Orbán két olasz barátja összeveszett Berlusconi örökségén

Matteo Salvinit még mindig nem fogadja el az olasz jobboldal egésze vezérének. Giorgia Meloni, a neofasiszták vezetője nyíltan is elvitatná a legás politikus elsőségét. És miközben a Lega támogatottsága csökken, a neofasiszták népszerűsége folyamatosan növekszik.

Az olasz jobboldalon a mai napig nincs eldöntve, ki vezethetné a neofasisztáktól a kereszténydemokratákig tartó tábort. Silvio Berlusconinak 2011 óta, amikor elvesztette a kormányfői posztot, már nem sikerült sohasem igazán összetartania a tábort. A 2018-as parlamenti választásokon már meg is előzte Matteo Salvini Legája a Forza Italiát. Az olló mára egyértelműen kinyílt: miközben a Lega stabilan 25 százalék körül áll – csökkenő tendenciával, elvégre a tavalyi EP-választáson még a 30 százalékot is megugrotta –, Berlusconi bezuhant 5-6 százalék közé.

Az, hogy Salvininek mégsem sikerült még teljesen átvennie a médiavállalkozó-politikus politikai örökségét – azaz a jobboldali tábor vezetését –, szervezeti és ideológiai okokra egyaránt visszavezethető.

Eleve a Legának megvan az a nehézsége, hogy mégiscsak egy északi szeparatista párt volt egykoron, márpedig a déli szavazók nélkül kevéssé lehet valaki összolasz jobboldali. Salvininek sikerült a hivatalosan továbbra is Északi Ligának nevezett pártot csak mint Lega vagy „Noi con Salvini“ („Mi Salvinivel“) Firenzétől délre is megjeleníteni. De azért

– fej-fej mellett versenyezve a harmadik helyért az Öt Csillaggal. (Sőt, ha Giuseppe Contének lenne saját pártja, Meloni neofasisztái a második helyre jönnének fel.)

Meloni, aki Róma egyik munkásnegyedéből származik, hitelesebben hozza a délieknek tetsző figurát: kemény római kiejtése, délies harsánysága elnyomja Salvini északiasabb stílusát. Az Olaszország Testvérei párt maga is sikeresen startol rá az egykori berlusconista táborra, Meloni nem hajlandó elfogadni Salvini elsőségét. (Itt írtunk részletesen arról, kik is ezek az olasz neofasiszták, akiknek szabadegyetemére tavaly szeptemberben Orbán Viktor is ellátogatott.)

Meloni főleg Salvinire veszélyes, ez a számokból is látható. Miközben

Berlusconi a két fiatalabb politikus versenyében nem játszik, a Forza Italia ugyan már nem nagyon tud új híveket szerezni, de tartja azért magát mérsékelt jobboldali erőként. Berlusconi mostani táborából már nem mennek át a hívek Salvinihez vagy Melonihoz.

Meloni meg is üzente most hétfőn Salvininek: a vezér kérdése még nem eldöntött, csak az, hogy „a jobbközép egységes“. Szerinte ennek kérdését egészen a 2022-es parlamenti választásokig nem lehet megválaszolni, mert

Noha a pártok versenyében még a Legának néz ki a győzelem, a neofasiszta politikusnő jó okkal hagyja nyitva a kormányfőség kérdését, ugyanis  a politikusok versenyében Meloni már rég leelőzte a Lega-vezért. Igaz, Meloni még így is nagyon messze van Giuseppe Conte kormányfőtől, akivel az olaszok majdnem kétharmada elégedett:

Ugyan Salvini ma még a legnépszerűbb jobboldali pártot vezeti, több tényező is ellene szól. Egyrészről azzal, hogy 2018-ban áttáncolt a jobboldalról az Öt Csillag mellé, sokak bizalmát eljátszotta – de különösképpen azután, hogy 2019-ben nem előrehozott választásokat, hanem egy baloldali kormányt eredményezve ugrott ki a koalícióból. E téren Meloni hitelesebb, elvégre ő nem állt át egyszer sem a grillóisták mellé.

A másik ok Salvini radikalizmusa. Ez főleg a régi berlusconistákat zavarja. Noha lehet mondani, hogy az ő szavuk már alig számít – és ez a szavazatok vonatkozásában igaz is –, az olasz politikában a háttéralkuknak mindig sikerült a második világháború után egy szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali kormányfőt megakadályozni. A radikalizmus tekintetében Meloni se áll jobban,

Éppen ezért merült fel többször is vatikáni egyházi körökben, hogy egy mérsékelt katolikus jobboldalt kéne szervezni Salvinivel és Melonival szemben. De egyrészről elmúltak már azon idők, amikor a katolikus egyház ennyire közvetlenül meg tudta volna határozni a római politikát. Másrészről több püspök is közeledne – mintegy a Vatikán Conte-pártiságát egyensúlyozandó – a Legához.

Ameddig a közéletet a menekültkérdés uralta, a katolikus egyház és a Lega közötti szakadék áthidalhatatlannak tűnt, a szélsőjobboldali párttal ellentétben ugyanis az olasz katolikus egyház a humánus menekültpolitikát támogatta. Azonban a menekültkérdést mára számos olyan ügy – mint például a melegházasságé vagy az abortuszé – váltja fel, ahol már a katolicizimus és a Lega (amint Meloni is) nem áll olyan messze egymástól.

De nem kizárt, hogy Conte – akár önálló párttal, akár a balközép egyértelmű vezéreként – megjelenik majd a választásokon is (2018-ban még mint külső szakértőt hivták meg a Minisztertanács élére), Salvinivel és Melonival szemben a jobbközép is rászavazhat.

elvégre a Lega neoliberális, a neofasiszták viszont hagyományosan az erős, szociális állam hívei. Viszont egyiküknek se sikerülhet éppen az a bravúr, amire a kereszténydemokrácia teljes összeomlása után csak Berlusconi volt képes: lefedni a tábort egy alapvetően mérsékelt programmal egészen a jobbszélig. Salvini és Meloni a jobbszélen állva nem tudja elérni a centrista szavazókat, márpedig a baloldal és a jobboldal jelenleg is szorosnak kinéző versenyében éppen ők dönthetnek.

NYITÓKÉP: Az egész jobboldal közösen tüntetett tavaly októberben Rómában a Conte-kormány ellen / Bukovics Martin, Azonnali