+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2018. április 3. kedd, 10:19
Panaszkodnak az ellenzékiek Orbán játékszabályaira, de azért csak beadják a derekukat. Pedig egy ügyes ultimátummal kikényszeríthetnék, hogy befejezzük végre a rendszerváltást.

Az ellenzéki pártok viszonylag könnyen letérdeltethetnék az Orbán-kormányt és a Fideszt, ha felállnának, és közölnék a magyar választókkal és az Európai Unióval, hogy Magyarországon nincsenek biztosítva a szabad és tisztességes választások legalapvetőbb feltételei, ezért jelen formájában nem lehet megtartani április 8-án a választást. A parlamentet fel kell oszlatni, ügyvezető kormánnyal kell folytatni egy május-júniusban új feltételekkel megtartott választásig, amelynek meg kellene felelnie néhány alapvető feltételnek. Nagyjából a következőknek:

 

1. Azt a választást a Fidesz képére átírt jelenlegi választási törvény előtt érvényes szabályokkal kell megtartani.

 

2. Azt a jelöltet és pártját ki kell zárni, amelyik nem vállalja a nyílt, demokratikus vitát a miniszterelnök-jelöltek között, illetve helyi szinteken a jelöltek között. Ez ugyanis olyan, mintha egy futó felháborodottan visszautasítaná a részvételt a futóversenyen, hiszen múltkor is ő nyert és mindenki tudja: ő a legjobb. Ezért elvárná, hogy írják csak be neki az első helyet valódi verseny nélkül, illetve legyen elég, ha a finisben nyerő pozícióból besprintel a célba – hadd ne kelljen lefutnia az egész távot.

 

3. Az EU-hoz kellene folyamodni, hogy ha a Fidesz netán mégis megtartaná a választásokat a fenti feltételek hiányának fényében az ellenzéki pártok részvétele nélkül, akkor politikailag ne ismerjék el a választás eredményét. Az újra kiírt választások és a kampány sokkal szigorúbb és átláthatóbb ellenőrzése érdekében azt is kellene kérni az EU-tól, hogy az európai normák betartatására jóval átfogóbb nemzetközi ellenőrzést garantáljanak.

 

4. A kormány semmilyen közpénzből folytatott propagandát ne használhasson fel pártpropagandaként: például moratóriumot kellene hirdetni a migránsozásra, és csak a valós bevándorlási adatok arányában lehetne erről hírt adni a közmédiában is.

 

Külön plakátkampányt a választásokig sem migránsügyben, sem más kampánytémában a kormány nem folytathatna közpénzből, hanem csak a pártként rendelkezésére álló forrásokból.

 

5. Semmilyen közintézményben, önkormányzatnál ne lehessen kampányolni különféle pártpolitikai témákkal, az ellenzéket kollektíven elítélő nyilatkozatokkal és hasonlókkal, hiszen a közintézmények mindenkit képviselnek, az ellenzéki választókat is. Ráadásul közpénzből működnek, nem csupán kormánypárti szavazók pénzéből – ilyen eseteket automatikusan ki kellene vizsgálni a tisztességes kampány szabályainak megsértése miatt.

 

6. A kormánypárt a választási időszakban egy párt a sok közül, ezért nem kezelheti kommunikációjában en bloc „ellenzéki pártokként” a többi pártot, valamint

 

hazaárulásról csak konkrét vádemelés keretében, tárgyi bizonyítékok feltárásával lehet beszélni, propaganda formájában nem.

 

Tehát legyen tiltott a „kormánypárt”, „ellenzéki pártok” és „hazaárulás” kifejezések használata is a pártok kommunikációjában, a kampányban ugyanis már nincs olyan, hogy „kormánypárt” és „ellenzéki pártok” – utóbbiak pláne nem egységes tömbként minősítve. Ez alapvető fontosságú lenne a normális polgári vita feltételeinek biztosításához és a polgárháborús retorika elkerüléséhez.

 

Nem bojkottal, hanem ultimátummal kell helyreállítani a demokráciát

 

A fentieket persze még ki lehetne egészíteni más fontos szempontokkal, hogy valóban szabad és tisztességes választásokat lehessen megtartani. Ha az ellenzéki pártok nem állnak fel, csak időnként morgolódva mondogatják, hogy nem tisztességesek a választások jelenlegi feltételei, akkor következetlenségük miatt hiteltelenné válnak, de ami még rosszabb: részvételükkel hitelesíthetik a Fidesz győzelmét minden idők talán leginkább antidemokratikus programjával és kampányával Magyarországon.

 

Az ellenzéki pártok ultimátumát Orbánnak el kellene fogadnia, különben végleg és teljesen hitelét vesztené ez a kormány:

 

sem az Európai Unió, sem a szabad világ nem fogadhatná el egy olyan választási színjáték eredményét, melyen gyakorlatilag csak a Fidesz, mint új állampárt és kamupártocskái vennének részt, a Kádár-rendszerre jellemző minimum 80-90 százalékos „győzelemmel”.

 

Ez végre leleplezné, hogy az orbáni „illiberális demokrácia” nem más, mint a korábbi népi demokrácia tálalása új néven. Az ellenzéki bojkott és a meghiúsuló választások miatt a legdühösebb feltehetőleg Putyin lenne Orbánra, mert a demokratikus látszat fenntartása és a konzekvensen orosz érdekeket képviselő (az Európai Uniót megosztó és gyengítő) magyar kormány európai elfogadottságának megtartása az ő szempontjából különösen fontos.

 

Putyinnak az nem baj, ha Orbánt szidja a nyugati sajtó, de az végzetes, ha egyáltalán nem fogadják el a legitimitását,

 

mert akkor eszközként sem lehet használni úgy, ahogy eddig. Szóval Orbánnak nem maradna játéktere, és azzal a hatalmas kudarccal kellene nekifutnia az új választásoknak, hogy engednie kellett az ellenzéki pártok ultimátumának – akik viszont így győzelmet arathatnának azon a választáson. A fordulat ezek után nyilvánvaló lesz, és visszájára fordulna az eddigi negatív mantra, hogy az ellenzék úgyis impotens, és a Fidesz úgyis nyerni fog.

 

Nem elég, ha csak Szél Bernadett panaszkodása formájában kerül szóba az, aminek az ellenzéki pártok közös nyilatkozatában kellene szerepelnie: hogy a jelenlegi kormánypárt várható bukása, és a jelenlegi ellenzéki pártok győzelme esetén nem koalíciós kormányzásra készülnek, hanem a demokratikus rend helyreállítására.

 

Tulajdonképpen a máig elmaradt rendszerváltást lehetne végre befejezni

 

egy európai normáknak megfelelő választójogi reformmal, valamint az ügynöklisták nyilvánosságra hozásával és a volt ügynökök és a pártállamot működtető egykori kommunista pártfunkcionáriusok kizárásával a következő választásokból, illetve közfeladatok ellátásából.

 

Ellenzéki ultimátum nélkül „Helló, röfik”-szinten mozog a választás

 

Ha bárki legyint most az egészre, hogy ez irreális, merő idealizmus, és az ellenzék úgyse lépné meg, legyen szabad megfordítanom a kérdést, és rákérdezni arra: vajon nem sokkal inkább a jelenlegi ellenzéki hozzáállásra igaz az, hogy irreális ideákat kergetnek?

 

Sőt, mindezt akár a többi szavazóra is kiterjeszthetjük, mert a legdurvábban egyébként a Fidesz veri át a szavazóit, miután úgy tett fel mindent egyetlen lapra, a migránsozásra, hogy közben tízezrével hozott be letelepedési kötvényekkel akár az EU számára biztonsági kockázatokat jelentő egyéneket és – mint kiderült – menekülteket is. Nem beszélve a sokszor magyarul sem beszélő ukrán és román vendégmunkások tízezreiről.

 

A Fidesz tehát végtelen cinizmussal csapja be a szavazókat az egész migránspropagandájával: leginkább éppen a saját szavazóit. Ez pontosan a „helló, röfik”-szint.

 

Még annál is egyértelműbben, mint mikor Orbán Viktor öregezéshez hasonlóan látogatta meg 2017 májusban a nagygéci Bözsi nénit – akitől nem az életét vagy a pénzét akarta elvenni, csak a szavazatát, de azt minősíthetetlen módon.

 

Olyan ez az április 8, mintha hónapokig etetnék a népet a szponzoroktól kapott koncokkal és ideológiai moslékkal (az uszítás és a gyűlölet moslékjával), aztán mikor eljön az április 8, levágják és feldolgozzák az eredményt – pont mint egy felhizlalt disznót.

 

Az ellenzéki pártok talán abban reménykednek, hogy nekik is jut majd belőle legalább egy kis véres hurka vagy belsőség – ha a sonka, meg a többi jó rész elérhetetlennek tűnik is. Épp ezért, opportunizmus és illúzió elegye által vezérelve nem játszották be eddig az ultimátumot, mert azt remélik, hogy nyerhetnek, vagy ha nem is, legalább koncot kaphatnak.

 

Kedves választó, nehogy azt hidd, hogy malacod lehet, mert itt bizony te vagy a húsvéti sonka. Nehogy azt hidd, hogy csak az általad megválasztott vagy hallgatólagosan legitimált politikusok lehetnek disznók. Előbb-utóbb a sors, azaz a történelem mindig elintézni, hogy szembe kelljen néznie egy népnek a saját disznóságaival.

 

Igen, minden egyes polgár disznósága benne van abban, hogy egy helyzet, egy politikai kultúra idáig fajulhat.

 

Mindez a te felelősséged is, kedves olvasó, és aligha lehet a valódi problémát gyökerénél megragadni, vagy pláne megoldani azzal, ha elmész, és taktikailag a kormányváltásra szavazol. Egy ilyen helyzetben ez inkább tűzoltás, ami ugyan szükséges, de nem elégséges a tényleges megoldáshoz.

 

Hírszolgáltatás

A francia jobboldali Michel Barnier is szívesen lenne az Európai Bizottság új elnöke. Ezzel a bajor Manfred Weber kihívója lesz az EPP-ben.

Nincs mit szépíteni, ismerte el Merkel a vereségét. Saját pártja, a CDU mutatott neki sárga lapot. A választók a pirosat mutatják.

Míg mindenki az Iszlám Államra figyelt a világban, a sunyi Al-Kaida ismét megerősödött.

Előkerült a Kuciak-gyilkosság lehetséges szemtanúja, aki azt állítja, fogalma sem volt arról, hogy kicsoda a meggyilkolt szlovák tényfeltáró újságíró.

A hét kérdése

Útmutatót írt a Momentum Ungár Péternek, hogyan szálljon ki az összelőrinceződött BIF-ből. Szerintetek mit csináljon Ungár?

Azért ide elnéznénk

100 éves Észtország, ennek apropóján nyolc észt és 6 magyar művész reflektál a balti és a pannon jelenre.

Hörgés, halál és hasonlók a Dürerben. Amcsik, olaszok, magyarok, szeptember 26.

A folk metálé lesz a főszerep szeptember 28-án a Barba Negrában: az orosz Arkona és a magyar Dalriada lép színpadra.

Az ellenzékiség három arca, illetve a zene és a politikai vezetés kapcsolata is szóba fog kerülni szeptember 28-án.

Hivatalos előzményregényt kapott Bram Stoker Drakulája! Bemutató szeptember 29-én.

Ezt is szerettétek

Deutsch Tamás az Azonnalinak mindent megmagyaráz!

Eddig fel sem tűnt, de most már mindenhol ezt fogod látni!

Esély a helyzet tisztázására? Nagy katyvasz? Ideológiailag motivált vádak? EP-képviselők a Sargentini-jelentésről.

Mi lenne, ha megtámadnának minket nyugatról? Az Azonnali játékelméleti kalandozása.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás