Te is ökoszorongsz? Van remény!

Az ökológiai állapotromlás, a globális klímaváltozás miatt növekvő szorongás már egyre szélesebb tömegeket érint. A jelenséget pszichológusok kutatják már itthon és külföldön is, és civil szervezetekben is beszédtéma. Ezek a szerveződések gyakran ajánlják megoldásként azt, hogy fordítsuk az aggodalom energiáját cselekvésbe.

Egy angliai kutatás szerint a gyermek- és ifjúsági pszichiáterek több mint fele arról számol be, hogy rendeléseiken a környezeti kataklizma miatt érzett szorongás gyakran megjelenő témává vált.

A környezeti problémák áttörték hétköznapi érzékelésünk küszöbét az európai nagyvárosoktól a legtávolabbi Csendes-óceáni szigetekig.

Mit tudunk kezdeni a velük kapcsolatos „ökoszorongásunkkal”?

Az ökoszorongás az ember által okozott környezeti problémák (köztük a klímaváltozás) jelen és jövőbeli következményei felett érzett nagymértékű aggodalom. Az ökoszorongás megnyilvánulhat nehéz, negatív érzések, például irritáltság, tehetetlenség, frusztráltság, harag, tompultság formájában.

A környezeti problémák és a klímaválság lehetséges következményei miatt szorongva egy kontrollvesztett állapotot élünk át. Csak abban vagyunk biztosak, hogy valami fenyegető változás vár ránk, de hogy mikor és mi várható, arról nem tudunk semmi biztosat.

Ráadásul ha eleve többet foglalkozunk a környezeti kérdésekkel, akkor az ezek miatti szorongás is erősebben jelentkezik nálunk, hiszen több információnk van, nagyobb felelősséget érzünk és sürgetőbbnek éljük meg a változás igényét.

Van remény, csak gyakorolnunk kell

Joanna Macy és Chris Johnstone Aktív remény című könyvében egy olyan utat kínál, amely a remény tevékeny gyakorlásával hozzásegítheti az emberiséget ahhoz, hogy új történetet írjon magának. A környezeti problémák globális megjelenésével együtt az 1970-es évektől kezdve a remény – mint az emberi működés egy fontos erőforrása – megértése is egyre nagyobb hangsúlyt kapott a pszichológiai kutatásokban.

Remény alatt sok mindent érthetünk: érzelmet, állapotot, pszichés erőforrást vagy megküzdési képességet.

A remény és az optimizmus egymással rokon, ám nem azonos fogalmak.

Mindkettő a jövő pozitív irányú változásába vetett hit, illetve az elégedettség állapota, ám míg a remény inkább az egyéni dimenzióhoz kapcsolódik, az optimizmus a világgal kapcsolatos.

A reménynek lehet egy passzív, egy helyzettel kapcsolatos megélésre vonatkozó értelmezése (a helyzet reményteli vagy reménytelen). Ám tekinthetünk úgy is rá, mint egy döntésre, amelyet az egyén a jövő jobbá tétele érdekében meghoz („bízom abban, hogy ez a helyzet jól fog alakulni, és ennek megfelelően cselekszem”).

Ez utóbbi az aktív remény, amely Macy és Johnstone munkájában megjelenik mint tevékeny gyakorlat. Az aktív remény tehát nem egy érzelmi állapot, amibe egyszer csak belekerülünk, ha a körülmények lehetővé teszik, hanem egy folyamat, amelyet tudatos munkával fel tudunk építeni.

Az első lépése ennek a „gyakorlatnak”, hogy a valóságot teljes egészében elfogadjuk

– hiszen a legkönnyebben a valósággal tudunk megküzdeni.

Ezen szembenézés része, hogy az ezzel kapcsolatos érzéseket is azonosítjuk és elfogadjuk, bármennyire is nehéz. A valóság talaján állva ezek után kijelöljük az irányt, a jövő olyan állapotát, amit kívánatosnak tartunk. Macy megfogalmazásában ez a „Nagy Fordulat” történetének a megírása, amire most az emberiség lehetőséget kapott.

Ahogy a szándékaink szerinti jövőképet egyre tisztábban látjuk, a következő feladatunk az, hogy megtegyük az afelé vezető lépést – újra és újra.

Az aktív remény tehát tulajdonképpen egy rendszeres gyakorlás,

amivel döntünk és cselekszünk, a körülöttünk lévő világ helyzetét pedig úgy tekintjük mint kiindulási alapot, nem mint a lehetséges kimenetet meghatározó tényezőt.

Az aktív remény egyfajta rácsodálkozás a nekünk otthont adó világ mérhetetlen gazdagságára. Egyben elköteleződés is e gazdagság védelmére a valós vagy előrevetített veszteségek miatti fájdalom elfogadásán keresztül.

Segít a közösség

A reményteliség melletti döntés és elköteleződés gyakorlatát támogatja a társas kapcsolatok megtartó ereje, a közösségben való megosztás. Azt is mondhatjuk, az aktív remény egy közösségi cselekvés is. Aki volt már részese bármilyen civil szerveződésnek, zöld szervezetnek, öko-körnek, amely a világ jobbításán fáradozott, alighanem fel tudja idézni ezt az élményt.

A csoportban való létezés megélése fontos egyéni erőforrássá válik egyben. Segít abban, hogy szembe tudjunk nézni a bizonytalansággal, hogy úgy érezzük, nagyobb kontrollra tudunk szert tenni a saját és a közösségünk élete felett. Ez pedig a szorongás csökkentésének egyik leghatékonyabb módja.

Az ökoszorongás egy normális emberi reakció a „globális polikrízis” korában.

Nem kell vele egyedül megküzdenünk. Támogatást és iránymutatást kaphatunk az Aktív Remény ingyenes, angol nyelvű, online tanfolyam oldaláról arra vonatkozóan, hogyan tudunk erőforrást csiholni belőle. Megteremthetjük a „remény kis köreit” a közösségeinkben, családunkban, vagy éppen a saját elménkben.

Minden egyes nappal kereshetjük a következő lépést, ami a „Nagy Fordulat” megteremtését szolgálja. „Ehhez a világhoz tartozunk. Az élet szövedéke hív most minket, hogy lépjünk elő. Hosszú utat tettünk meg, és azért vagyunk itt, hogy kivegyük a részünket” – mondja Macy és Johnstone.

Ez valóban felszabadító érzés lehet, így oldja a szorongást, például ha csatlakozunk a Greta Thunberg-féle mozgalomhoz, a Fridays for Future-höz, amelynek magyar csoportja ettől a héttől kezdve készül a tavaszi klímasztrájkokra, és várja a csatlakozókat országszerte.

NYITÓKÉP: This Is Zun / Pexels