A fideszes város, ahol négy ellenzéki polgármesterjelölt is ringbe száll

Ugyan az ország nagy részében összefog az ellenzék, az egyébként is fideszes Mosonmagyaróváron ez nem jött össze. Mindenesetre a kormánypártokkal nem szimpatizáló választóknak lesz miből választania: akad civil, MSZP-DK-s, jobbikos és LMP-s polgármesterjelölt is.

Míg a települések túlnyomó többségében az ellenzéki pártoknak sikerült megállapodnia és egy közös polgármesterjelöltet állítanak, Mosonmagyaróváron kudarcba fulladtak a tárgyalások. Ennek következőben négy ellenzéki jelölt is indul a városvezetői posztért: a független civil jelölt, Szabó Miklós, az MSZP-DK támogatásával Ábrahám Tivadar, a jobbikos Jávor Miklós és az LMP-s Goda Bálint.

A városnak kiváló a gazdasági helyzete és az osztrák-szlovák-magyar hármashatár melletti fekvése: az itt lakók vagy Ausztriában dolgoznak, vagy valamelyik környékbeli üzemben (mint például a győri Audi), a lényeg, hogy a magyar átlagnál magasabb a keresetük. Ez persze a belső migráció egyik célpontjává is teszi az egyszerre Lajta- és Mosoni-Duna-parti várost: bár hivatalosan ~35 ezren laknak a Győr-Moson-Sopron megye harmadik legnagyobb városának számító Mosonmagyaróváron, az utóbbi időben annyi új társasház és munkásszálló épült itt – nyilván különböző rétegeknek –, hogy ma valószínűleg inkább ötvenezer a reális szám.

Nem beszélve arról, hogy Mosonmagyaróvár ma már bőven Pozsony agglomerációjának is számít: a szlovák határ menti szigetközi települések népszerűek azon szlovákok körében, akik a drága, budapestivel vetekedő pozsonyi ingatlanárak elől menekülnének biztonságos Pozsony-közelségbe. Mosonmagyaróvár pedig jó választás ehhez: vannak jó éttermei, kávézói, belvárosa, parkjai, vízpartjai és strandjai, frissen felújított termálfürdője, plusz innen indul a szigetközi bringaút is. Bár közvetlen vasúti kapcsolat a lerakott sín ellenére még mindig nincs, autópályán az éppen négysávosodó M15-ös autóúton fél óra innen a szlovák főváros belvárostól belvárosig.

Ez a jólét a háttere annak, hogy az októberben újrainduló, a polgármesterséget a jelenleg agrárminiszterként dolgozó Nagy Istvántól átvevő jelenlegi fideszes polgármester, Árvay István 2014-ben 51,8 százalékkal nyert, míg a magukat már akkor is megmérettető mostani polgármesterjelöltek az alábbi eredményt érték el:

+ Jávor Miklós (Jobbik): 14,5 százalék

+ Ábrahám Tivadar (DK): 10,2 százalék

+ Goda Bálint (LMP): 4,3 százalék

Szabó Miklós – aki korábban, 2006-2010 között már volt a város polgármestere MDF-es színekben –  öt éve ugyan nem indult a városvezetői posztért, de akkor – a Fidesz támogatásával is – egyéni választókerületi jelöltjeként bejutott az önkormányzat képviselőtestületébe. Hogy az egyes szereplők szerint miért zárultak eredménytelenül a tárgyalások, arról őket magukat kérdeztük.

„Színjáték lett a vége”

Kedden kértük ki az ajánlóíveket, gyűjtjük az aláírásokat – erősítette meg indulási szándékát Szabó Miklós az Azonnalinak. A politikus most kizárólag egy 1996 óta működő civil szervezet, a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal Egyesület színeiben méretteti meg magát. Hangsúlyozta: ennek nincs köze a fideszes polgári körökhöz. 

A kérdésre, hogy szerinte miért nem lett ellenzéki együttműködés, azt mondta: ők letettek egy megállapodás-tervezetet az asztalra, ami ellen különösebb kifogást nem emeltek a pártok, ám végül mégsem fogadták el: „Színjáték lett a vége, legalábbis nekem úgy tűnt.”

Borult a dominó

Ábrahám Tivadar, az MSZP-DK polgármesterjelöltje arról beszélt: sajnálja, hogy nem jött létre teljeskörű összefogás. Az erről szóló tárgyalásokat még év elején kezdték meg, és bár június végére úgy tűnt, sikerül megállapodniuk, a Jobbik végül váratlanul kiszállt az együttműködésből, miután kijelentették: nem hajlandóak közösködni a baloldallal, ezzel pedig borult a dominó. Ugyan ezt követően még tárgyaltak az LMP-vel, végül ők is úgy döntöttek, külön mérettetik meg magukat, vagyis már csak az MSZP és a DK között maradt fent az együttműködés.

Még nyitott az LMP a visszalépésekre

– nyilatkozta az Azonnalinak az LMP-s Goda Bálint. Vagyis ők azt szerették volna, ha van egy MSZP-DK-s lista és egy Jobbik-LMP-s, és felosztják egymás között a körzeteket, míg a közös polgármesterjelölt pártlogók nélkül, függetlenként indult volna. Miután ezt a baloldali pártok elutasították értelemezhető magyarázat nélkül, utána megszakadt a tárgyalás Goda szerint.

Hozzátette: ők jelezték a többi párt felé, még nyitottak arra, hogy esetlegesen visszalépjenek a másik javára. Hogy ezt Goda mikor tenné meg, arra azt mondta, „ha van megállapodás, akkor ezen nem fog múlni”. Ami a Momentumot illeti, a pártnak helyben nincs sok embere, így végül nem is indulnak az önkormányzati választáson a városban.

Na és miért borított a Jobbik?

„Hat éve sokat dolgozom azért a Jobbik színeiben, hogy létrejöjjön egy olyan hiteles harmadik pólus, amelynek politikusai nem érintettek sem az 1989-es állampárti rezsim kiszolgálásában, sem pedig a bal- és jobboldali pártok által képviselt káros politikában. Ilyen szempontból nekem sem a Fidesszel, sem az MSZP-vel vagy DK-val való együttműködés nem elfogadható morálisan” –  indokolta az Azonnalinak a helyi Jobbik döntését Jávor Miklós. Hozzátette: helyben nagyon rossz a baloldal megítélése, miután 1994 és 2006 között ők irányították a várost, „és mindent megtettek azért, hogy kivívják a választópolgárok ellenszenvét”.

A felvetésre, hogy a Jobbik vezetősége már nyitott az együttműködésre, míg az ő álláspontja inkább a Mi Hazánkéhoz hasonlít, Jávor azt mondta: szerinte a helyi közösségeknek kell megítélni, mi az ottani választópolgárok akarata, a választópolgárokkal való kapcsolattartás során is az a döntő tapasztala: nagy választói igény van egy harmadik pólusra. Egyébként neki nem jutott neki eszébe a Mi Hazánkhoz csatlakozni, „a Jobbik attól néppárt, hogy nem muszáj az egész országban azonosan cselekedni”.

Van-e így bármi esély a Fidesz leváltására?

Szabó Miklós saját esélyeivel kapcsolatban azt mondta: nyilván a Fidesz médiabirtoklása, pénzügyi helyzete sokkal nagyobb kampányt tesz lehetővé. Ugyanakkor Szabó úgy gondolja, ők lesznek a második erő Mosonmagyaróváron: „Szerintem le fogjuk nyomni a pártokat.” Azt nem tudja elképzelni, hogy visszalépjen, hiszen azért indult el, „mert nem egy olyan világot szeretne hátrahagyni, ami most van Magyarországon”. 

A DK-s Ábrahám Tivadar a kérdésre, hogy van-e egyáltalán értelme így elindulni, azt mondta: annak mindig van értelme, hiszen ez az egyetlen mód arra, hogy visszavegyék a várost a Fidesztől.

A Gyurcsány-házaspár régi ismerős Mosonmagyaróváron: a fénykorában másfélezer embert foglalkoztató mosonmagyaróvári Motim timfölgyár az 1995/96-os privatizációt követően Gyurcsány Ferenchez került, akinek azt vetik a szemére, hogy a Motim megszerzéséhez szükséges pénzt anyósa révén állami hitelből teremtette elő. Nem beszélve arról, hogy Gyurcsány a Győr-Moson-Sopron megyei MSZP-ben kezdte el pályafutását. A DK helyi megítéléséhez tehát ez is rengeteget hozzátesz.

Arról, hogy létezik-e olyan forgatókönyv, hogy mégis visszalépjen, arról Ábrahám Tivadar nem kívánt beszélni, mindenesetre hangsúlyozta: küzdeni fog a végsőkig a kormánypártok leváltásáért.

A jobbikos polgármesterjelölt sem tágít. „Abszolút jó kilátásokkal, optimistán indulok neki a választásoknak, hiszen személyem ismert, magam és közösségem jó szándékához nem fér kétség, és a legutóbbi országgyűlési választáson is harminc százalékos eredményt hoztam a városban” – reagált Jávor. Szerinte egyébként az is mellette szól, hogy fiatal – most lett 31 éves –, így az is a fő üzenete a kampányuknak, hogy elég abból, hogy harminc éve ugyanazok ülnek a városi testületben. A kérdésre, miszerint lát-e esélyt arra, hogy mégis visszalépjen, azt mondta: ha eddig végigcsinálta a kampányt értékalapon, már nem fog visszakozni, és várja mindenkinek a támogatását, akinek elege van az elmúlt harminc év várospolitikájából. 

És hogy az LMP-s Goda Bálint ennyi induló mellett mekkora esélyt adna a kormánypárti jelölt leváltásának?