+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. december 3. kedd, 19:01
Az NDK futballja egyenes úton volt az elit felé az újraegyesítés előtt, de mire a hagyományos csapataik megismerkedtek volna a kapitalizmussal, a nyugatiak már minden lehetséges módon lerabolták őket.

Most, hogy valamivel több, mint harminc éve omlott le a berlini fal, elemzések sokasága foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miért nem sikerült tökéletesen a két Németország egyesítése. Hogy mennyire nem, azt jól mutatják az ország két, 1989-ig 41 éven keresztül külön országnak számító felének választási eredményei: az egykori kommunista NDK-ban egyre tör előre a populista szélsőjobb, az állampárt utódja, a szélsőbalos Linke pedig stabilan erős; és bár az egykori NSZK-ban sincs minden rendben (érdemes elolvasni például ezt a cikket Techet Pétertől), azért nem kérdés, melyik oldal érzi magát az egyesítés vesztesének (ennek a hátteréről nemrég a legnagyobb lipcsei napilap főszerkesztőjével beszélgettünk).

 

De ez a cikk nem a szélsőjobb megerősödéséről, de még csak nem is A Nagy Képről fog szólni, hanem a Németországban továbbra is vallásként szeretett fociról. Bár máshogy, mint mondjuk az olaszoknál, de a futballrajongás, és a hozzá tartozó lokálpatriotizmus az ország legkisebb falvaiig van jelen, és mivel ez a sport ennyire fontos Németországnak, ráadásul ennyire sikeres is benne, véletlenül pont tökéletesen bemutatja, miért is érezheti azt Kelet-Németország, hogy a nyugattal való egyesítés nem volt igazán igazságos.

 

Az NDK-ban ugyanúgy szerették (és szeretik a mai napig) ezt a sportot, mint az NSZK-ban, és épp ezért komoly hagyományokat is építettek fel maguknak. A rajongók az újraegyesítés idején persze nagy reményeket fűztek az új lehetőségekhez, hiszen

 

hirtelen elkezdhetett áramlani hozzájuk a nyugati pénz, találhattak szponzorokat, amivel még magasabb szintet reméltek az amúgy is jól muzsikáló csapataik számára.

 

Németország válogatottja pedig persze végre közös erővel verheti meg a világot. Végül csak az utóbbi történt meg, de erről egy kicsit később.

 

Azt élő ember nem gondolta volna, hogy 30 évvel a fal leomlása után egyetlen keletnémet fociklub sem lesz a Bundesliga elitjének a tagja, ahol az egész DDR-Oberligát egyetlen csapat képviseli 2019-ben, az is a totális újonc Union Berlin. Hogy mennyire váratlan az összeomlás, azt jól mutatja, hogy a Dynamo Dresden 1989-ben még elődöntőt játszott az UEFA-kupában, a Dynamo Berlin pedig nagyon kicsin múlt, hogy nem verte meg a későbbi Arsenal-legenda Arséne Wenger Monacóját az a Kupagyőztesek Európai Kupájában, de nem vallott szégyent az FC Karl-Marx-Stadt (így hívták Chemnitzet a szocializmusban) sem Európában, miközben az Oberligára építő NDK-válogatott úgy tűnt, simán kijut az 1990-es világbajnokságra.

 

 

A DDR-OBERLIGA CÍMERE

 

A felsorolt csapatok sorsa: a Dynamo Dresden Európa egyik legfanatikusabb táborával rendelkezik, de ezt a német másodosztály leggyengébb csapatai közt tudja csak megmutatni, a Dynamo Berlin a német negyedosztályt boldogítja, a Karl-Marx-Stadt pedig Chemnitzer FC néven harmadosztályú.

 

A keletnémet válogatott bár a bivalyerős Szovjetuniót is megverte az 1990-es világbajnokság selejtezőjén, végül az ötfős csoport negyedik helyét érte el, nem sokkal később pedig már nem létezett se NDK-válogatott, se NDK.

 

Hogy miért omlott be mégis az ígéretes és tudatosan nevelt fiatal focisták tömegét kitermelt keletnémet foci, az szinte rendszerkritika is: a két ország egyesítése után mindössze egy hónappal jelent meg a térségben a Bayer Leverkusennél akkoriban menedzseri státuszban dolgozó Reiner Calmund egy rakás pénzzel, és egyből leigazolta az előző szezon legjobb keletnémet focistájának választott Andreas Thomot Berlinből, és Ulf Kirstent Drezdából, nem sokkal később pedig a későbbi Aranylabda-győztes Matthias Sammer is úgy döntött, jobb lesz neki a sváb Stuttgartban, mint a szászországi Drezdánál.

 

A DYNAMO BERLIN 1984-ES BAJNOKCSAPATA. FORRÁS: BUNDESARCHIV / WIKIPEDIA

 

„A Bundesliga-csapatok képviselői átjöttek, és szabályosan levadászták a keletnémet klubok tehetségeit. Viszont közel sem fizettek annyit nekik, mint amennyi indokolt lett volna, és elég lett volna ahhoz, hogy újraépítsék magukat” – mondta a Deutsche Wellének Uwe Rössler, aki alig 20 évesen már keletnémet válogatott volt, és bár az össznémet válogatottba soha nem került be, Drezdából egy nürnbergi kitérővel 150 meccsig jutott az angol Manchester Cityben.

 

Nyilván fel lehet tenni a kérdést, hogy a klubvezetők miért voltak olyan hülyék, hogy bagó pénzért elengedték a legjobb játékosaikat, de a kép kicsit árnyaltabb ennél: a keletnémet klubok vezetői a legkevésbé sem voltak tisztában a szabad játékospiac, vagy úgy általában a nyereséges klubüzemeltetés követelményeivel, hiszen

 

ők egy olyan rendszerben szocializálódtak, ahol a klubokat nem szponzorok és társaságok, hanem állami szervek üzemeltették, a sportolók pedig az államtól kapták a fizetésüket.

 

Nem igazán hallottak marketingről és hasonló boszorkányságokról, ráadásul a szponzori szerződések sem estek be hozzájuk: a nyugati cégeknek már megvoltak a kiválasztott klubjaik, ahova elszórhatják a pénzüket, a keleti cégek pedig épp sorra mentek tönkre, ezért kisebb gondjuk is nagyobb volt a térség focijának megmentésénél.

 

A beérkező pénzt is sikerült rosszul elkölteni általában, ugyanis a legtöbben értéken felül hoztak szakembereket és játékosokat a nyugatnémetektől.

 

Azokról az üzletemberekről, akik megjelentek nyugatról, általában gyorsan kiderült, hogy egyszerű szerencsevadászok, rosszabb esetben bűnözők voltak: kiemelkedik közülük Rolf-Jürgen Otto, akit Drezdában ünnepeltek megmentőként, hogy aztán később sikkasztásért menjen börtönbe. 

 

Közben persze a ligák egyesítése sem volt olyan egyszerű, hiszen azt egyszerűen úgy oldották meg, hogy a 18 elsőosztályú nyugati csapat közül mindegyik maradhatott a Bundesligában, a 14 keletiből viszont összesen kettő kerülhetett be a legmagasabb szintre, hat még befért a másodosztályba, a többi csapat pedig azzal szembesült, hogy az egyik szezonban még elsőosztályúnak számítottak, a következőben pedig a német harmadosztályt gazdagíthatták. Úgy, hogy a Magdeburg például 1974-ben KEK-et nyert, de ezek a hagyományok nem hatották meg a Bundesligát.

 

A DYNAMO DRESDEN A NYUGATNÉMET VFB STUTTGART ELLEN ESETT KI AZ UEFA-KUPA DÖNTŐBEN. FORRÁS: BUNDESARCHIV BILD / WIKIPEDIA

 

Arról a már említett Rössler, illetve a Dortmundnál és az angol Tottenhamnél legendává vált Steffen Freund is beszéltek, hogy azért nem csak a menedzsment szintjén volt változás, és a mindig egymással versengő nyugatra kerülni a csapatszellemre és egységre építő keletről óriási kultúrsokk volt a legtöbbjüknek.

 

„Átkerülve jöttünk rá, milyen messze volt valójában az ország két fele egymástól”

 

– foglalta össze a jelenleg szakkommentátorként dolgozó Freund.

 

Bár egyéni sikerek születtek, a futballklubok sorra mentek tönkre. Ami viszont még érdekesebb, hogy bár a csapatok tönkrementek, a keletnémet ifirendszerből sokat merített a teljes német tehetséggondozás. És persze mivel általában a nehezebb sorsú környékekről kerülnek ki a legnagyobb focisták, talán az sem véletlen, hogy a már említett drezdai Matthias Sammeren kívül például Michael Ballack az egykor Karl-Marx-Stadtnak hívott Chemnitzből, a jelenleg a Real Madridban játszó Toni Kroos pedig az északkeleti Rostockból hódította meg a világot. Ezért a válogatott szintjén tulajdonképpen sikeres volt az újraegyesítés, sőt, a német futball elmúlt harminc évének legnagyobb nevei közül többen is keletről érkeztek.

 

A sors iróniája viszont az, hogy

 

miután a kapitalista futball évek alatt megölte a keletnémet focit, a térség egy minden eddiginél kapitalistább jelenséggel támad vissza:

 

a tulajdonképpen minden német futballszurkoló megvetését élvező RB Leipzig mögött a Red Bull áll. Az osztrák energiaital-cég bevallottan főleg nyereséget akar a sikeres sportvállalkozásaiból, legyen az Forma-1, extrémsport, vagy a több kontinensre, országra és városre kiterjedő futballhálózatuk, ráadásul a Bundesliga szabályainak ügyes megkerülésével tudnak komoly pénzeket nyomni a lipcsei csapatba. Főleg a tehetséges fiatalok sokszoros áron történő eladásában gondolkoznak, de most például túljutott a BL-csoportkörön is a kapus Gulácsi Pétert is foglalkoztató klub, márpedig a nemzetközi futball is nagyon jó pénzeket hoz.

 

A német szurkolói közösség természetesen megvetendőnek tartja, hogy egy, az üzletet a futball és a hagyományok fölé helyező csapat ennyire sikeres lehet a bajnokságukban, a keletnémetek komoly része viszont okkal mondja, hogy az ő régi és sikeres klubcsapataikat pontosan ugyanez a típusú vadkapitalista gondolkodás ölte meg. 

 

Közben a magasabb szinteken maradt hagyományos keletnémet futballklubok bár nem sikeresek, de élnek: az Union Berlin elképesztő történetéről már írtam egy áttekintést, de azóta fejlemény, hogy történelmük első Bundesliga-szezonjában gyakorlatilag kinőtték a közösségi munkában felhúzott 22 ezres stadionjukat. Idén azért szerveznek hétközi barátságos meccseket, hogy a jegyhez nem jutó szurkolók is láthassák kedvenc csapatukat játszani, de nemrég azzal voltak tele az ezzel foglalkozó oldalak, hogy Drezdából 35 ezren utaztak egy kupameccsre a Hertha Berlin ellen.

 

35 000 DREZDAI VENDÉGSZURKOLÓ BERLINBEN 2019. OKTÓBER 30-ÁN EGY KUPAMECCSEN. FORRÁS: ULTRAS-TIFO

 

A keletnémet foci története főleg magyar szemmel érdekes, hiszen kis túlzással

 

egyesítés nélkül is pontosan ugyanezekből az okokból bukott el a rendszerváltás előtt még patinásnak számító magyar klubfutball. A piacgazdaság meg nem értése, a pénztelen szponzorok és a mindig megjelenő kisstílű bűnözők nálunk kicsit más típusú károkat okoztak,

 

hiszen nem volt nagytestvér, akivel egyesülhetünk, de összességében jól látható, hogy a keletnémet focival együtt a magyar is a rendszerváltás legnagyobb vesztesei közé tartozik.

 

KIEMELT KÉP: Az NDK válogatottja Brüsszelben üdvözli a közönséget a válogatott történetének utolsó mérkőzésén. A Belgium elleni barátságos meccset 2-0-ra nyerték a keletnémetek. (forrás: Bundesarchiv Bild / Wikipedia)

 

FORRÁSOK: These Football TimesDWESPNGuardianGoal.com

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egy jótékony célú árverésen ennyiért vette meg az elődje arcára formált tésztaszaggatót a Karácsony Gergely főpolgármester.

Azt viszont még nem tudják, hogy milyen gyakran lesz meghallgatás, és elviszik-e szavazásig a dolgot, de szerintük nem a szankcionálás a lényeg.

Az igazi baj az a főpolgármester szerint, hogy a kormány nem tárgyal Budapesttel a fővárost érintő uniós források elosztásával kapcsolatban.

Székesfehérvár tízezer eurót küld az ausztrál bozóttüzek okozta károk enyhítésére. De adakozik-e a főváros és a többi önkormányzat? Körbekérdeztünk!

Olyasvalakit keresünk, aki tud szerkeszteni és újságot is írni, és ami legalább ennyire fontos: hogy az Azonnalit is jól ismeri.

Utah állam republikánus kormányzójának nem tetszett, hogy az állam kreatív szexuális utalgatások tárgya lett.

Két katalán függetlenségpárti is beült nemrég az EP-be, de a spanyolok kérésére máris eljárás indult, hogy fosszák meg őket mentelmi joguktól.

A hét kérdése

Még mindig nem tudja túltenni magát az ország Győr egykori polgármesterének horvátországi nyaralásán, úgyhogy biztos nem csak a mi fantáziánkat mozgatja Borkai sorsa. Itt a hét kérdése!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án, hétfőn este a belvárosi Rába hotelben. Regisztráljatok!

Szakértők beszélik ki a helyzetet január 21-én Budapesten.

Az év legjobb bulija január 22-én szerdán. Reggeltől hajnalig!

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás