Rohadjon meg a benzinkutas, amiért pénzt akar keresni!

Minden bezáró benzinkút, csődbe jutott bolt és kocsma mögött személyes tragédiák állnak.

A kormány intézkedése miatt egyre nagyobb bajba kerülnek a benzinkutasok, akik jelenleg úgy biztosítanak szolgáltatást, hogy nemhogy hasznuk nincs rajta, hanem ők fizetnek érte. A helyzetük kezd kilátástalan lenni: minimum május közepéig kell 480 forintnál nem drágábban értékesíteniük a benzint és gázolajat annak ellenére, hogy már most 520 forint környéki lenne a reális ár érte, ráadásul szakértők szerint az olaj világpiaci ára növekedni a fog a következő hónapokban.

S bár keresném a szolidaritást a társadalmon belül, nem igazán találom. Rengeteg kommentet olvastam és véleményt hallgattam meg, ahol úgy vélekedett a kádári kisember, hogy korábban mesés haszonnal árusították az üzemanyagot, most csak kibírnak pár hónapot anélkül, hogy agyonkeresnék magukat. Amúgy is, dögöljenek meg, amiért haszonért dolgoznak, most megérdemlik a sorsukat. Ugyanez igaz természetesen a boltosokra is.

Valamit nem árt tisztázni. A benzinkutas vagy a boltos nem altruizmusból épített fel egy vállalkozást, hanem azért, hogy pénzt keressen.

Hogy eltartsa a családját, fizesse a számláit, autót vegyen, nyaralni tudjon, és úgy általában megéljen. Ahogy ők sem, úgy a munkavállalók sem altruizmusból járnak be dolgozni, hanem azért, mert fizetést kapnak. Az a munkavállaló, aki most kárörömmel vegyített elégedettséggel röhög a csőd szélére került – vagy éppen már csődbe jutott – benzinkutasokon, és nagy pofával jelenti ki, hogy eddig kereshettek egy csomó pénzt, most csak kibírnak pár hónapot bevétel nélkül (dehogy bevétel nélkül, nettó ráfizetés lesz számukra az elkövetkező időszak), ők legyenek szívesek néhány hónapig úgy bejárni a munkahelyeikre, hogy nem vesznek fel egy forint fizetést se, sőt ők fizetnek a munkavállalóknak, hogy dolgozhassanak.

Minden bezáró benzinkút, csődbe jutott bolt és kocsma mögött személyes tragédiák állnak. Ráadásul amíg a nagyobb kutak és a nagyobb boltláncok egyéb szolgáltatásaiknak, tartalékaiknak hála átvészelhetik a hatósági ár időszakát, addig a kisebbek, melyek sok esetben családi vállalkozásként üzemelnek, nem.

A MOL és az OMV nem fog csődbe jutni, de Kovács Béla kútja igen. A Lidl és az Aldi is túl fogja élni a hatósági árakat, de Icuka vegyesboltja nem biztos. A kormány ultra-baloldali gazdaságpolitikájának ez lesz az eredménye: csőd csőd hátán.

Mindez azért, hogy a rendszer valahogy recsegve-ropogva, de eljusson a választásokig, hiszen Orbánék is tudják: a magyar gazdaság és a magyar emberek annyira szörnyű helyzetben vannak, hogy ha néhány forinttal drágul a benzin vagy a farhát ára, akkor azt tömegek nem tudják majd kifizetni. A magyar gazdaság dübörgésének eredményét farhátban és étolajban lehet mérni.

A kormány ráadásul eddig is más pénzét osztogatta – lévén nekik nincs sajátjuk, csak amit mi befizetünk nekik kénytelen-kelletlen adó formájában – de legalább a saját költségvetésük rovására tették azt.

Ezúttal viszont minden terhet áthelyeznek a vállalkozói rétegre, hogy a politikai hasznot már ők arassák le. A kormánynak semmibe se kerül, hogy 480 forint az üzemanyag literenkénti ára, lévén nem a jövedéki adót csökkentették, hanem a kutasokat kényszerítették arra, hogy beszerzési ár alatt árulják a termékeiket. Személy szerint jobboldali emberként ezt a fajta gazdaságpolitikát nem tudom és nem is akarom elfogadni. Ha a kormány segíteni akar az embereken, hát tegye azt saját, de ne más kárára.

Egyébként is, miért van szükség arra, hogy néhány élelmiszer és az üzemanyag hatósági áras legyen?

Azért, mert egy teljes évtizednyi példátlan konjunktúra után sincs az embereknek tartaléka; azért, mert alacsonyak a bérek; azért, mert a magyar gazdaság nem több, mint egy lufi. Mert ugyan kit érdekelne, ha pár tíz, esetleg pár száz forinttal drágulna a sertéshús ára, ha nem az EU egyik legalacsonyabb átlagfizetéséből élnének az emberek? Mit számítana mindez, ha legalább a lengyel és cseh fizetések színvonalát elértük volna, vagy pontosabban: nem maradtunk volna le tőlük, az elmúlt évtizedben?

Mit számítana pár százalékos drágulás, ha átlagosan 50-60 ezer forinttal többet keresnének az emberek és magasabbak lennének a nyugdíjak?

Ha a kormány nem soha meg nem térülő, és felesleges látványberuházásokra költötte volna el a magyar- és európai emberek pénzét, ha nem egy kőbuta gázszerelőből csinált volna 500 milliárdos beszélő pénztárcát, ha nem a haverok zsebeit tömte volna ki, akkor talán arra is futotta volna, hogy a gazdaság versenyképesebb legyen, a fizetések és nyugdíjak pedig magasabbak.

Ám Orbánék nem ezt csinálták, hanem felelőtlenül költötték az adófizetők pénzét hülyeségekre,

az eredményt pedig látjuk a benzinkutasok és boltosok szivatásában, kivéreztetésében. A kormány azt állítja, hogy megvédi az embereket. Ideje lenne, ha saját maguktól védenének meg minket. Ugyanis ha ők nem lennének, akkor nem is lenne mitől megvédeni az embereket.