százalékos többséget szerzett, ezzel ők kezdhették el írni az 1991-ben hatályba lépett új román alkotmányt.

A kilencvenes évek elején, már a következő, 1992-es választásokra készülve a FSN kettészakadt. Mindkét szárny meghatározó a mai napig: az egyik szárnya Ion Iliescu vezetésével lerakta a mai román politikai baloldal, a PSD alapjait (akkor még FDSN névvel, amelyből aztán lett PDSR, majd a mai PSD). A másik szárny pedig az addigi miniszterelnök, Petre Roman vezetésével FSN név alatt folytatta, majd később átalakult Demokrata Párttá (PD). Traian Băsescu (aki 2004-2014 között Románia államelnöke volt) is ebben a pártban kezdte politikai pályafutását. Sőt, a PD ideológiájának megváltozása is Traian Băsescu tevékenységéhez köthető: a PD még a Szocialista Internacionálé tagpártja volt, amikor 2000-ben Traian Băsescu pártelnökké választásával megkezdte az eltávolodást a szocialistáktól, és a pártot jobbközép irányba terelte.

Mit tud a PSD?

A párt legöregebb tagjai még az állampártból érkeztek, a kilencvenes évek során a tervgazdaságról a szabadpiacra való átállás során gazdagodtak meg.

A PSD helyi szervezeteit irányító ún. helyi bárók leginkább ilyen személyek: nélkülük elvileg mozdulni sem lehet az adott megyében. A helyi báró archetípusa a Vrancea megyét évtizede irányító Marian Oprișan, aki egy alkalommal a beosztottját a sajtó jelenlétében fenyegette meg, hogy soha ne mondjon mást, csak azt, amit ő engedélyez neki.

A párt fiatalabb tagjai a régi párttagok rokonságából verbuválódtak. Különösebb szakmai karrier nem fűződik a nevükhöz, a pártot leginkább jól fizető állami állások megszerzésére használják.

A párt bázisa leginkább a regáti (a Kárpátoktól keletre és délre fekvő) megyékben van, a helyi bárók ezeket a megyéket irányítják. A párt szavazóbázisát többnyire a vidéki települések, a kevésbé iskolázott személyek, az államtól függő csoportok (nyugdíjasok, közalkalmazottak) adják. Éppen ezért a PSD mind baloldali, mind jobboldali populista demagógiát alkalmaz. A román fővárost, Bukarestet szocdem polgármester irányítja jelenleg Gabriela Firea személyében, és több más regáti nagyváros (Jászvásár, Konstanca, Craiova) is szocdem irányítású az országban.

A legnagyobb visszhangot kiváltó kezdeményezések annak a Liviu Dragneának a nevéhez főződnek, aki politikai pályafutását még Băsescu Demokrata Pártjában kezdte (1994-2001). Dragnea aztán – miután megszerezte a Bukaresttől délnyugatra fekvő Teleorman megye önkormányzatának vezetését – átigazolt a PSD-be, és 2012-ig a párt helyi bárója lett. Dragnea csak 2012 után lett országos jelentőségű politikus, amikor az akkor még PSD-elnök Victor Ponta vezette kormányban a regionális fejlesztési minisztériumot vezette, 2015-ben, Ponta lemondása után pedig a párt elnöke lett.

A 2016-os választást be is húzta a vezetésével a PSD, ám büntetett előélete miatt nem ülhetett be a miniszterelnöki székbe, ezért a tőle aztán egyre inkább önállósodni próbáló bizalmi embereit cserélgette ezen a poszton. A korrupcióellenes ügyészség nem kímélte Dragneát a PSD kormányzása alatt, nem volt olyan hét, hogy ne a korrupciós ügyeitől zengett volna a sajtó: Dragnea ezért a de facto általa irányított kormánnyal még azt is megcsináltatta, hogy egy éjszaka leple alatt meghozott sürgősségi rendeletben módosítsák a büntetőtörvénykönyvet és a büntetőper-rendtartási szabályokat, hogy bizonyos ügyei ne minősüljenek már bűncselekménynek.

Liviu Dragneatól a PSD végül 2019 májusában, az EP-választások másnapján szabadult meg: ekkor ítélték három év letöltendő börtönbüntetésre egy még Teleorman megyei tanácselnöksége alatt elkövetett bűncselekmény miatt. A pártot akkor az addig súlytalan Viorica Dăncilă vette át, aki szintén úgy lett miniszterelnök, hogy Liviu Dragnea megmondta neki, hogy akkor tessék miniszterelnöknek lenni. Dăncilă a 2019 novemberében tartott elnökválasztáson alulmaradt a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által támogatott Klaus Johannisszal szemben, Dăncilăt ekkor rekordsebességű idő alatt feláldozták, és a pártot a képviselőház elnöke, Marcel Ciolacu vette át. Ciolacut augusztus végén hivatalosan is pártelnökké választották.

Kik a nemzeti liberálisok?

A jelenleg kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelenti a politikai paletta másik oldalát.

A mai pártot már 1989 végén létrehozták az akkor még életben levő két világháború között is működő liberálisok, ám ekkor még nem tudtak elérni nagy sikereket. A PNL legelőször 1996-ban került kormányra a Nemzeti Parasztpárttal és az RMDSZ-szel együtt.

A párt több válságot, pártszakadást is maga mögött tudhat. A kilencvenes évek végén-kétezres évek elején útkeresés előtt állt. A megváltó Traian Băsescu és pártja, a PD személyében érkezett. A 2004-es elnökválasztásokra és parlamenti választásokra a PNL és a PD megkötötte az Igazság és Igazságosság Szövetséget (Alianța D.A. – a „da” szó románul igent is jelent), így Traian Băsescu államelnök, Călin Popescu-Tăriceanu PNL-elnök pedig miniszterelnök lett. A PNL és a PD koalíciója azonban csak pár évig tartott, ez végül a PNL újabb szakadásával és a csoportnak a PD-be olvadásával (így jött létre a Liberális Demokrata Párt – PD-L) ért véget. Traian Băsescu második államelnöki mandátumát egy Băsescu-ellenes tábor (PSD + PNL) és a Băsescut támogató PD-L küzdelme jellemezte.

Ludovic Orban jelenlegi miniszterelnök és PNL-elnök volt az egyetlen, aki 2010 környékén kételyeit fejezte ki a Băsescu-ellenes tábor bármi áron való összehozása során. A 2012-es parlamenti választások során a most egymás torkát tépő PSD és PNL választási szövetséget kötött, létrehozták a Szociálliberális Uniót (USL), amellyel többséget szereztek a román parlamentben. Ekkor lett az akkor még PSD-s Victor Ponta Románia miniszterelnöke.

A PNL újabb korszaka 2014 végén, Klaus Johannis államelnökké választásával kezdődött el. Akkor a Johannist indító PNL és a Băsescuval szakító PD-L választási szövetséget kötöttek, amely végül a PD-L és a PNL fúziójával ért véget.

Ezt a szövevényes utat végigkövetve a PNL-ről is nagyvonalakban ugyanaz mondható el, mint a PSD-ről. Annak ellenére, hogy a felszínen ők a „jó fiúknak” tartják magukat, helyi szervezeteik ugyanolyan módon működnek, mint a PSD helyi szervezetei. Ugyanaz a nepotizmus (saját embereiket ültetik állami pozíciókba), hatalommal való visszaélés, korrupciós ügyek jellemzik a PNL-t is.

A PNL jellemzően az erdélyi megyékben teljesít jól, több erdélyi nagyváros (Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Temesvár) polgármestere is PNL-tag (vagy volt PD-L-s). A Kárpátokon túli területeken pedig egy-két megyében (például a bukovinai Szucsávában, vagy a főváros körüli Ilfov megyében) erősek a nemzeti liberálisok, ők adják a megyei önkormányzatok elnökeit. Ezek a személyek nagyrészt a PSD helyi báróihoz hasonlóan működnek.

A román liberális-technokraták

A 2016-os parlamenti választás alkalmával bukkant fel a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR). Ez egy bukaresti egyetemi tanár és civil aktivista, a főpolgármesteri pozícióért 2016-ban és idén ősszel is induló Nicușor Dan USB (Mentsük meg Bukarestet) civil városvédő csoportjából nőtt ki Mentsétek meg Romániát Szövetséggé. Az USR a létrejöttétől kezdve a PSD és a PNL azonosságát bírálta, ám 2020-ra mintha eltűnt volna ez az irány, és az USR a PNL mellé sorakozott fel. Többen is bírálják ezért az USR-t a civil szférából (ahonnan legtöbb párttag érkezett): a párt feladta a teljes romániai politikai osztály lecserélésének a vízióját és részese lett a napi politikai csörtéknek, hangzik a kritika.

Az USR és Dacian Cioloș technokrata exminiszterelnök pártja, a PLUS augusztus közepén egyesültek, azóta USRPLUS a nevük. Romániában így az újhullámos erők egy pártban vágnak neki a szeptember 27-i önkormányzati, majd decemberi parlamenti választásoknak.

Az USR-nek sokáig nem volt kiforrott ideológiája, azonban Dan Barna vezetésével

Az USRPLUS támogatottsága leginkább a nagyvárosokban mérhető, a jól kereső és egyetemet végzett állampolgárok lesznek elsősorban a szavazói. Mivel fiatal politikai csoportnak számítanak, ezért fontos településeken, nagyvárosokban polgármestereik még nincsenek. Azoknak vagy liberális, vagy szocdem városvezetésük van. Viszont szinte mindegyik önkormányzatban jelen vannak.

Az erdélyi magyarság soraiban is egyre többen vannak olyanok, akik az etnikai alapú politizáláson (és párton, az RMDSZ-en) való felülemelkedést vallják és általános, egész Romániára vonatkozó különböző szakpolitikai ajánlatok, illetve a korrupcióellenes demagógia miatt USR-tagok vagy szavazók lesznek.

A kicsik

A sort a romániai politikai élet veteránjával, Petrov elvtárrsal kell kezdeni (ez Traian Băsescu kódneve, akiről kiderült, hogy a román titkosszolgálat, a Securitate informátora volt 1989 előtt). Băsescu – miután tíz éven át volt Románia államelnöke – egy, a saját személyéhez hűségez hálózatot hozott létre. Miután 2004-ben a Demokrata Párt éléről lett államelnök, kapcsolata ezzel a párttal végig szívélyes maradt. A párt 2012-es parlamenti választási gyenge szereplése miatt azonban az államfő és a párt viszonya megromlott, és ez a viszony végül egy Youtube-videós búcsúval ért véget. Băsescu ekkor nyilvános üzenetben, a ma az itthon főleg fideszes vállalkozók által hordott sikermellényben egy-két könnyet is belecsempészve a mondandója közé (valamiért vonzódik a megrendezett, könnyes szemű bejelentésekhez) mondta azt, hogy adio, PD, adio, PD-L!

Ezt követően több hozzá hűséges személlyel létrehozta a Népi Mozgalom Egyesületet, amely aztán Népi Mozgalom Párttá (PMP) alakult át. Jelenleg a PMP az egyik legkisebb párt a román parlamentben, a volt államelnök pedig a PMP EP-képviselője és a bukaresti főpolgármester-választás egyik indulója.

Általában a PMP-ben szoktak kikelni az RMDSZ bármely, az erdélyi magyarok jogait bővítő tervezetei ellen. A PMP országos párt, szinte minden megyében jelen van. Szavazói leginkább a PNL szavazóival azonosak: városi, nacionalista retorikát elfogadó románok elsősorban. A párt hasonlóan az USR-hez nem rendelkezik sem megyei önkormányzati elnöki pozícióval, sem fontos városok polgármesteri pozíciójával.

Egy másik kispárt a még a PNL-ből kiszakadt liberálisok, akik a volt PNL-s miniszterelnök Călin Popescu-Tăriceanu vezetésével hozták létre a Liberálisok és Demokraták Szövetségét (ALDE).

Tăricenau és pártja klasszikus liberális-jobbközép politika mellett teszi le a voksát, azonban az ALDE tagjainak többször meggyűlt már a baja a román igazságszolgáltatással, ezért is közeledtek leginkább az ezt maga alá rendelni akaró PSD-hez. Ha Băsescu PMP-éjének nincsenek fontos önkormányzati vezető pozíciói, szintén ez mondtható el az ALDE-ről is. Az egyik augusztusi közvéleménykutatás szerint az ALDE a parlamenti választásokon 2,4 százalékot szerezne, így ma már be sem jutna a román parlamentbe. 

Az utolsó releváns kispárt Victor Ponta Pro România nevű formációja. Ponta 2010 és 2015 között a PSD elnöke, 2012-2015 között pedig az ország miniszterelnöke volt. A pártot azon túl, hogy

A román pártokban megjelenő nacionalizmus megfejtéséhez pedig meg kell említeni a román közbeszéd egyik színes alakját és pártját. Ceaușescu házi költőjéről, Corneliu Vadim Tudorról és szélsőjobboldali pártjáról, a Nagy-Románia Pártról (PRM) van szó. A PRM jelenleg már csak egy a MIÉP-hez hasonló szubkultúra, támogatottsága valahol 0 és 1 százalék között van. Azonban a 2000-es elnökválasztáson Corneliu Vadim Tudor bejutott az államfőválasztás második fordulójába, és az akkor PSDR-s Ion Iliescunak végül csak az összes többi párt támogatásával (köztük volt az RMDSZ és a PNL is) sikerült őt legyőznie. A szélsőjobbos jelöltre akkor a román társadalom jelentős része, 3 millió ember szavazott. Corneliu Vadim Tudor leginkább harsány stílusáról ismert, a 2000-es államelnöki kampányában például egyik alkalommal azt nyilatkozta, hogy

Ez a mondata egy tordai gyűlésén hangzott el, ám az egésznek háttere az volt, hogy Vadim Tudor azt is megígérte a választási kampányban, hogy Románia összes korrupt politikusát egy stadionba gyűjti össze és ott gépkarabéllyal kivégezteti őket – vagyis igen, a korrupcióellenes populizmusra Romániában mindig lehet pártot alapozni. Ezt követően a pártja fokozatosan jelentéktelenedett el, olyannyira, hogy a 2008-as parlamenti választásokkor nem érte el a bejutáshoz szükséges 5 százalékot, és azóta is parlamenten kívüli erő. De a PRM sem veszett el, csupán átalakult: a párt másodvonalbeli politikusainak egy része ma a PSD-ben politizál, vagyis a szélsőjobb a mainstream baloldalon él túl.

CÍMLAPFOTÓ: PNL / Facebook