+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2018. április 10. kedd, 10:45
Nem a vidékieknek, hanem a vidék lenézésének köszönhetjük az újabb Fidesz-kétharmadot. Ebben az ellenzék is vastagon benne van. Mikor csinál valaki végre egy jobbközép centrumpártot?

Ha nem akarjuk elütni a dolgot azzal, hogy gratulálunk Vlagyimir Trumpnak, Vicsorország miniszterelnökének a megválasztásához, és szeretnénk komolyan megérteni a megalázó fideszes kétharmad okait, levonni a szükséges konzekvenciákat, akkor szembe kell nézni pár ténnyel, amit a két tábor megmondói úgyszólván tabuként kezelnek.

 

1. A magyar társadalmat túszul ejtette a pártpolitika, ami mára kisajátította a parlamentarizmust

 

Százával olvashatunk most véleményeket a Fidesz hatalmas győzelméről és az ellenzéki pártok brutális vereségéről, pedig mindkettő nagyon félrevezető, alapjaiban téves megállapítás. Mintha valamiért senki sem akarna szembenézi a pőre ténnyel, hogy

 

a parlamenti pártok nagyjából megőrizték korábbi pozíciójukat. Vagyis az történt, hogy nem történt semmi.

 

Pontosabban a parlamentarizmust kisajátító pártok ismét legyőzték a népet a választásokon, továbbra is úgy uralkodhatnak az országon, ahogy eddig. A végeredmény tükrében megélhetési pártpolitizálásuk pozícióinak megtartásában profik voltak – ha másban nem is.

 

Semmilyen változást nem hozott a választás a korrupció rendszerének korábbi működésében. Ezalatt nem csak gazdasági korrupciót kell érteni, hanem elsősorban a szavazás által „szentesített” parlamenti korrupciót: a népszuverenitás meghekkelését. Mi történik ugyanis akkor, ha egy megélhetési kormány áll szemben a jól szervezett állam-korrupció rendszerébe integrált megélhetési ellenzékkel – afféle Gyurcsányokkal, akik multimilliárdosként lépnek fel „a szegények érdekében”?

 

Pontosan az történik egy ilyen rendszerben, amit most láthattunk. Emiatt hiába okolják az ellenzéket vagy akár csak a kormányt mindazzal, mert a parlamenti pártok felelőssége ebben kollektív, ahogy a szavazóké is, hiszen asszisztáltak ehhez a hatalmas össznépi humbughoz.

 

2. Ha nincsenek meg a szabad és tisztességes választások feltételei, történelmi hiba belemenni a játékba

 

Sajnos bejött a korábban megírt tippem, hogy csak egy választási bojkott (ellenzéki ultimátum) jelenthetett volna alternatívát.  Ennek hiányában jelenleg a legrosszabb történik: utólag már arra is hiába hivatkozna az ellenzék, hogy a szabad és tisztességes választások feltételei nem voltak biztosítva.

 

Így ők maguk járultak hozzá egy elsöprő látszat-legitimációhoz, amire a kormánypárt most itthon és külföldön is hivatkozhat.

 

Pedig valójában a választási rendszer megcinkelésével és a hatalommal végtelenül cinikusan visszaélő kampánnyal jött ki ez az eredmény – amihez a korrupt megélhetési ellenzék csont nélkül asszisztált.

 

Meg is őrizték nagyjából korábbi parlamenti pozícióikat, és közpénzből lamentálhatnak tovább bármilyen lényegi változás legcsekélyebb esélye nélkül. Persze csak ha minden ennyiben marad, amire nem kicsi az esély ebben a felállásban, a parlamentarizmus ismételt lekonyulása láttán.

 

Bejött az a tippem is, hogy a taktikai összefogás és átszavazás vastagon hozzájárulhat a rendszerkorrupcióhoz, amire ékes példa Gyurcsány, aki ezáltal juthat frakcióhoz, de hasonló az MSZP-Párbeszéd duó nem olyan rossz szereplése is. Ja, és pártként a Jobbik is erősödött ugyebár: több parlamenti helyre és több közpénzre számíthat.

 

Most azt a pártot okolják leginkább a hatalompárti ballib koalíció győzelmének elmaradásáért, amelyik egyedül próbált „naivan” ragaszkodni programjához és ahhoz, hogy talán mégis a szavazói érdekeit kéne képviselni. Ezért az „összefogáspárti” (azaz hatalompárti) tábor és a korrupt választási rendszer azzal büntette az LMP-t, hogy jószerivel fele annyian szavaztak rá, ahányan a taktikai átszavazás nélkül szívük szerint tették volna.

 

Ez önmagában is parádés „eredmény”, bár az LMP sem került ki a gyanú árnyéka alól, hogy kollaborált a korrupt rendszerrel. És náluk is megmaradtak a parlamenti pozíciók.

 

Nemcsak egy példátlanul rossz kormányt választottak itt újra kérem szépen, hanem a hozzá méltó ellenzéki pártokat is!

 

Erről ki fog beszélni, és mikor, kedves polgártársak?

 

3. Minden párt a saját szavazóit verte át a legjobban

 

A meghekkelt parlamentarizmusban minden párt a saját szavazóit veri át a legjobban. Azokat nyilván nem, akik ellene szavaztak, de a híveit annál inkább. Ráadásul

 

úgy zajlik a négyévenkénti lufifújó-verseny, hogy mindenki végig tudja, hogy az egész csak lufi, ami a valóság első komolyabb próbájánál úgyis kipukkad majd.

 

Arcunkba fújják a kampányban az arculatuknak megfelelő színű rágógumit, és amikor már ettől nem látja az egyszerű polgár, hogy mi is történik: közlik velünk, hogy valójában mi fújtuk ilyen szép nagyra az ő lufijukat és cserébe innentől ők képviselnek minket. Pontosabban saját magukat és a pártjuk mögött álló, azt szponzoráló elitek érdekeit.

 

Túl azon, hogy mennyire nyilvánvalóan félrevezető az egész, még rémesen sokba is kerül a legitimitás demokratikus látszatának előállítása ebben a formában. Ideje lenne alapjaiban megváltoztatni a parlamentarizmus egész működésmódját.

Rögzítsük tehát tényként: ez a választási rendszer és a parlamentarizmust túszul ejtő pártpolitika mai rendszere akkor is alapjaiban rossz, ha netán a háromórás csúszásban így-úgy elcsalták a szavazatok jelentős részét, és

 

akkor sem oldódtak volna meg a legalapvetőbb rendszerproblémák, ha a most újraválasztott ellenzék győz.

 

A globálisan is megmutatkozó demokráciadeficiten túl van azonban olyan súlyos tanulsága is a magyar választásoknak, ami hungarikum.

 

4. Ide jutottunk azzal, hogy nincs vidéki média

 

Budapest és a balliberális elit most a fő bűnbakot a vidékben látja. Kísértetiesen olyan megbélyegző ez a vidékezés, amilyen szégyenletes volt a kormányoldali migránsozás. (Látszik, hogy egy rendes polgárháborúban mindenki megtalálja az ellenségeit.)

 

Azon rugóznak, hogy a vidék rontotta el a játékukat, ahelyett, hogy végre belátnák: mekkora hiba volt lenézni és semmibe venni annyi éven át a vidékiséget.

 

Hát most tessék, itt az eredménye.

 

Igaz ugyan, hogy a Fidesz csak kihasználta és átverte a vidéket a migránskampányával, meg úgy általában is. Felvásárolják, kifosztják és csicskáztatják a vidéket – legfeljebb „helló röfik”-szinten szólítják meg, de még ez is több, mint amit a felháborodottan vidékező pesti elitek tettek az utóbbi harminc évben.

 

Mert ők totálisan semmibe vették és legfeljebb csak lenézték a vidéki embereket. Ami iszonyúan magas labda volt a disznófejű rezsinagyuraknak, hogy azt hazudják a vidékieknek: a ballibekkel ellentétben ők mennyire sokra tartják őket (értsd: szavazataikat, pénzüket és földjeiket).

 

Egyfelől adva van egy korlátolt és rémesen arrogáns apa, aki időnként elver, ostobán autoriter, de néha megsimogatja a buksit, ha engedelmeskedünk, fagyit is vesz, cirkuszba is visz, megvéd a szerinte fenyegető nagy külső veszélyektől, és büszkén meséli ország-világnak, hogy ő az én apukám. Meg hogy hasonlítunk is ebben-abban! Ugye kábé ez a fidesz paternalista viszonya a vidékhez.

 

Na és a ballib, globál-urbánus pesti elit? Lehet, hogy beszél nyelveket, okoskodik, meg „hű meg ha” (azért inkább csak ha!), de simán letagad bármikor. Ő csak azért nem patriarchális, mert tagadja még a távoli rokonságot is. Szégyell és lenéz. Te melyiket választanád, ha te lennél a vidéki srác vagy lány? Azt biztos nem, aki letagad. Hát így.

 

Ebben az országban ma nyolcmillió vidékinek nincs médiája, mert az úgynevezett országos média pestiek által pestieknek szerkesztett tartalom.

 

A baleseteket leszámítva szinte kizárólag pesti témákról szól, és stílusában is elsősorban a pesti hírfogyasztókat célozza. Évek óta minden fórumon elmondtam ezt, ahol csak lehetett, de láthatóan senkit se érdekelt különösebben.

 

A kormánytól való függetlenségükre büszke nagyobb országos hírportálokra ez fokozottan érvényes: az Index, a HVG, a 444 vagy 24.hu technikailag sem tudja megfelelően becsatornázni a vidéki életet, mivel stábjuk, apparátusuk sincs a vidék bekapcsolásához a híráramba. A világnézeti- és hírhorizontjuk így nagyjából egybeesik Budapest közigazgatási határával.

 

A kérdés, hogy milyen alapon volnának az ilyenek országos médiumok?

 

Ha akarnák, se tudnának sokkal többet, de mivel jó ideje eszükbe se jut akarni: a nullánál is kevesebbet nyújtanak a vidékieknek azzal, hogy ha nagy ritkán mégis szóba kerül a téma, séróból lenézik és semmibe veszik őket. Szerintük ezek szerint elég, ha a vidéki olvasók a nagyvilág és a főváros híreiről értesülnek. Mert ma ez történik a médiában.

 

Maradnak még ezen kívül a nemzet gázszerelője által felvásárolt megyei lapok: ahol véletlenül minden címlapon Orbán kampánya volt a választások előtt, és az ellenzéki jelöltekről sok helyen elfelejtettek fotót betenni.

 

Hogy hol marad akkor a valódi tájékoztatás? Afféle dzsungelharcos újságírásként van még néhány városban független hírportál: ahonnan értékelhető helyi hírekhez és információkhoz lehet jutni. De csak a bennfenteseknek, akik tudják, melyik portál hiteles.

 

 A legnagyobb tisztelet az ő munkájukat illeti a mai magyar újságírásban: egzisztenciálisan is ők hozzák a legnagyobb áldozatokat, illetve ők kockáztatnak a legtöbbet a helyi kiskirályok viselt dolgainak megírásával. Esetleg járható út lenne, ha létrehoznának valamilyen országos hálózatot és közös online felületet a legjobb vidéki portálok.

 

Talán feltűnt, hogy a közmédiát meg sem említettem: halottról vagy jót, vagy semmit.

 

Mi lehet a kiút?

 

Elég volt a féligazságokat szajkózó kamu pártpolitikai alternatívákból! Finoman szólva nem váltak be.

 

Az ellenzék nevű csődtömeg – mint aki jól végezte dolgát – mehet újra a parlamentbe. Onnan meg remélhetőleg egyenesen a történelem szemétdombjára kerül majd.

 

Persze a Fidesz-KDNP-vel egyetemben, mert a velejéig megrontott parlamenti működésben a prímet azért mégiscsak ők viszik.

 

Márki-Zay Péter helyi sikere volt az egyetlen előremutató példa, de hiába hivatkoztak annyit rá, mikor sem olyan hiteles civil jelölteket nem sikerült produkálni országos szinten, akik élére állhattak volna a rendszerváltásnak, sem pedig olyan párt nem jelent meg a kínálatban, amelyik erre alkalmasnak tűnt volna.

 

Márki-Zay személyében a helló röfik-szinten migránsozó Fideszt a régi polgári Fidesz győzte le. Egy ilyen centrista, mérsékelten jobboldali és határozottan európai jelöltekkel felálló polgári demokratikus erőnek jó esélye lett volna simán legyőzni Orbánt, és erre lenne szükség a jövőben is.

 

Magyarországon a baloldali és a liberális pártok társadalmi támogatottsága mindig csekély volt, és most gyengébben állnak, mint valaha. A nagy történelmi folyamatok sem nekik kedveznek – belátható időn belül nincs esélyük megerősödni.

 

Ma már egy MDF-típusú párt sem lenne elég korszerű, kivéve, ha az LMP programjának számos elemével kiegészülne. Összességében egy ilyen centrista pártnak kívülről jobban kellene hasonlítania az MDF-hez, hogy széles bázist tudjon megszólítani vidéken is, belülről viszont jobban kéne hasonlítania az LMP-hez. Kommunikációs téren akár Momentumtól is inspirálódhatna, hogy korszerű európai párt lehessen.

 

Ilyesmivel kísérleteztek az LMP-sek, de sajnos csak sufnituning-szinten, és nagyon későn, amikor Gémesi Új Kezdet néven gründolt MFD-klónjával próbálták megszólítani a vidéket. Csak hát túl kicsiben csinálták, túl későn, és elég bénán.

 

A vidék számottevő polgárosodása nélkül azonban sem egy ilyen jobbos-centrista pártnak, sem az országnak nem lenne esélye érdemi sikerre.

 

Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a totálisan leszerepelt pesti elitek és megmondó-média mellett megjelenjenek új vidéki kihívók és alternatívák.

 

A minimális program ennek a velejéig korruptnak bizonyult mai parlamenti pártrendszernek a teljes leváltása, gyökeres rendszerváltással. Nem a politikai hatalom megragadása tehát a tét, hanem az ország polgárosodása és visszavezetése Európába, ami elsősorban az ország társadalmi és politikai kultúrájának megújítását jelenti.

 

Egy új, mérsékelten jobboldali és határozottan európai centrumpárt megalapítása e folyamatban semmiképp sem kezdeti lépés, sokkal inkább a társadalmi megújulásból organikusan kialakuló következmény lehet. Kulcskérdés a vidék valódi politikai szerephez juttatása és egy európai kiegyezés Budapesttel.

 

Az új erőnek csak akkor lenne szabad megjelenni pártként a politikai arénában, amikor már a lehető legszélesebb társadalmi bázissal rendelkezik civil mozgalomként. Szélesebbel mint most a Fidesz, mert ennek jelentős része is hamar átszivároghatna oda, ha lenne végre hova.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nem először inspirálja a Fidesz a német széljobb pártot.

Rovarok ezreit fogják elengedni az afrikai Burkina Fasóban.

Nem csak Szávay István gondolja úgy, hogy jelentős részben a Jobbikon múlt a kétharmad. És szerinted? Szavazz!

A volt Óbudai Gázgyár veszélyes hulladéka már a Budapest számára létfontosságú ivóvízbázisokat is veszélyezteti.

Azért rendőröket is igénybe vett a légitársaság a művelethez, miközben ők adtak el több jegyet a kelleténél. Sztori a gépről!

A hét kérdése

A Fidesz nagyon gyorsan lezavarta a kérdést, de mi a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk a hét kérdésében.

Azért ide elnéznénk

A death metál banda október 23-án érkezik Magyarországra. Vendég: Hypocrisy, The Spirit.

A válasz igen, és október 24-én be is mutatnak egy ilyen személyt. Budapesten!

Egy október 25-i rendezvény, amin nem mond beszédet Juncker Marxról :(((

Magyarországon tényleg egymillió alkoholbeteg él?
Ezt is megtudhatod október
25-én a Nyitott Műhelyben.

LMP-s, momentumos és jobbikos ifipolitikus beszéli ki az ambícióit. Október 31-én.

Ezt is szerettétek

Az Azonnali Münchenben merült alá a CSU szavazóinak, főleg: törzsgárdájának lelkivilágába. Videóriport a sörcsarnokból!

A bonyolult okfejtések helyett csak egy kis nyál kell hozzá.

De mégis mit nem sikerült eltanulni a magyar miniszterelnöktől? Az Azonnali Varsóban járt utána mindennek!

Twitter megosztás Google+ megosztás