+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. november 6. szerda, 19:08
A katolikus egyház nem nézi jó szemmel, hogy az olasz jobboldalt Matteo Salvini vezetné. A politikus nézeteit több püspök is összeegyeztethetetlennek tartja a kereszténység tanaival, ezért egy hangsúlyosan katolikus pártot indítanának rá.

Amint arról az Azonnali arról többször is beszámolt:

 

a katolikus egyház és a rózsafüzéreket csókolgató Lega-vezér, Matteo Salvini viszonya nem a legjobb.

 

Már tavaly a legolvasottabb katolikus hetilap, a Famiglia Cristiana a címlapján – a bibliai „Távozz tőlem Sátán” felszólításra utalva – Salvini távozását sürgette. A katolikus újság az akkori belügyminiszter menekültellenességét tartotta összeegyeztethetetlennek a katolikus tanokkal. Idén pedig a Vatikán arra kérte a politikust, aki augusztusban Giuseppe Conte kormányfő őt bíráló beszéde alatt is rózsafüzért csókolgatott, hogy ne használja fel a katolikus jelképeket a politikai céljaira.

 

Amint az számos más európai szélsőjobboldali párt esetében is megfigyelhető: Salvini a politikai kereszténységgel házal. Miközben sem magánélete, sem egyébkénti programja nem különösebben egyezik a katolikus egyház tanításaival (egyedül a melegházasság és az abortusz elutasítása kapcsán van átfedés), szentekkel, vallási jelképekkel szeret kampányolni. Idén májusban Milánóban, az európai EU-ellenes pártok közös kampányrendezvényén, például Európa védőszentjeit hívta segítségül. Mazara del Vallo püspöke, Domenico Mogavero viszont az EP-választás után azt mondta:

 

„aki Salvinivel van, nem nevezheti magát kereszténynek”.

 

ELVÁLT SALVINI SZERETI BEVETNI A KAMPÁNYÁBAN A KATOLIKUS JELKÉPEKET.

 

A Vatikán nem csak Salvini szimbolikus politikáját nézi rossz szemmel, de a katolikus egyháznak az sem tetszik, hogy egyre inkább az egész olasz jobboldal Salvini befolyása alá kerül. Ez megmutatkozott most októberben is, amikor Rómában Salvini főszereplésével együtt tüntetett a jelenlegi baloldali kormány ellen Giorgia Meloni neofasiszta pártja és Silvio Berlusconi Forza Italiája.

 

Olaszországban azonban újszerű lenne, ha egy szélsőséges, EU-ellenes politikus vezetné a jobboldalt.

 

A kilencvenes évek elején, amikor összeomlott a Vatikán által támogatott kereszténydemokrata párt (DC), Berlusconi populista, de tartalmában jobbközép, EU-párti programmal emelkedett ki új sztárként. A politikusnak azonban nem sikerült utódot találni – miközben pártja népszerűsége folyamatosan esik, az október végi umbriai választásokon már csak öt százalékot szerzett.

 

Berlusconi azonban éppen azért marad a színpadon, mert úgy vallja: az ő pártja továbbra is a hiteles jobbközép, és nekik kell megakadályozniuk, hogy a szerinte „hülyeséget” hirdető szuverenisták (azaz az EU-ellenesek) vegyék át az olasz jobboldal vezetését. Pedig ma nagyon így néz, hogy ez fog történni, ugyanis Salvini és Meloni mellett nincs egy dinamikus jobbközép kihívó.

 

Közbelép a Vatikán

 

Ezt akarná pótolni a katolikus egyház és a Vatikán: az ő szavuk mindig is sokat számított Olaszországban, hagyományosan mindkét oldallal is jó kapcsolatokat ápolnak. A Vatikán elégedetlenségét és aggodalmát mutatja, hogy elhatározták:

 

meg kell születnie egy katolikus pártnak, amely jobbközép alternatívája lehetne a Salvini-Meloni-féle jobboldalnak.

 

Egyelőre még csak a lehetséges új párt értelmiségi hátországa szerveződik. Október végén mutatta be a vatikáni Pápai Tudományos Akadémia elnöke, Stefano Zamagni azt a közös nyilatkozatot, amely egy új párt alapvetése lehet. Az aláírók, akik között több ismert katolikus értelmiségi, befolyásos vatikáni háttérember is megtalálható, leszögezték: a baloldaltól és a jelenlegi jobboldaltól egyaránt távolságot akarnak tartani: „A szolidaritás eszmeiségét felváltották a társadalmi egoizmusok és a libertariánus individualizmusok. Nem elég reformálni, hanem át is kell alakítani [a rendszert]” – írják.

 

A nyilatkozatban megfogalmazott elvek a katolikus egyház társadalmi tanítását hirdetik,

 

a filozófiai alap, amire az új párt épülhetne, a perszonalizmus.

 

Egyelőre azonban még csak puhatolózások vannak, nincsenek konkrét tervek a párt nevét és megalakulását illetően, de azt az aláírók leszögezték: igen, a Salvini-féle beszédmóddal szemben (is) szeretnének alternatívát nyújtani.

 

Jön Mario Draghi?

 

A vatikáni tervek szellemi atyja a befolyásos Civiltà Cattolica főszerkesztője, Antonio Spadaro jezsuita atyja, aki Ferenc pápa egyik legfontosabb háttérembere – azaz

 

sokak szerint maga a pápa akarhatja, hogy szerveződjék meg a Salvini-ellenes katolikus tábor.

 

A La Verità napilap információi szerint a pápához közelálló körök nem tartják elképzelhetetlennek, hogy egy új katolikus párt álljon egy közös Salvini-ellenes front élére, azaz a katolikusok elsősorban a baloldallal menetelnének közösen. Mario Draghi, az Európai Központi Bank egykori elnökének, elkötelezett katolikus értelmiséginek a nevét emlegette a La Verità mint egy lehetséges Salvini-ellenes tábor közös kormányfő-jelöltje.

 

A vatikáni jezsuita körök Draghi központi bankelnökségének végén igen meleg szavakkal méltatták a katolikus bankárt. A jezsuiták lapja, a Civiltà Cattolica kiemelte: Draghinak köszönhetően menekült meg az euró-zóna, amit – az európai egység ügyével együtt – meg kell mindenképpen védeni. A jezsuita újság az olasz politikában éppen az EU-ellenesség növekedését tartja a legnagyobb veszélynek.

 

Draghi beemeléséhez mind Giuseppe Conténak, mind a kevéssé katolikus Öt Csillag Mozgalomnak is lesz persze pár szava, elvégre Conte maga is hasonló szerepbe képzelné magát. Noha nem vallásos, a Vatikánnal neki is jó a viszonya. A Financial Times derítette ki tavaly, hogy Conte vatikáni hátterű cégeknél, kétes vatikáni üzleti ügyeknél adott kormányfősége előtt jogi tanácsokat.

 

Az egyházban nem mindenki Salvini-ellenes

 

A katolikus egyházban azonban nem mindenki osztja a Vatikán Salvini-ellenességét. Többen úgy vélik: egy katolikus pártnak eleve vajmi kevés esélye van, azaz a Vatikánnak be kell állnia amögé, aki a jobboldalt egységesíteni tudja – ha ez pedig Salvini, akkor őmögé, bár azért a kevésbé kritikus egyházi előljárók is változásokat remélnek Salvini politikájában és stílusában.

 

Camillo Ruini kardinális, az olasz püspöki kar vezetője azt nyilatkozta a Corriere della Serának, hogy

 

„Salvini előtt még hatalmas perspektívák állnak, de érnie kell”.

 

A kardinális szerint Olaszországban eleve teljesen visszaszorult a balkatolicizmus, ezt pedig a katolikus egyháznak tudomásul kell vennie. Ruini szerint „nincs most meg az ideje egy katolikus pártnak”, a kardinális tehát elég szkeptikus egy új párttal kapcsolatban. Noha elismeri, hogy a jelenlegi olasz politikában alig hallani a katolikus hangot, hozzáteszi: jó döntés volt egykoron a jobbközép mellé állni a kilencvenes években.

 

Salvinivel kapcsolatban a kardinális kiemeli: nem osztja a negatív véleményeket, bár nem ismeri jól Salvinit. Ruinit amúgy a rózsafüzér-csókolgatás se zavarja, mert bár szerinte ez sok katolikus érzékenységét tényleg sérthette, a tett „a politikai korrektségre adott reakcióként”, a „a hit nyilvános felvállalásaként” is értékelhető.

 

Katolicizmus Olaszországban

 

Noha Olaszország katolikus ország, egy kifejezetten katolikus pártnak nehéz dolga volt. Amikor a 19. század végén megalakult az ország, a liberálisok eleve a pápa ellenében hozták létre, így

 

a katolikusok elutasították az új államot, nem is volt szabad résztvenniük a választásokon.

 

Katolikus párt ezért csak az első világháború után született: Luigi Sturzo atya – a korábbi bécsi parlamenti képviselővel, majd későbbi olasz miniszterelnökkel, Alcieri De Gesparivel közösen – létrehozta az első katolikus pártot, a Néppártot. Ez egyszerre akart már akkor is a kommunizmusnak és a fasizmusnak is alternatívája lenni.

 

Igazán csak a második világháború után tudott kibontakozni, amikor a Kereszténydemokrácia (DC) párt egyrészét a katolikus háttér határozta meg. Reálpolitikában a katolikus gondolat a kommunizmus elutasítását, az észak-atlanti elköteleződést, a szociális piacgazdaságot és az európai egységet jelentette. A DC azonban – hiába bírta a maffia és a szabadkőműves páholyok mellett a Vatikán támogatását is – nem egy hangsúlyosan katolikus párt volt.

 

Amikor a kilencvenes évekre a DC szétesett a korrupciós ügyei következtében, az új Forza Italia már nem vállalta a katolikus örökséget, inkább jobboldali liberális pártként szerveződött. A katolikus gondolatot több kisebb párt próbálta meg mindig újra és újra elővenni, de komolyabb sikereket nem tudtak elérni. A mostani pártalapítási tervek kapcsán is Giorgia Merlo újságíró a Huffington Post olasz kiadásában arra emlékeztetett:

 

amit most Zamagniék akarnak, nem új, mások is megpróbálták, de mindig választási kudarc lett a vége.

 

Miközben Olaszország katolikus ország – ráadásul történelmileg is már a guelfek és ghibelinek harcában megjelenik a katolikusság és antikatolikusság ellentéte – a politikai katolicizmus csak rövid ideig (a második világháború után) tudott tényleg fontos szerephez jutni. Egyébként az olasz jobboldal két másik irányzatához, a fasizmushoz és a liberalizmushoz képest mellékszerepet játszott – ahogy azt teszi most is. Merlo ezért nem ad túl sok esélyt egy Salvini-ellenes katolikus jobboldalnak.

 

Ráadásul a katolikus gondolat a baloldalon is jelen van. A mostani Demokrata Párt egykoron a posztkommunisták és az Olaszországban hajdan erös balkatolikusok egyesülésével jött létre. Romano Prodi vagy Matteo Renzi a balkatolicizmus fontos képviselői, Renzi új pártja, az Italia Viva – noha sok balkatolikus átment hozzá – azonban inkább szociálliberális erőként akar megjelenni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Perlusz Sándor korábbi balettmester azt visszavonta, hogy kirúgták volna kollégáját a táncművészetiről, azt viszont nem, hogy az érintett kolléga kikezdett fiúkkal.

Még 2010-ben publikált egy iszlámellenes könyvet Thilo Sarrazin, de csak most zárták ki az SPD-ből. Pedig már berlini pénzügyi szenátorsága is elég ok lett volna erre.

A februári fiaskó után – mikor a két magyar lista széthúzása miatt először nem jutott magyar párt a szlovák parlamentbe – az MKP, a Híd és az Összefogás egy közös pártban egyesülne.

Az új címkézési szabályokat – amelyeket először az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjainál vezetnek be – a nagyobb átláthatóssággal indokolja a Twitter.

Az ötcsillagos római főpolgármester állította le a projektet: az Örök Város „örökké antifasiszta marad“. De tényleg ez a valós indok?

Hetvenöt éve dobták le az amerikaiak Hirosimára az atombombát, ami azonnal megölt 78 000 embert. Máig több, mint tízezer nukleáris töltet van a világban.

A hét kérdése

Megjött a RegioJet a magyar piacra. De ki jöjjön még versenyezni a MÁV-val? A késős németek? A villámgyors franciák? Az időutazós románok? Mondd meg te!

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Twitter megosztás Google+ megosztás