Az elmúlt három hónap igen mozgalmas volt: megjelentek az iskolaőrök, bevezették az új NAT-ot, a felső-, majd később a középfokú oktatásban tanulókat távoktatásra küldték, úgy volt, hogy hülyeség a tanárokat tesztelni, aztán mégis hozzáláttak, és közben jöttek a Béres-cseppek. Arról, hogy az iskolai tanulás mennyire maradt hatékony, az eddigi lemaradásokkal mi lesz, és magukat a gyerekeket hogyan érintette ez az egész, kevés szó esik.
Kedden reggel ismét becsöngetnek az iskolákban, hosszú idő, öt hónap után újra. Vajon mennyi időre fog ezúttal szólni ez a becsöngetés? Milyen állapotok várják majd a diákokat az iskolákban? Lesz-e újra távoktatás? Hogyan tud majd ezzel újra megküzdeni a gyerek, a tanár és a szülő? Vajon az állam nyújtani fog valamilyen segítséget, vagy jó szokásához híven csak nézi az egészet és jót röhög? Tanár szerzőnk kérdései tanév elején.
Mi újat hoznak a 2020-as Nemzeti Alaptanterv pár napja napvilágot látott tankönyvei? A várakozásoknak megfelelően érezni rajtuk a tematikus változást és láthatóan törekedtek a tananyagcsökkentésre, a cél egy központi műveltségeszmény közvetítése mindenki számára Zalától Szabolcs-Szatmár-Beregig. Hogy ennek pozitív lett-e a hozadéka, az más kérdés.
Amíg a NAT-on háborogtunk, lezajlottak a középiskolai felvételik. De mi lesz azokkal, akik 16 évesen kihullanak az oktatásból? Rajtuk keresztül termeli újra az oktatási rendszer a szegénységet. Talán többet is tehetnének az érdekükben az intézmények ötévenkénti átnevezésénél és a kötelező olvasmányok újragondolásánál.