+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bárány Balázs
2020. szeptember 1. kedd, 07:07
Kedden reggel ismét becsöngetnek az iskolákban, hosszú idő, öt hónap után újra. Vajon mennyi időre fog ezúttal szólni ez a becsöngetés? Milyen állapotok várják majd a diákokat az iskolákban? Lesz-e újra távoktatás? Hogyan tud majd ezzel újra megküzdeni a gyerek, a tanár és a szülő? Vajon az állam nyújtani fog valamilyen segítséget, vagy jó szokásához híven csak nézi az egészet és jót röhög? Tanár szerzőnk kérdései tanév elején.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Kásler Miklós szerint lehetséges az, hogy a magyar iskolák hagyományos formában elkezdjék a tanévet – már amennyiben hagyományosnak számít, hogy a legtöbb helyen elmarad az évnyitó ünnepség. Ez utóbbival szerintem koronavírus nélküli időszakban is ki tudna egyezni mindenki – a felesleges álünnepi hangulatot, rosszul beállított mikrofont, köszöntőbeszédet és a nyár utolsó napjaiban megtanult verset a többség valószínűleg nélkülözni tudja.

 

A járványveszély miatt azonban minden oktatási intézménynek el kellett készíteni egy intézkedési tervet az operatív törzs javaslatai alapján. Ebben olyan életszerű ajánlásokat olvashatunk, mint a taneszközök és a WC-lehúzókarok fertőtlenítése, a megfelelő védőtávolság betartása mosdókban és öltözőkben, valamint az intézményi csoportosulások megelőzése a tanév során. Ezt mégis hogyan kellene egy iskolában elképzelni?

 

Az idei tanév már a vírushelyzet nélkül is nehezített fokozatban kezdődik.

 

Az első osztályosok már az új iskolaérettségi vizsgálatokra vonatkozó törvény alapján kerülnek az iskolapadba. A törvény célja a késleltetett (7-8 év körüli) iskolakezdés megszüntetése volt, melyet azzal indokoltak, hogy az óvodapedagógusok ily módon igyekeznek magasan tartani az intézményi gyermeklétszámot. Ez a nagy óvodakonteó azonban több sebből vérzik, hiszen elég, ha valaki csak elbeszélget egy átlag tanítóval: a mai 6-7 évesek között több olyanról beszélhetünk, aki nemhogy negyvenöt, de tizenöt percig sem tud egy helyben maradni, gondjai vannak az evőeszköz-használattal és a szobatisztasággal. Éppen ezért a szülő az elmúlt években az óvónéni javaslatára kérhette, hogy gyermeke tovább maradjon a kisdedóvó falai között, és csak később kezdje meg odüsszeiáját a magyar közoktatásban.

 

Ennek azonban vége, a kérelmeket ugyanis az idei évtől kezdve az Oktatási Hivatal bírálja el, és bár sok ilyet elfogadtak és engedélyezték a gyermekek óvodai tartózkodásának meghosszabbítását, a Szülői Hang szerint a túlbürokratizált rendszer több esetben okozott problémát.

 

Indul az új NAT, csak nincs, aki tanítsa

 

Mindeközben pedig elstartol az új Nemzeti Alaptanterv első, ötödik és kilencedik osztályban. Egyes iskolákban immár lehetőség van összevont természettudományos tantárgy formájában tanulni a földrajzot, biológiát, fizikát és kémiát. Mielőtt még valaki valamilyen komoly innovációt vizionálna e megoldás mögött, itt inkább azt kell látni, hogy a felsorolt tantárgyakra egyre kevesebb pedagógus jut az utóbbi időben, hiszen (életpályamodell ide vagy oda) aki ezekben jó, az nem tanítani fogja őket, hanem elmegy vegyésznek, mérnöknek vagy orvosnak.

 

Irodalomból már tudjuk, hogy a család és a nemzet lesz a legfontosabb téma, a magyar mondavilág előre valóbb lett a Gilgames-eposznál – ráadásul ezekről a gyerekek ízlésesen illusztrált ingyentankönyvekből olvashatnak.

 

Történelemből pedig kikerültek az olyan sallangok, mint az ősember, a kínai nagy fal, Hammurapi vagy az írás története. A korai magyar történelemből kigyomlálták a nemzeti gondolatot évszázadok óta béklyóban tartó finnugor mételyt, helyette a hun örökség és az Árpád-kor dicső csatái kerülnek a gyerekek elé. Eltűnnek a tankönyvek lapjairól a besenyők is, így a honfoglalás már nem egy menekülésként, hanem tervezett folyamatként jelenhet meg – így előbb is tudtuk elkezdeni (862-ben), hogy végül a fényes pozsonyi győzelemmel tudjuk lezárni.

 

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ehhez a sok csodához a gyerekek immár mind ingyen juthatnak hozzá. Az olyan apróságok pedig, hogy ezekhez munkafüzet nem készült, ne zavarjanak senkit – hiszen ideológiailag legalább komilfó lett mind.

 

A már évtizedek óta meglévő tanárhiányt viszont nyugodtan tekinthetjük a tanévkezdés hagyományos elemének.

 

A legnagyobb állami pedagógus-álláskereső portál, a Közigállás a ’pedagógus’’tanár’, vagy tanító’ keresőszavakra 420, 525 illetve 206 állásajánlatot dobott fel a tanévkezdés előtti hétvégén.
 

A rendszerben tehát főleg középkorú, de inkább idősebb pedagógusok dolgoznak majd, akikre viszont a koronavírus a leginkább veszélyes – és most ők lesznek összezárva a gyerekekkel. De sebaj, mert ha elmérgesedne a helyzet, legalább lesz, aki rendet tart, hiszen idén ősztől több iskolában is felbukkannak majd az iskolaőrök.

 

Ez lesz a koronavírus-nemzedék?

 

A tanító néni azt mondta Anyának, hogy ő sose figyel az órán; ha hirtelen felszólítja, nem tudja, miről van szó, s ha az olvasást gyakorolják, nem tudja ott folytatni, ahol az előtte olvasó abbahagyta. Ilyenkor az ember csak hallgat, a felnőttek úgysem értenék, amit mondani akarna, mert hiszen ő azért nem figyel, mert annyira elfoglalja a figyelés.”

 

A fenti sorok Szabó Magda Mondják meg Zsófikának című regényéből származnak. Az írónő kellő pontossággal és óriási empátiával mutatja be, hogy egy figyelemzavaros kisgyermek számára mekkora erőfeszítést is jelent az, ami a legtöbbünk számára teljesen alap: odafigyelni.

 

Képzeljük hát el azt a kis, figyelemzavaros hatévest, aki most kedden majd beül az iskolapadba, végigszenved negyvenöt percet, a szünetben tartózkodik minden „intézményi csoportosulástól”, nem érhet hozzá a többiekhez, nem ölelheti meg a tanítónénit a fertőzésveszély miatt – sőt, lehet, hogy még a maszkot is ráerőlteti valaki.

 

Nincs jobb helyzetben egy második osztályos sem, aki tavaly márciusban még írni, olvasni és számolni tanult, de ezt a vírushelyzet miatt abba kellett hagyni – az elejtett fonalat pedig most kell felvenni, hiszen távoktatás (bocs: tantermen kívüli digitális munkarend) idején nem valószínű, hogy ezeket a skilleket tökélyre lehetett fejleszteni.

 

A nagyobbak, mondjuk a kilencedikesek sincsenek irigylésre méltó helyzetben, hiszen ők körülbelül januárban tanultak utoljára feszítettebb tempóban. Ennek az az oka, hogy ekkor írják a nyolcadik osztályosok a középiskolai felvételi vizsgát, utána azonban mindenki tudja, hogy a többségük leereszt, mert az év végi jegy már nem sokat nyom a latban. Na, nekik kábé nyolc hónapja nem volt komolyabb tanulási élményük, és most így ülnek be egy gimnázium vagy középiskola matekórájára...

 

A kialakult helyzetről természetesen nem az oktatásirányítás tehet, hiszen még a Fejlett Nyugaton is ilyen problémákkal kell szembenézni. Az azonban, hogy ennek a nemzedéknek a felzárkóztatására, amelyet a 2020-as év a leginkább sújtott, nem dolgozunk ki egy speciális tantervet, hanem

 

inkább úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, miközben azt hazudjuk magunknak, hogy „hagyományosan” kezdjük el a tanévet, óriási felelőtlenség, ami a jövőben vissza fog ütni.

 

Vajon majd ezt a nemzedéket fogjuk Covid-generációként emlegetni? Vicces, hogy nekem még az jelentett gyermekkori traumát, amikor Antall József halála miatt megszakadt a Duck Tales, vagy amikor suli után arra értem haza, hogy a szüleim a híradóban a füstölgő World Trade Centert nézik. Ezek azonban mind olyan események voltak, amelyek nem befolyásolták a tanulmányaim körülményeit vagy az eredményeit. Emlékezni fognak-e erre az időszakra a középiskolai vagy egyetemi tanárok? Ha eljön az idő és ennek a generációnak a tagjait feleltetik, vizsgáztatják, másképp néznek-e majd rájuk?

 

Vissza a laptop elé?

 

Közben persze a távoktatásra (bocs: tantermen kívüli digitális munkarendre) is készül mindenki fejben és lélekben – tanár, diák és szülő egyaránt. Ez az egész világon nagy kihívás, persze mindenhol másképpen állnak hozzá.

 

Nálunk egyeztetések indultak a különféle munkaközösségek között: rendszereznek, meghallgatják egymás javaslatait. El kell kerülni ugyanis azt a káoszt, ami márciusban rájuk szabadult: az osztályban tanító féltucat tanár féltucat különböző platformon kért számon féltucat beadandó feladatot. Most mindenki egyeztet, hogy csak Microsoft Teamsben vagy Google Classroomban fognak dolgozni, vásárolnak tárhelyet, mindenki kitapasztalja e felületek lehetőségeit.

 

És akkor októberben majd jön az állam, aztán ki tudja, lehet, hogy ezek használatát majd jól megtiltja, helyette pedig azt mondja, hogy tessék ilyenkor is a Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszert (KRéTA) használni, amiről ugye tudjuk, hogy nem a megbízhatóságáról vált híressé. Emlékszem, amikor bevezették e-naplóként való használatát, akkor egy téli napon az egész országban lefagyott, mert valaki úgy gondolta, hogy milyen cuki lenne, ha másnap a nyitóoldalon pixel-hópihék szállingóznának. Az esztétikum mellé így az öröm is társulhatott, hogy az következő napon tudtuk csak könyvelni az előző nap óráit, hiányzásait és érdemjegyeit.

 

És akkor még arról a 30 ezer gyerekről nem is beszéltünk, akik valahogy kívül rekedtek a távoktatáson (bocs: tantermen kívüli digitális munkarenden), mert nem rendelkeznek elegendő infokommunikációs eszközzel. Az persze klassz, hogy az őket felzárkóztató tanárok bérkiegészítést kaptak a minisztériumtól, bár egy kissé kesernyés ízt érzek a számban, amikor kiderült, hogy ehhez azonban pályázniuk kell.

 

A tanáriban is biztosan vidám lesz a hangulat, hiszen a feladatmegosztás megint egészségtelenül alakulhat: a készségtárgyakat oktatók (akiket egyébként is hajlamos a magyar társadalom másodlagosan kezelni) meglehetősen szűk mozgástérrel bírnak az online környezetben, míg a többi tantárgy tanárai azon fognak vitatkozni, hogy a magyar és a matek mellett hány történelem, biológia, fizika stb. foglalkozás legyen a gép előtt megtartva. És akkor még nem is beszéltünk a szakiskolák műhelyi munkát igénylő szakoktatóiról...

 

Még egyszer, azért, hogy félreértés ne essék: nem azzal van a bajom, hogy elkezdjük az iskolát, hanem azzal, hogy úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Speciális tanterv helyett az új, társadalmi konszenzus nélküli NAT-ot erőltetjük, vírusvédelem gyanánt fertőtlenítő szerek és maszkok hiányában pedig néhány íróasztal mögött megírt javaslatot dobunk az iskolák és a szülők elé.

 

De sebaj: a tananyag csökkent, és ahol folyton a vécében vagy ablakon kihajolva dohányzó ifjakat kellett a pedagógusoknak kergetni, ott segítségükre siet majd a néhány sebtében kiképzett iskolarendőr.

 

Boldog hagyományos tanévkezdést mindenkinek!

 

Ezt a cikket és még sok mást már hétfő reggel a postaládájukba kapták azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali heti háromszori hírlevelére. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről! Ha Bárány Balázstól olvasnál több cikket, ide kattints!

 

GRAFIKA: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szlovéniában lakhelyelhagyási tilalom is van, azaz senki
nem mozdulhat ki arról
a településről, amelyben tartózkodik. Mutatjuk, hogyan érinti ez a fővárost, Ljubljanát!

Szombathelyen elindult a kampány: Ungár Péter beszólt a fideszes Hende Csabának és az exjobbikos Bana Tibornak, mire nem várt helyről bohócozták le.

A kórházi ágyon következett be a nagyszebeni csendőrkapitány pálfordulása, aki addig nyíltan hangoztatta koronavírus-ellenes nézeteit, de akkor már késő volt. Romániában nemcsak a járvány tarol, de a fake news is.

A román szocdemeknek is kínos politikusok csoportosan átléptek egy román zöldpártba, amit a háttérből egy volt szélsőjobbos politikus mozgat.

Mindkét fél eltökélt, hogy tető alá hozzák a megállapodást, azonban Párizs továbbra se enged London követeléseinek a halászat ügyében.

Mostantól „Eszem-iszom, dínom-dánom” a párt programjának neve, mert a Jobbik „egy bránerre emlékeztető" tagja ezzel a rigmussal cikizi őket.

A bíró szerint az ajánlatot visszautasították, a volt katalán elnök pedig úgy gondolja, hogy megint csak a függetlenségi mozgalmat akarják megfúrni.

A hét kérdése

Egy hét múlva véget ér az amerikai elnökválasztás. Te kinek örülnél, ki győzzön?

Azért ide elnéznénk

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás