Durvább a mostani helyzet, mint a márciusi – ilyen az élet a koronavírus miatt lezárt marokkói nagyvárosban

Marokkóban elszabadult a koronavírus-járvány a július közepén bevezetett enyhítések után, így több nagyvárost is le kellett zárni, ráadásul pont egy nagy vallási ünnep, az Eid idején. Két, Tangerben élő fiatal mondja el az Azonnalinak, hogyan érinti ez őket, és miért fáj nagyon az újabb lockown az informális gazdaságra épülő országban sokaknak.

Az Európán kívüli országok állampolgárainak EU-ba történő beutazása még mindig nagyban függ az adott országban fennálló járványhelyzettől. Az észak-afrikai Marokkó például még mindig szerepel azon államok listáján, amelyek állampolgáraira vonatkozóan feloldották a járványügyi beutazási korlátozásokat az EU-ba való belépésnél. Mindez azért is érdekes, mivel

Az ország július 15-étől enyhített a járványügyi korlátozásokon, ekkortól lehetett étterembe járni, kinyitottak a teraszok is. A külföldről való belépéshez egy 48 órával korábban elvégzett negatív COVID-teszt felmutatása szükséges azóta. Újraindították az Olaszország és Franciaország felé tartó hajójáratokat is.

A marokkói járványhelyzet azonban a július közepi napi kétszáz körüli új fertőzöttszámhoz képest olyannyira súlyosbodott július végére, hogy a napi ezret is elérte az új, regisztrált esetszám, így

Ez azt jelenti, hogy sem elhagyni, sem pedig beutazni nem lehetséges ezekbe a városokba. Az intézkedés leginkább a jelentős turisztikai célpontokat sújtotta, így elzárták az ország többi részétől a 3 milliós Casablancát és metropoliszövezetét, az 1 milliós Fezt, a majdnem 1 milliós Marrákest, de az északi tengerparti Tanger és Tetouan is szerepelt a kormány által karantén alá helyezett városok listáján.

Nagy vallási ünnep közepén jött a lezárás

A marokkói kormány karantént elrendelő intézkedése ráadásul számos marokkói állampolgárt az autópályákon, az utakon ért, miközben éppen hazalátogattak volna.

Az intézkedést az egyik muszlim ünnep, az idén július 31-ére eső Eid al-Adha kellős közepén jelentették be. Ez az az időpont, amikor a marokkói városok kiürülnek, szinte senki nincs az utcákon, mivel ekkor mindenki hazalátogat vidékre, hogy nagyobb családja társaságában töltse az ünnepnapokat. Az Eid ünnepe arra a bibliai történetre tekint vissza, amikor Ábrahám hajlandó lett volna fiát, Izsákot (az iszlám szerint egyébkét nem őt, hanem Izmaelt) feláldozni Istennek, ám egy angyal végül leállította, így Ábrahám végül csak bárányáldozatot mutatott be.

A muszlim kultúrában az Eidet megelőzően minden család vásárol egy bárányt, amelyet jelképesen feláldoznak, majd pedig egy jót lakmároznak. Az ünnep leginkább a család fontosságát, a család körében eltöltött csendes pihenést jelenti a legtöbb marokkói számára. Az állatpiacokon ilyenkor a megszokottnál is nagyobb a nyüzsgés, hatalmas a tömeg.

A Morocco World News tudósítása szerint a marokkóiak a legkevésbé sem tartják be az egészségügyi előírásokat, nem viselnek maszkot, nem tartják egymás között a távolságot.

Nemcsak az egészségügyi előírásokat nem tartják be, hanem például tömegverekedés is keletkezhet az állatpiacokon. Csütörtökön például Casablanca egyik piacán húsz embert letartóztatott a marokkói rendőrség, miután egy nagyobb csoport a nézeteltéréseit verekedéssel és kövek egymásra dobálásával próbálta megoldani.

De milyen az élet a lezárt nagyvárosokban?

Hogy megtudjuk, két, Tangerben élő marokkói fiatalt kérdeztünk a járvány alatti életről, illetve az utóbbi napok szigorításairól.

Fatimát leginkább a hatóságoknak a járványhoz való bürokratikus hozzáállása zavarta. Elmondása szerint a most ismét bevezetett korábbi szigor értelmében még az üzletbe lemenni is személyi igazolvánnyal és egy hivatalos papírral lehet csak, amelyet a járőröző rendőrség és katonaság bármikor ellenőrizhet. Younes pedig a hatóságoknak a razziázását idézte fel: előfordult, hogy bevittek a rendőrörsre olyan személyeket, akik nem tartották be az előírásokat, például nem viseltek maszkot.

„Marokkó gazdasága nagyrészben informális, ez azt jelenti, hogy

– mondja Younes. Ezért is nagyon sokan szó szerint bevétel nélkül maradtak. Younes méltányolta a marokkói királynak és a kormánynak az igyekezetét, amellyel a leginkább kiszolgáltatott csoportokat segítették. Az egyre több, pénzért kolduló egyén megjelenését is a járvány miatti jövedelemkieséssel hozta összefüggésbe. 

Mind Fatima, mind Younes bizakodva várták az enyhítéseket. Elmondásuk szerint a marokkói hétköznapok részének számító teraszos teázás hiányzott a legjobban a lockdown alatt. A július végén ismét bevezetett korlátozások mindkettőjüket meglepték.

– állapította meg Fatima.Őt még az is zavarta, hogy az Eid alkalmával nem utazhatott vidékre meglátogatni a családját. Younes is leginkább az Eid alkalmával tapasztalt intézkedéseket kifogásolja. Szerinte a bevezetett korlátozások leginkább a marokkói állattartókat viselték meg, mivel sokan nem jutottak be a városokba eladni a birkáikat. Akiknek viszont sikerült, azok egyrészt drágán adták el, másrészt pedig nem tudták a teljes lakosságot ellátni, ezért is fordulhattak elő verekedések a piacokon. 

Az esetszámok emelkedést mindketten a lakosság komolytalanságával, az egészségügyi előírások be nem tartásával magyarázták. Younes még kulturális magyarázatot is adott, szerinte

NYITÓKÉP: Utcakép Marrákesben (2018), Antal Róbert-István / Azonnali