Beperelhető-e Kína a koronavírus miatt?

A járvány terjedéséért Kína nemcsak azért lehet felelős, mert eleve onnan indult a vírus, hanem mert nemzetközi kötelezettsége lett volna információkat átadni. Ehelyett hetekig inkább eltussolni próbálta Peking az ügyet. De van-e lehetőség ezért a pekingi kormányzatot jogilag felelősségre vonni? Elmagyarázzuk!

A kínai koronavírus mai tudásunk szerint már novemberben megjelenhetett a kínai Vuhanban, az ottani hatóságok, majd a pekingi kormányzat – amint az Azonnali is leírta – vélhetően a WHO hathatós közreműködésével el tudták január közepéig tussolni az esetek súlyosságát. Mivel mára a világ majdnem minden országa érintett – 248 ezer halott és jelenleg megjósolhatatlan kimenetelű és súlyosságú gazdasági válság eddig az eredmény –, felmerülhet a kérdés:

A klasszikus kártérítés szabályai szerint igen, csak hát a jelen eset számos okból se klasszikus. Egyrészről hiába Kínából indult a vírus, Peking eleve mondhatja, hogy ez egy olyan természeti katasztrófa, amit nem tudott befolyásolni, elvégre hurrikánért vagy özönvízért se szokás senkinek a károkért való felelősségét megállapítani – legfeljebb a védekezés elmulasztása esetén. És itt már a jelen esetben is meg lehetne Kínát azzal fogni: ha nem is ő „miatta” indult be a vírus (elvégre az állítólagos laboratóriumi keletkezésre egyelőre nincsenek biztonyítékok, sőt, azt tudósok is cáfolták), azért felelőssé tehető, hogy nem tájékoztatta a világot időben és pontosan.

De Kínának azért ez se okoz nagy gondot, mert állam lévén eséllyel legfeljebb egy nemzetközi jogi fórum előtt lehetne beperelni, márpedig ahhoz – a nemzetközi jog alapelvét jelentő szuverenitás okán – szükség van az adott állam beleegyezésére. Azt pedig, hogy

Mégis felmerültek nemzetközi jogászok, valamint egyesült államokbeli jogászok között lehetséges megoldások, miként lehetne Kínát „bíróság elé állítani”. Ezeket – és főleg ezek esélyeit – vesszük most végig.

1. A WHO tájékoztatásra vonatkozó szabályainak megsértése?

Kína megsérthette a WHO szabályait, amikor nem tájékoztatta időben a világ országait az általa már tudott koronavírus-járványról, illetve nem akadályozta meg kellőképpen annak terjedését. Azon nemzetközi jogászok, akik ezen az alapon támadnák Kínát, konkrétan a WHO szabályrendszerének két előírására fókuszálnak:

Márpedig amint kiderült: Kínában az első fertőzések már novemberben megtörténhettek, a kommunista állam pedig január elejéig nem a járványt, hanem az arról beszámoló orvosokat üldözte, a WHO-nak nem adott át információkat. Kína eleve visszautasította a nemzetközi segítséget. Mindezt súlyosbította, hogy a járvány beismerése után is Peking egy ideig azt állította: a Covid-19 emberről emberre nem terjed.

Mind a járvány eltussolásában, mind ezen utóbbi hamis információ terjesztésében Pekingnek a WHO partnere volt, nehogy szóba kelljen állni a Kína által el nem ismert, de a vírusra elsőként figyelmeztető Tajvannal, azaz gyakorlatilag a WHO saját szabályzatainak megsértésében segédkezhetett Kínának.

Peter Tzang nemzetközi jogi ügyvéd azonban arra mutatott rá: ha a WHO Alkotmányának megsértésével vádolható meg Kína (márpedig bizonyos pontok kapcsán megállna egy ilyen vád), akkor ott megint a Nemzetközi Bírósághoz kerülhetne az ügy. A gond persze az, hogy nagyon nehéz konkrét állami kötelezettségéket a WHO Alkotmányából kiolvasni. Tzang aláhúzza: ha Kína nem is jelenne meg a bíróság előtt, egy ilyen pernek fontos politikai következménye lenne, elvégre – noha a kártérítés kikényszerítésének lehetősége nélkül – a világ közvéleménye előtt lehetne Kína felelősségét megtárgyalni.

2. Kártérítési felelősség?

Ha igaz, hogy Kína megsértette nemzetközi jogi kötelezettségeit, akkor van lehetőség felelősségre vonni: az ENSZ melletti Nemzetközi Jogi Bizottság 2001-re kidolgozott egy egyezménytervezetet az államok kártérítési felelősségéről az olyan aktusaikért, amelyek sértik a nemzetközi jogot. Eszerint általános szabály, hogy egy állam felelősséggel tartozik a neki „betudható”, „nemzetközi jog kötelezettséget megszegő” aktusaiért –konkrét esetben mondjuk azért, hogy a WHO-tagságból folyó kötelezettség ellenére nem nyújtott időben tájékoztatást a járványról. Ez az egyezménytervezet jelenleg persze még nem lett ratifikálva az ENSZ tagállamai között, azaz nem is lehet jogforrás, ettől még lehet rá hivatkozni. És azon jogászok, akik Kína perelhetősége mellett érvelnek (bármilyen nemzetközi fórum előtt) ezt teszik.

Az államok egymásnak okozott károkért való felelősségét ezért ma nem tartalmazza egyetlen általános nemzetközi jogi szerződés sem, a kártérítés szabályait, valamint a felmerülő peres kérdéseket (akár annak kérdését, hogy mely bíróság jogosult eljárni), az adott országok előzetesen kötik ki egymás között. Ez történt például akkor, amikor 1992-ben Magyarország felmondta a bős-nagymarosi vízlépcső megépítéséről szóló 1977-es magyar-csehszlovák egyezményt, és a szerződésen kívül keletkezett károk (környezeti károk, stb.) rendezésére megállapodtak abban Londonban, hogy a Nemzetközi Bíróság (ICJ) – azaz az államok közötti ügyeket tárgyaló bíróság – járhat el. Itt tehát azért tudott érvényesülni a kártérítés, mert a feltételekbe belementek előzetesen a felek.

Persze meg lehetne próbálni fennálló kereskedelmi egyezmények alapján is a kártérítés kérdését megoldani (például, ha bizonyítást nyerne, hogy kínai árukereskedelemmel is terjedt a vírus), de egyelőre a nemzetközi jogilag hivatalosan semmiféle kötőerővel nem rendelkező, említett 2001-es egyezménytervezet állhat csak rendelkezésre, ugyanis jelenleg abból kell valahogy kiindulni, miként lehet Kínát anélkül kártérítésre kötelezni, hogy ezt egy konkrét szerződés megsértéséből le lehetne vezetni. Amint emberek között se csak akkor van kártérítésre lehetőség, ha szerződéses viszonyban álltak; azonban országok esetében (megint a szuverenitás miatt) ennek érvényesítése sokkal nehézkesebb.

Az ENSZ március végi kimutatásai szerint a járvány 1 trilliárd (az ezermilliárd milliárdszorosa) dollárnyi kárt fog okozni a világgazdaságnak 2020-ban. Márpedig az idézett egyezménytervezet 31. cikkelye értelmében a nemzetközi kötelességét neki betudhatóan megszegő állam felelősséggel tartozik, azaz kártérítést kell fizetnie nemcsak a vagyoni, de a nem vagyoni károkért is.

Persze a jogban pontosan tudni lehet: nem elég leírni, mi a kötelesség (ráadásul az idézett egyezménytervezet nem is jelent még kötelességet az államok számára), azt kikényszeríthetővé is kell tenni. E téren pedig a nemzetközi jog ma is túlságosan védelmezi az állami szuverenitást, mint a nemzetközi jog alapelvét. Azaz az államok lehetőséget kapnak, hogy a Nemzetközi Bíróság (ICJ) vagy más nemzetközi bíróság előtt érvényesítsék igényeiket, de ha ezt egy másik állammal szemben teszik, akkor ezen államnak joga van – a szuverenitására hivatkozva – nem megjelenni az eljárásban, innentől kezdve pedig

Hasonlóan hiábavaló a WHO-n belüli mechanizmusok igénybe vétele – elvégre egy WHO-előírás megsértésére hivatkoznának Kínával szemben azok, akik kártérítést akarnak –, hiszen ide is kell az adott ország beleegyezése, márpedig kevéssé valószínű, hogy Kína belemenne bármilyen perbe, eljárásba, ellenőrzésbe.

Ha kártérítés tehát nehézkesen is lenne elérhető, a kárt szenvedett állam az idézett egyezménytervezet 49. cikkelye értelmében ellenlépéseket tehet, amelyek persze nem lehetnek súlyosabbak, mint maga a kár, amit ekként akarna orvosolni. Például lehetőség lenne ennek keretében

De fontos megint hagsúlyozni: a 2001-es egyezménytervezet Kína eleve nem köteles betartani, ennek a ratifikációja ugyanis még meg sem indult, így jelenleg csak olyan elvi alapként lehetne tekinteni, amire hivatkozhatnának ugyan a felek – feltéve, hogy el is ismerik ezen elvi alapokat előzetesen. Sikeres kártérítés – éppen a hiányzó egységes nemzetközi szabályozás, valamint az állami szuverenitásból következő korlátozott perelhetőség miatt – országok esetében igazából akkor lehetséges – amint Bős-Nagymaros példája is mutatta –, ha egyrészről van már a felek között egy szerződés, másrészről az azon kívül felmerülő károk rendezésének kereteiről is megállapodnak.

Összességében Kínának mint államnak bármilyen nemzetközi fórum előtti perelhetősége azért nehézkes, mert ehhez az adott állam beleegyezése kell.

Más a helyzet, ha esetleg egy konkrét természetes vagy jogi személy (mondjuk egy vuhani laboratórium vagy egy ott dolgozó ember) felelősségét lehetne megállapítani, de ekkor meg kínai bíróság előtt kellene megindítani a pert.

3. Amerikában ítélhetnék el Kínát?

Más utat javasoltak ezért amerikai jogászok, akik Kínát perelnék – de belső jogi fórum, azaz esetükben az USA valamely bírósága előtt. Ez első ránézésre még abszurdabb, mint a nemzetközi jogi fórum előtti perelhetőség, mert az egyik állam bírósága előtt egy másik szuverén állam aztán tényleg nem tehető felelőssé semmiért sem.

Erre azonban ma van egy fontos kivétel az USA jogában: ha egy állam terrorizmust finanszíroz, akkor igenis felelősségre vonható az USA belső bíróságai előtt is. Ezt az utat javasolta a Fox Newsnak nyilatkozva Nitsana Darshan-Leitner izraeli nemzetközi jogász is, aki szerint Kína esetében nem azért áll meg a terrorizmus vádja, mert maga állította volna elő a vírust (noha 2015-ben előkerültek felvételek ilyen laboratóriumokról, a mostani járvány esetében ez nem nyert bizonyítást), hanem azért, mert nem értesítette időben a többi országot, és fontos információkat hallgatott el.

Egy floridai ügyvédi iroda erre hivatkozva – azaz gyakorlatilag a kínai járványkezelést terrorizmusnak minősítve – be is nyújtott már egy keresetet a miami székhelyű dél-floridai bíróságon a Kínai Népköztársaság ellen.

Stephen L. Carter, a Yale jogászprofesszora erősen kételkedik azonban abban, hogy a terrorizmusra hivatkozással tényleg perelhető lenne a járvány miatti károkért egy szuverén állam egy amerikai bíróság előtt. Bár mivel Amerikában a bírák egyrészét eleve választják – azaz politikai kötődésük erősebb (vagy legalábbis nyíltabb), mint Európában –,

De még ha sikeres is lenne egy ilyen per, Kína értelemszerűen semmilyen módon nem kötezhető arra, hogy államként ismerje el egy másik állam bíróságának joghatóságát felette, mert ez ellenkezne a szuverenitás elvével.

A floridai ügyvédi iroda lépése nem maradt azonban egyedüli. Mint az Azonnalin is megírtuk: Missouri állam legfőbb ügyésze, Eric Schmitt április végén bejelentette, hogy eljárást kezdeményez a Kínai Népköztársaság kormánya, „Kína kommunista népe”, a Kínai Kommunista Párt és több más kínai állami szerv (így a kínai tudományos akadémia vagy vuhani laboratóriumok) ellen, mert azok a járvány elhallgatásával hatalmas vagyoni és nem vagyoni kárt okoztak Missouri államnak is. (Itt olvasható el az egész beadvány.)

A főügyész egy másik kivételre, nem a terrorizmusra hivatkozik. A Foreign Sovereign Immunities Act értelmében

az USA-n belül, márpedig a kereskedelmi tevékenység értelmezhető olyan kiterjesztő módon, hogy Kína azért, amiért például nem tájékoztatott időben, nem zárta le időben a reptereit (stb.), felelős lehessen. A kínai külügyminisztérium azonban azonnal jelezte: semmiféle amerikai joghatóságot nem ismernek el maguk felett, azaz az egész eljárást, akár Floridában, akár Missouriban „nevetségesnek” tartják.

Tegyük hozzá: az amerikai jogi szabályozás e téren másra, mint szimblikus politikára tényleg nem jó, mert egyetlen állam se fogja egy másik állam bármely bíróságának joghatóságát maga felett elismerni – ez majdnem olyan lenne, mintha Kína Florida vagy Missouri része lenne, elvégre akkor tényleg dönthetnének róla Miamiban vagy Jefferson Cityben a bírák.

Azaz egy ilyen per majdnem nevezhető kirakatpernek is, hiszen a másik fel (ez esetben Kína) úgysem fog megjelenni a bíróság előtt (elvégre azzal elismerné azt). A floridai ügyvédek vagy a Missouri állambeli főügyész

Amíg ugyanis nincs olyan nemzetközi szerződés, amely alapján Kína felelőssége megállapítható, és/vagy nincs olyan nemzetközi bíróság, amelynek joghatóságát a konkrét vitában Peking elismerné (ahogy azt Budapest és Pozsony is tette Bős-Nagymaros esetén), a nemzetközi jogi út gyakorlatilag elfelejthető, a belső jogi meg csak politikai színházra lehet jó.

Európában egyelőre nem jelentek meg ilyen eljárások. Egyedül az északolasz Lombardia régió jelentette be: 20 milliárd eurós kártérítést vár el Kínától, bár ezen követelés jogi alapjai még nem tisztázottak. A Lega vezette régió döntéséből az sem derült egyelőre ki, hogy perre készülnek-e, vagy valamiféle megállapodásra Kínával. Vagy esetleg csupán egy politikailag jól hangzó bekiabálás volt az egész.

NYITÓKÉP: Azonnali-grafika / Papp Zsófia