Az általuk okozott társadalmi kár szempontjából majdnem mindegy, hogy a klímaszkeptikus cikkeket kifejezetten valami olajlobbi megrendelésére írják vagy önjelölt megmondóemberkedés a motiváció. Új érvekkel jellemzően nem rukkolnak elő.

A probléma az a neoliberális feminizmus, ami abban támogatja a nőket, hogy kialakíthassanak egy olyan személyiséget, egy olyan életet, kapjanak olyan jogokat és lehetőségeket, amelyben a tőkés viszonyokat fenntartó napi rutinok jelenhessenek meg.

Egy olyan társadalomban, ahol a lakosság fele még mindig napi szinten találkozik hátrányokkal pusztán a kromoszómakészlete miatt, a nemi szerepek témája nem lehet egyszerűen hűvös elméleti viták tárgya, és semmiképpen sem tekinthető a feminista mozgalmárok ügyének.

Amit Kardos Gábor állít, azt soha egyetlen feminista se mondta vagy gondolta, a fölvetett probléma soha nem létezett, ez semmi egyéb, mint immár évszázada leleplezett ősreakciós rágalom.

Most már az a sztori, hogy a nő is legyen ugyanolyan csúcsfogyasztó, bolygózabáló csúcsragadozó, mint a férfi. Kérdés, hogy kinek jó ez.

A holokausztot ma kizárólagosan zsidó népirtásként tárgyalják, miközben a társadalom egésze szempontjából a közép-kelet-európaiságot végleg megsemmisítő csapás volt. Kulturális genocídium.

Az, hogy a Facebook Ausztráliában blokkolta a hírtartalmakat, megmutatja: a nyilvánosságot privatizáló netmultiknak már a puszta léte is megengedhetetlen polgári demokráciákban.

Amit egészségvédelem címén látunk, az sokkal inkább kollektív öngyilkosság, a társadalmi kultúránk maradékának totális beáldozása. Hogy lettünk mi ilyen hitványak?

Ha 1789-ben lett volna fényképezőgép, a Bastille ostromáról és az ott hívatlanul megjelenő francia népről is alighanem hasonló fotókat lehetett volna készíteni, mint a Kapitóliumban.