A kolozsvári magyarok, akik már nem elég magyarok mindenkinek

A CFR Clujnál még azt is nehéz eldönteni, hogy kéne jól hívni a csapatot, a szurkolóik pedig kompromisszumokat hozva, de továbbra is ápolják a hagyományaikat. Szombat este a színmagyar hátterű Sepsivel találkoztak, ami miatt mi is elutaztunk Aradra.

Szombat este több szinten is izgalmas focimeccset rendeztek Aradon: mivel a román kupát az előző szezonban a Sepsiszentgyörgy nyerte, a román bajnokságot pedig a kolozsvári CFR Cluj, ezért két erősen magyar kötődésű csapat mehetett egymásnak a román szuperkupa döntőjében. Külön izgalmas helyszín a két tábornak a magyar határtól vonattal is csak pár percre lévő Arad, ahol a frissen feljutott UTA Aradnak román szinten kifejezetten erős tábora van, a térségnek megfelelően erős román nacionalista felhangokkal.

A Sepsi csapatának háttere tiszta sor: a klubból jól láthatóan valamiféle erdélyi DAC-ot akarnak csinálni, az identitásának pedig nagyon alapvető része az, hogy ez egy magyar csapat, aminek a sikerei kicsit össznemzeti sikerek is. Mivel alapvetően magyarfoci-projektről van szó, természetesen ömlenek a kormányközeli üzletemberek pénzei Sepsiszentgyörgyre, feltűnik a környéken Szijj László és Mészáros Lőrinc is.

A klub a román első osztályba jutása óta egyre népszerűbb annak ellenére, hogy azért a sepsiszentgyörgyi futballhagyományokról nem véletlenül nem szóltak legendák a 2011-es alapítás előtt.

Arról persze gyakran szólnak viták, hogy a hagyományokhoz annyira ragaszkodó fociközegnek mennyire hiteles keblére ölelnie egy 11 éves klubot csak azért, mert nemzeti színű szalaggal kötötték át, de az tagadhatatlan, hogy a futball közösségépítő hatása itt is szórakozást és a saját nemzettudatának megélését adja hetente többezer embernek, úgyhogy végeredményben mindegy is.

Engem személy szerint sokkal jobban érdekelt a CFR közege. Nemcsak azért, mert az 1907-ben alapított klub eredetileg Kolozsvári Vasutas Sport Club néven alapított társaságnak egészen különös kettős identitása alakult ki, hanem mert bár a CFR szurkolói csoportjai főleg románok, akik románul is szurkolnak, párhuzamosan él velük békében egy magyarokból álló tábor is. Kolozsváron jelenleg úgy ötvenezren vallják magukat magyarnak a 330 ezres lakosságból, szóval azoknak az időknek már rég vége van, amikor Kolozsvár magyar városnak számított. Viszont az a magyar közösség annyira erős, Kolozsvár pedig annyira fontos része a történelmi Magyarországnak, hogy amikor a CFR Pászkány Árpád üzletember beszállásának is köszönhetően sikeres lett, sokan Magyarországról is próbálták valamiféle nemzeti sikerként értékelni a Bajnokok Ligája-szerepléseket (főleg azért kellett ez a sebtapasz, mert a CFR a 2000-es években élte első fénykorát, akkoriban a magyarok nem is nagyon álmodhattak ilyen magaslatokról).

Ez az együttélés egészen különleges egész Európában: a hagyományosan erősen nacionalista közép- és kelet-európai lelátókon egyszerre van jelen egy egymást alap esetben kevéssé kedvelő réteg, és bármiféle jogos történelmi sérelem ellenére egyszerre szurkolnak a CFR-nek, amit néha KVSC-nek is hívnak. Ráadásul román nyelven szurkolnak. Igen, a magyarok is, már nagyjából 15 éve szinte minden meccsen.

A CFR-nek (vagy ugye KVSC-nek) sokáig kifejezetten erdélyi identitása volt, ami arra pont jó volt, hogy el lehessen vele mosni a nemzetiségi ellentéteket, bár mostanában azért egyre élesebben jelennek meg a román zászlók a klub lelátóján.

A magyar CFR-eseknek nem könnyű: a társaságnak eleve meg kellett azzal küzdenie, hogy sok magyar mindenképp beléjük akarta látni a magyar nemzetért küzdő harcosokat, miközben ők maguk valójában „csak” reménytelenül beleszerettek szülővárosuk klubcsapatába. Fontosak lettek nekik a klub színei, sokat jelentett nekik Kolozsvár úgy általában, és értelemszerűen szerettek meccsre járni és hangosan szurkolni. Egy ideig a román anyanyelvű keménymaggal közös szektorba jártak hazai mérkőzéseken is, ez aztán megváltozott, és saját szektorba vonultak. Hogy ez mennyire nem csak egyszerű etnikai kérdés, azt jól mutatja, hogy az amúgy a románnak mondott tábor egyik vezetője is magyar, mint ahogy az ő csoportjukban is vannak olyanok, akik még csak nem is beszélnek magyarul.

 „Évekig együtt voltunk a román táborral, pár nézeteltérés miatt végül különváltunk, de simán kollaborálunk velük. Nálunk nem úgy van, ahogy kívülről látszik: nincs csak magyar és csak román, számunkra a klubszínek mindenek felett állnak, a KVSC, azaz CFR pedig mindenek előtt” – mondta a stadion fele menet a csoport (helyi szóval élve galeri) közismert szurkolója, Moldován Koppány. „Amikor kiszállásra (errefelé nem túrának hívják az idegenbeli mérkőzésekeket a szerk.)  megyünk, együtt megyünk, és amúgy is együtt énekelünk”

– tette hozzá.

Mint kiderült, azzal a nagyrészt amúgy is két nyelvet anyanyelvi szinten beszélő társaságban nem volt különösebb probléma, hogy a CFR dalai románul szólnak, ezzel szemben például épp az egész máshogy magyar és más etnikai helyzetben lévő sepsiszentgyörgyi keménymag kezdte rossz szemmel nézni, hogy Kolozsváron túl jóban vannak magyarok a románokkal.

„Ők és más magyar szurkolók is megkérdezték, miért szurkolunk románul. De hát nálunk Kolozsváron csak a lakosság 10-15 százaléka magyar. Nekünk ezt nehéz kezelni, de elfogadjuk, megértjük, és aki járt már Kolozsváron, az megérti, miért így van ez”

– sorolta az okokat.

A helyzet azért érdekes, mert a helyzeten méltatlankódók egy része Sepsi OSK megjelenéséig nagyon sokan a KVSC-sekkel jártak együtt meccsre. „Kellemetlen élményeink voltak velük az évek során. Számos szurkolójuk még bérletet is váltott hozzánk, aztán váltottak, és azóta már leckézetetések is voltak. Mi ezt már megszoktuk sajnos: a románok egy részének az a baja, hogy miért vagyunk magyarok, a magyarok egy részének az, hogy miért románul szurkolunk, de megszoktuk, és ezzel élünk. Rendben vagyunk vele.”

A szurkoló elmondása szerint nekik ráadásul teljesen természetes is volt, hogy román nyelven szurkolnak, hiszen Kolozsváron élnek, sok román barátjuk is van: „2003-ban próbáltak minket magyar csapatként pecsételni Pászkány Árpád megjelenésekor, de mi soha nem erőltettük egyik szélét sem. Mi ezt így szeretjük, és így próbálunk szurkolni.”

A CFR magyarsága tehát állandó vita mindenhol: már abban sem igazán tudnak megegyezni az emberek, hogy tulajdonképpen hogy kéne hívni a klubot magyar nyelven. A magyar nyelv szabályai szerint CFR Clujnak kéne, hiszen tulajdonnévről van szó, de hát rendes magyar ember nem Clujnak hívja Kolozsvárt, a CFR Kolozsvárnak viszont pont olyan furcsa, mintha a Rapid Wient Rapid Bécsnek neveznénk.

Moldován Koppány mindenesetre megengedő ezzel: magyarul általában KVSC-ként hivatkozik rá, de románokkal probléma nélkül csefereként emlegeti.

Miközben egyeseknek tehát nem elég magyar Moldovánék 50-60 fős társasága, a román réteg is szeret azért néha magyarozni, ahogy tette egyik alkalommal például az aradi meccsen is. Mint elmondták, ezeket a rigmusokat természetesen nem éneklik, és többször is jelezték, hogy nem örülnek neki, de sok ígérgetés ellenére így is elő-elő kerülnek, ezért inkább nem vesznek róla tudomást. Ironikus, de ezen a helyzeten épp nem segít az, hogy Kolozsváron van a román bajnokság elmúlt éveinek messze legsikeresebb csapata: sokan épp a sikerek miatt kezdtek kijárni CFR-meccsre, nekik pedig szinte természetes a románkodás. Mivel a foci már csak ilyen ironikus dolog, érdemes hozzátenni, hogy Kolozsvár hagyományos hangsúlyozottan román csapata az az Universitatea Cluj, amit 1919-ben Budapesten alapítottak kolozsvári egyetemisták.

Bár aszimmetrikus a két nemzet viszonya és erődemonstráló képessége Kolozsváron, és a CFR lelátóján is, azért túl nagy feszültség jól láthatóan nincs. Ennek egyértelmű jele volt, hogy 2020-ban átadott Francisc Neuman stadion bejárata előtt

a csapat keménymagjának egyik tagja lelkesen ugrott Koppány nyakába románul örülve neki, ebben a gesztusban nyoma sem volt azoknak a nemzetiségi ellentéteknek, amikor a főleg magyar határokon belül élő hungaristák elképzelnek fejben.

A kupadöntőn kicsit olyan volt, mintha a kolozsvári magyarokat épp a románok kedvelnék valamivel jobban, mint az össznemzeti szórakozásként Dunaszerdahelyről, Ferencvárosból és Szegedről is vendégeket hozó szentgyörgyiek: az ő egy részük 101% Anti-CFR feliratú pólóban érkezett, amit a fent írt okok ismeretében elég nehéz nem egy kicsit a magyar anyanyelvű, de szégyenszemre románul kiabáló tábornak szóló üzenetnek látni. Mindeközben a kolozsvári szektorban zavartalanul lengett az első sorban egy hatalmas KVSC-zászló is, hiszen ezeknek az embereknek egész életükben nagyon fontos volt Kolozsvár és a Kolozsvári Vasutas.

Mindeközben persze volt egy meccs is, ami amúgy közel teltházas lett (ez nagyjából 10 ezer embert jelent) köszönhetően annak, hogy az UTA Arad bérletesei ingyen látogathatták meg a meccset. Meglepő módon az aradi keménymag is feltűnt demonstrálni, de nem a Sepsi ellen: ők a város polgármesterét és a klub tulajdonosát akarták elzavarni, aminek egy hatalmas, arcukat ábrázoló drapériával adtak hangot, de értelemszerűen a két pályán is érintett csapat szurkolói is csinálták a hangulatot.

Ebben egyébként elsőrangú volt mindenki, a kolozsváriak és a szentgyörgyiek is olyan meccshangulatot hoztak össze, ami jelentősen felülmúlta az amúgy teljesen jelentéktelen román szuperkupa presztízsét. A meccset 2-1-re nyerte a Sepsi, fordítva a CFR gyorsan lőtt gólja után, amivel a klub történetének második trófeáját nyerte meg, a kolozsváriak pedig gyúrhatnak a hétközi BL-selejtezőjükre.

Abban nagyon nehéz igazságot tenni, hogy a jól láthatóan kifejezetten mérges magyarok közti viszonyban hogy lehetne igazat adni, hiszen két alapvetően más futballfelfogásról van szó: a CFR a klubfoci hagyományos városi lokálpatriotizmusát képviseli, ahol nem Románia a fontos, a Sepsi tábora viszont eleve az általában a Fradihoz igazodó réteget képviseli, ami szerint a futballszurkolás mindenképp valamiféle nacionalista identitást jelent, aminek eleve alapvető része, hogy eldöntsük, hogy kéne viselkednie egy magyarnak.

A végére persze a foci is csak foci maradt: két galeri különösen emlékezetesre sikerült nyári kiszállása az egyébként is meglepően jó szórakozási lehetőségeket adó Aradra.

KIEMELT KÉP: Fekő Ádám / Azonnali