+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. október 16. kedd, 18:28
Decemberben tartja pártkongresszusát a Németországot kormányzó Kereszténydemokrata Unió. Többek között pártelnököt választanak. A bajor választások tovább karcolták Merkel tekintélyét, és ha két hét múlva Hessenben elveszti a CDU a kormányfői posztot, elindulhat Merkellel szemben a lázadás. Ennek első lépése lehetne, ha nem választanák meg újra pártelnöknek. Három ellenjelöltje már most van.

Wolfgang Schäuble, a német Bundestag CDU-s elnöke még a bajor választások előtt kijelentette: a CDU-ban jelentős változások jöhetnek. Noha 2000-ben éppen őt zavarta el Merkel a CDU pártelnöki székéből – Schäuble ugyanis fedezte a Helmut Kohl által fenntartott illegális pártszámlákat –, Schäuble végül nagyon megbízható és szoros szövetségesévé vált Merkelnek. Sváb szigora az euróválság idején jött jól, elkötelezett európaisága pedig a menekültválságban mutatkozott meg.

 

Fogy Merkel körül a bizalom

 

Az, hogy Schäuble, akitől nagyon távol áll a politikai pletykázás, tőle szokatlanul egyértelműen és élesen fogalmaz, azt mutatja: a tagság – főleg annak konzervatív része – nagyon elégedetlen. A CDU/CSU pártszövetség népszerűsége folyamatosan zuhan, stabilan harminc százalék alá mérik már csak őket. A CDU a CSU nélkül már csak pár százalékkal előzi a bevándorlásellenes AfD-t (sőt, keleten az AfD már lehagyta a CDU-t).

 

Közben pedig a német szocdemek teljes mélyrepülése miatt a nagykoalíció – amelynek neve is inkább már csak gúny, mint tényleírás – a CDU/CSU egésze számára inkább nyűg.

 

A CDU/CSU frakciója nemrég leváltotta Merkel egyik legszorosabb szövetségesét, Volker Kaudert, aki tizenhárom éve vezette a két párt közös parlamenti frakcióját. Merkel is „vereségről” beszélt: a frakció sem áll már egy emberként mögötte.

 

Korán örül a CDU a CSU bukásának?

 

A bajor válaszás eredménye valamivel jobb lett, mint amitől sokan féltek: a CSU tíz százalékot zuhant, de alapvetően – amint az Azonnali is elemezte a helyzetet – még mindig egy hatalmas néppárt, amely gond nélkül fog tudni egy másik jobboldali párttal koalíciót alkotni Münchenben. A Merkelhez közel álló liberálisabb CDU-s körök persze kicsit kárörvendtek is azon, hogy Merkel belső ellenzéke, a Horst Seehofer és Markus Söder meghatározta CSU leszerepelt.

 

Sokan, akik merkelisták, a bajoroknál nem a CDU testvérpártját, hanem a Zöldeket ikszelték. Majdnem kétszázezer CSU-s szavazó ment át idén a Zöldekhez,

 

ugyanannyi, mint amennyi meg az AfD-hez vándorolt.

 

Mindazonáltal Merkel tudja: a CSU nélkül a CDU semmit se ér: hiába feszült a viszony, egymásra szorulnak, sőt, a CDU talán jobban igényli a CSU-t, mint fordítva.

 

Ha a CSU szakít Merkelékkel, és elindul Németország többi tartományában is, nagyon hamar válhat egy erős jobboldali középpárttá, ami végleg betenne a CDU-nak.

 

Másrészről a merkelista CDU-sok nem örülhetnek magukban hosszú ideig a CSU esésén, ugyanis két hét múlva, Hessen tartományban – amit ma egy CDU-Zöldek koalíció irányít – maguk is zuhanhatnak.

 

A jelenlegi felmérések szerint a Merkelhez közelálló hesseni miniszterelnök Volker Bouffier pártja sokat fog veszíteni: messze a harminc százalék alatt lesz, azaz a CSU-t inkább irigyelnie kéne, nem kikacagnia. Jelenleg úgy néz ki, Bouffiernek nem lesz meg a többsége a CDU-val és a Zöldekkel. Lehetséges, hogy vagy be kell vennie a polgári-liberális Szabad Demokratákat (FDP) – azaz egy Jamaika-koalíció alakulhatna Wiesbadenben –, vagy jöhet egy balos kormány az SPD, a Zöldek és a kommunista Die Linke részvételével.

 

Hessenben várhatóan az AfD is jobban fog szerepelni, mint a sokszor nacionalistának tartott bajoroknál: a pártot 13-15 százalékra mérik, mindazonáltal a Zöldek 17-18 százalékkal azért biztosan még előttük vannak. (A hesseni választásokon, hasonlóan a bajorhoz, a Zöldek szintén nagyon előre fognak törni – a második helyre azonban itt még esélyesek a Hessenben most ellenzéki szocdemek is.)

 

Nos, ha Hessent veszti a CDU, Merkel nem kerülheti meg a kérdést: mikor akar végre lelépni?

 

Meg is tervezheti a lelépést, például decemberben átadja valakinek a pártelnökséget, és közben ő kancellárként a kancellári utódot is kiválaszthatja jövőre. De valahogy a politikában ritkák az ilyen szép és olajozott hatalomváltások: lehet, hogy Merkelnek is akkor kell már mennie, amikor nem ura a helyzetnek.

 

Kik lehetnek a Merkel-utódok hosszútávon?

 

Egyelőre nincs még Merkelnek esélyes kihívója se a pártelnöki, se a kancellári székben. Akiknek esélyük lenne, még kivárnának, de nézzük, kik jöhetnének szóba a kancellári székben.

 

A merkelista szárnyból esélyes utódok között emlegetik sokan Armin Laschetet, a legnépesebb tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália kereszténydemokrata (a párt balközép szárnyához sorolt) miniszterelnökét. Mellette szól, hogy tavaly sikeresen hódította el a tizenhatmilliós tartományt a baloldaltól, de közben a merkeli vonalat vinné tovább. Menekültkérdésben Merkelnél is liberálisabb.

 

Szintén esélyes lehet Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU főtitkára. Ő egész stílusában, megjelenésében (sajnos öltözködésében is) olyan, mint Merkel: pragmatikus, az esztétikára és pompára keveset ad, és eleve kerüli a nagy szavakat. A Saar-vidék egykori miniszterelnökeként bizonyított már többször is, valamint közismerten mélyen katolikus vallású, ami jó pont a konzervatívok felé. Kérdéses persze, hogy a CDU akarna-e egy Merkel-klónt.

 

Még merkelistább jelölt lenne Ursula von der Leyen védelmi miniszter. Az arisztokrata származású, hétgyerekes orvosnő, aki a CDU legliberálisabb szélén van, azonban nem rendelkezik komoly bázissal a párton belül, ő egyfajta outsider maradt mindig is. (A politikus közismerten Orbán-ellenes, a hétgyerekes anyával szemben azonban nehéz lenne a magyar kormánypropagandának fogást találnia.)

 

A Merkel-ellenesek Jens Spahn homoszexuális egészségügyi miniszterben bíznak.

 

Az ő programja egészen egyértelmű: „A közép a CDU-tól jobbra van. Azaz jobbra tolná a pártot.

 

A menekültellenes, vagy épp a berlini hipsztereket arisztokratikus elitizmussal vádoló beszólásairól ismert politikus ugyan a sajtó kedvenc anti-Merkelje, de a túl sok és túl korai reflektorfény elhasználhatja őt. Merkel eleve azért tette meg egészségügyi miniszterré, hogy talán esetleg ott felörlődik. A Merkel-ellenes táborból más komoly jelentkező viszont egyelőre nincs – és talán éppen ez hosszabbíthatja meg Merkel ciklusát.

 

Ki válthatja decemberben Merkelt a CDU élén?

 

Mindazonáltal a decemberi pártkongresszuson már most bizonyosra vehető, hogy Merkel nem egyedül indul a pártelnöki posztért. Már három ellenjelöltje is akad.

 

A legismertebb köztük Matthias Herdegen, a bonni egyetem EU- és nemzetközijog-professzora, aki egyértelműen a párt konzervatív oldalán áll: közismert arról, hogy kritizálja az európai bíráskodás elsőbbségét a német jog felett, és ellenzi az abortusz jogi megengedhetőségét.

 

Herdegen a bonni General-Anzeiger napilapnak azzal indokolta indulását, hogy a CDU a néppárti jellegét csak egy „átfogó tartalmi és programbeli megújulással“ őrizheti meg. A jogászprofessszor szerint ebbe beletartozik, hogy „ez csak pártelnökcserével valósulhat meg, ez a nézet nagyon elterjedt a CDU-ban, még ha csak lassan is fogalmazódik meg”.

 

A professzor szerint Merkelék nem terveznek, hanem csak spontán módon reagálgatnak az eseményekre.

 

Példaként említette a görög adósságválságot és Macron EU-terveit. A közismerten frankofil Herdegen, aki anyanyelvi szinten tud franciául, politikusként és jogászként éles ellenfele a francia elnök föderációs terveinek.

 

Herdegen szerint a menekültkérdés „már a határokon” megrengette a német állam tekintélyét: ezt szerezné vissza egy új CDU-politikával. A professzornak világos menekültjogi programja van: teljesen vissza kell térni a dublini rendszerhez – amivel Németország amúgy ügyesen a földközi-tengeri és kelet-európai országokra lőcsölte az egész menekültkérdést –, és Németországba a kanadai modell szerint kéne csak engedni a bevándorlást.

 

Herdegen azt is problematikusnak találja, hogy a CDU „szociáldemokrata agendát” követ a gazdaság- és szociális politikában.

 

Ez persze csak egy nagyon dogmatikus neoliberális (azaz szélsőjobboldali) álláspontból látszik így. A merkeli tizenhárom évnyi kancellári időszak fő hibája ugyanis éppen az, hogy nem korrigálta balról az egykori (paradox módon szocdem-zöld) Schröder-kormány brutális és értelmetlen megszorító csomagját, a Hartz IV reformokat és az Agenda 2010-et.

 

Herdegen a CDU-t újra a felső középosztály pártjává tenné,

 

és még inkább az utca szélén hagyná a társadalom alsóbb rétegeit.

 

Herdegen professzor nézetei gyakorlatilag megegyeznek az AfD-éivel, ezért is meglepő, amikor a bonni napilapnak nyilatkozva kategorikusan kizárja az együttműködést velük. Igaz, nem a párt bevándorlás- vagy szegényellenességével, hanem csupán emlékezetpolitikájával van gondja.

 

„Nem lehet együttműködni egy olyan párttal, amely teret ad felháborító véleményeknek a német múlt tekintetében.”

 

A professzor vélhetően arra utalt, hogy az AfD több politikusa is relativizálni próbálta a hitleri időszakot: a párt türingia elnöke, Björn Höcke eleve eleutasítja a berlini holokausztemlékművet; a párt társelnöke, Alexander Gauland pedig „madárpiszoknak” nevezte a náci korszak jelentőségét a német történelmen belül.

 

Még két jelölt is van a posztra: a huszonhat éves berlini joghallgató, Jan-Philipp Knoop, illetve a hatvanegy éves hesseni kisvállalkozó, Andreas Ritzenhoff.

 

De van-e esélyük győzni?

 

A jelenlegi három ellenjelöltnek egyelőre meg kell még szereznie valamelyik CDU-alapszervezet támogatását. Vagy pedig abban bízhatnak, hogy a kongresszuson egy küldött bedobja a nevüket: ekkor szintén fel kell venni a jelöltet a szavazólapra.

 

Herdegen professzor, aki ugyan 1985 óta CDU-tag, de nem kongresszusi küldött, ez utóbbiban bízik: azt állította a Die Welt napilapnak, hogy egyeztetett már indulásának biztosításáról. De a jogtudós is komoly esély helyett inkább csak arról beszél: „jelet szeretne hagyni”, azért indul. Szerinte a legnagyobb gond, hogy Merkel, akit emberként Herdegen nagyon tisztel, nem világos értékrend szerint kormányoz, hanem ad hoc döntésekkel.

 

A másik két ellenjelölttel szemben Herdegen professzor legalább ismert: jogász körökben eleve nagy tekintélynek örvend, de politikailag is sokszor megnyilvánult már, például az európai jog elsőbbsége vagy az abortusz legalizálása ellen. A másik két jelölt ezzel szemben teljességgel ismeretlen.

 

Esélye azonban egyiküknek sincs.

 

Herdegen professzorként pár kritikus CDU-s értelmiséget megszólíthat, de többre nem lesz képes. Viszont körbe tudja nyilatkozni a sajtót, és ezzel párton belüli vitát tud generálni.

 

Mi lesz decemberben?

 

Merkel akkor bukna decemberben, ha addig akadna egy komoly kihívója, akár Merkel akaratából is, ha a kancellár belátja: meg kell kezdenie az elegáns visszavonulást.

 

Jelenleg a három ellenjelölt ténye még csak annyit bizonyít: a párttagság (egy része legalábbis) forrong, de nincs még egyetlen vezető politikus se, aki egy lázadás élére merne, tudna állni. 

 

Ma az látszik a legesélyesebb forgatókönyvnek, hogy Merkel vagy tudatosan nem indul már el újra a pártelnökségért, és megnevezi decemberig az utódját (bár erre már kevés az ideje), vagy elindul, és a párton belüli esélyes ellenlábasai majd csak 2019-ben próbálják meg letaszítani. Túlságosan nyílt Merkel-ellenességgel ma még csak bukni tudna az, aki esetleg már tényleg készül átvenni (Merkel akaratából vagy éppen azzal szemben) a CDU vezetését és a 2021-es kancellárjelöltséget.

 

FOTÓ: Bakó Bea / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Bár az új stadionok kihasználtsága sokszor tragikus, nagyon úgy tűnik, tényleg nem tettek rosszat az érdeklődésnek.

Azt viszont még nem tudják, hogy milyen gyakran lesz meghallgatás, és elviszik-e szavazásig a dolgot, de szerintük nem a szankcionálás a lényeg.

Egy jótékony célú árverésen ennyiért vette meg az elődje arcára formált tésztaszaggatót a főpolgármester. Ott voltunk.

A salgótarjáni Turcsány László lemondott, majd ezt visszavonta, de közölte: frakcióvezető semmiképp sem marad.

Olyasvalakit keresünk, aki tud szerkeszteni és újságot is írni, és ami legalább ennyire fontos: hogy az Azonnalit is jól ismeri.

75 százalékkal csökkentené ennek mértékét az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és ami marad, annak a nagy része is a demokráciára és a jogállamiságra menne.

Várj ki, amíg meg nem találod az igazit: ezzel kampányol hamarosan a brazil kormány, a cél a nem kívánt tiniterhességek számának csökkentése.

A hét kérdése

Még mindig nem tudja túltenni magát az ország Győr egykori polgármesterének horvátországi nyaralásán, úgyhogy biztos nem csak a mi fantáziánkat mozgatja Borkai sorsa. Itt a hét kérdése!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án, hétfőn este a belvárosi Rába hotelben. Regisztráljatok!

Szakértők beszélik ki a helyzetet január 21-én Budapesten.

Az év legjobb bulija január 22-én szerdán. Reggeltől hajnalig!

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás