Karácsony Gergely részéről a leglogikusabb lépés a visszalépés

Karácsony Gergely így nemcsak a népszerűségét tudná növelni, de még a mozgalmát és pártját is erősíthetné.

Az 1955-ös kultfilm, a Rebel Without a Cause leghíresebb jelenete a „chickie run”, melynek lényege, hogy a James Dean által játszott Jim úgy rendezi nézeteltérését egy másik szereplővel, hogy egy-egy autóban ülve padlógázzal egy szakadék felé hajtanak, és aki később fékez vagy ugrik ki (de még nem hal meg) az a nyertes, a másik pedig a beszari „csirke”. Ezekben a képzeletbeli kocsikban ül most Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter.

A „chicken game” egyébként egy játékelméletben is létező modell, aminek alapelve, hogy az ideális kimenetel szerint az egyik fél megadja magát, azonban

mivel mindkét fél nyerni akar, ezért lehet, hogy az univerzálisan legrosszabb kimenetel következik be.

Jelenleg ez Dobrev Klára és a Demokratikus Koalíció győzelme lenne, ugyanis ő a legelutasítottabb és emiatt minden bizonnyal a legkevesebb potenciális tartalékkal rendelkező jelölt az előválasztáson. Orbán Viktor pedig annyira szeret Gyurcsány Ferenccel megmérkőzni, hogy minden miniszterelnök-jelöltet Gyurcsány bábjátékosaként próbálja lefesteni, és számára kedvező lenne, ha a Gyurcsány pártja által indított Gyurcsány feleségével kéne ringbe szállnia. Előző történetünkben ez lenne a szakadék, kiugrani a kocsiból pedig annyit jelent, mint visszalépni a másik javára.

Azonban senki nem fog visszalépni merő keresztényi jószándékból, vagy mert az olvassa ki a reggeli kávézacc alkotta mintából. Éppen ezért ebben a cikkben nem arról beszélek, hogy kinek mennyi esélye van (nem tudjuk), vagy hogy kinek mit kéne diktáljon a jóérzése (naivitás), hanem

amellett próbálok érvelni, hogy Karácsony Gergelynek miért érné meg visszalépni Márki-Zay Péter javára.

Bárki is indul el jövő tavasszal Orbán Viktor ellen, biztosak lehetünk benne, hogy soha nem tapasztalt lejárató kampányban lesz része. A KESMA többszáz médiuma, a közszolgálati televízió, sokezer plakát az ország minden pontján és kormánypárti beszélőfejek fogják harsogni valós, vélt vagy fiktív bűneit. Ez pedig ne higgyük, hogy csak az elkötelezett Fidesz-hívőkre lesz hatással. Az ismétlés egy nagyon is hatásos, populisták által igencsak kedvelt kommunikációs technika: egyszerű üzenetek rendszeres ismétlése akkor is meg tudja az embereket győzni, ha első alkalommal kételkedtek a hitelességében.

Ezután a kampány után két dolog következhet: vereség, mely a teljes politikai megsemmisüléssel jár együtt vagy győzelem, mely után legjobb esetben is egy közepes kormányzás következhet, lévén a Fidesz által megszállt közszféra és gazdaság, esetleg a Karácsony által Partizán interjújában vizionált költségvetési hiány miatt.

Az előbb tárgyalt körülményeknél politikailag sokkal jövedelmezőbb út is létezik. Karácsony Gergely átengedheti a pályát Márki-Zay Péternek teljes támogatásáról biztosítva és azt megfelelően kommunikálva,

ezzel az egyetlen ellenzéki miniszterelnök-jelölt lenne, aki leginkább azt állíthatná magáról, hogy az Orbán-kormány leváltását bizonyosan saját karrierje elé helyezte. Ez bizonyosan növelné a népszerűségét.

Közben azonban nem maradna hoppon, hiszen puhára esik: ha valaki nem emlékezne, jelenleg is egy 1,75 millió ember által lakott világváros főpolgármestere. Ez a mandátuma pedig még 3 évig eltart (2026 előtt azonban lesz másfél éve gondtalanul kampányolni, minő szerencse), és ha az ellenzék megnyeri a választásokat, akkor egy baráti kormány segítségével valósíthatja meg az ökobaloldali paradicsomot Budapesten.

Egy ekkora közösség vezetése pedig igen szépen néz ki az önéletrajzban, már ami a „kormányzókészséget” illeti. A főváros (relatíve sikeres) vezetése már sok politikusnak adta meg a lehetőséget a legnagyobb színpadra: Willy Brandt Nyugat-Berlin polgármestere, majd kancellár; Jacques Chirac Párizs polgármestere, majd elnök; Boris Johnson London polgármestere, majd miniszterelnök és Recep Tayyip Erdogan Isztambul polgármestere, majd elnök (majd diktátor, Karácsony Gergely kéretik ezt a lépcsőfokot már nem megmászni), hogy csak párat említsek.

Városvezetési feladatai ellátása közben pedig lenne ideje tisztába tenni a pártja és mozgalmának a hátterét.

Jelenleg ugyanis a Párbeszéd társelnöke, azonban támogatja a befolyásosabb MSZP is több mint 3 éve, az előválasztáson már az LMP is mögötte sorakozott fel, mégis az általa alapított 99 Mozgalom jelöltje volt.

A következő választásig szépen beolvaszthatja ebbe az új alakulatba a Párbeszédet, az LMP-t (a két zöld mikropárt összeolvadása már amúgy szerinte is valószínűleg idő kérdése) meg az MSZP tisztességes felét, a másikat részt pedig elengedheti a történelem süllyesztőjébe ahelyett, hogy továbbra is életben tartja.

Ezzel pedig nem csak a demokratikus Magyarország (egyik?) legnépszerűbb politikusa lenne, hanem az egyik versenyképesebb alakulat is állna mögötte. Ennek az alternatívája egy körülbelül biztos PR-katasztrófa.

Vitatkoznál? Hozzászólnál? Írj nekünk!