Miért késik az „internetgyilkos” uniós szerzői jogi reform elfogadása?

Főleg a techóriásokat sarcolná meg a tervezett uniós szerzői jogi irányelv, mely szigorúbban védené a jogtulajdonosok érdekeit az alkotásaikat jogtalanul felhasználókkal szemben. De miért beszélnek akkor sokan a reform kapcsán a szabad internet végéről és cenzúráról? És miért húzza az időt a Tanács ahelyett, hogy az Európai Parlament után maga is megszavazná az irányelvet? Az Azonnali elmagyarázza!

Elakadt a sok vitát kiváltó uniós szerzői jogi reformról szóló irányelvjavaslat elfogadása. A javaslatot ugyan tavaly szeptemberben elfogadta az Európai Parlament, viszont az Európai Unió tizenegy államának nagykövetei is aggályosnak találták a születendő direktívát, így az Európai Unió Tanácsa nem jutott konszenzusra a tervezett intézményközi tárgyalások előtt. Nagyköveti szinten Németország, Belgium, Hollandia, Finnország, Szlovénia, Olaszország, Lengyelország, Svédország, Horvátország, Luxemburg és Portugália szavazott a szöveg ellen.

A bírálói szerint az európai szabad internet végét jelentő szerzői jogi reform tavaly nyáron már óriási port kavart, többek között a közösségi oldalakat, a techóriásokat, a mémkészítőket és az átlagos internetfelhasználókat is egy oldalra állította az Unióval és a tervezett reform által körbebástyázott kiadócégekkel és hírügynökségekkel szemben.

A reformot támogató politikusok ezzel szemben azzal érvelnek, a tervezet csupán a tartalomgyártókat védi tartalmaik ellopásától, megszünteti az ezzel kapcsolatos kiskapukat, megfelelő kompenzációban részesíti az eredeti alkotókat, és különben is, a legutóbbi uniós szerzői jogi rendelkezés 2001-ből való, tehát nincs felkészülve a XXI. század kihívásaira.

De mit tartalmaz egyáltalán a szerzői jogi reform?

A szabad internetet féltők leginkább a direktíva két rendelkezését, a 11. és a 13. cikkelyt tartják aggályosnak.

A „linkadónak” is becézett 11. cikkely szerint a Google, a Facebook és a Twitter licenszdíjakat kellene, hogy fizessen a híroldalaknak és hírügynökségeknek a rövid idézetek (úgynevezett snippetek) és a borítóképek használatáért. A cél: a tartalomgyártók védelme a tartalmakat „ellopó” techóriások, keresőmotorokkal szemben. Valójában ezzel csak a kisebb oldalakat lehetetlenítenék el, akik nem vethetnének ki nulla összegű „linkadót” például a Google-re a megjelenésért cserébe, így a nagyobb és olvasottabb médiaóriások és kiadók kerülnének pozícióba.

legyen az akár egy Youtube-videó, egy Twitter, vagy Facebook-poszt, vagy egy ártatlan internetes mém.

Az eredeti tartalomgyártók szerzői jogsértés esetén beperelhetik a tartalmat megjelenítő céget, így a cégnek kötelessége lenne kiszűrni a jogsértéseket. És hogy hogyan is tennék meg ezt? Leginkább az egyelőre kiforratlan, ámde rendkívül drága automatikus szűrőkkel, de ezekről majd később.

És mi a baj az új direktívával?

Ellenzői szerint elég sok minden. A 11. cikkely és

a cég nemrégiben pár képernyőmentést közölt arról, hogy hogyan is nézne ki a keresőmotor „legfrisebb hírek” szekciója, amennyiben senkivel nem kivételeznének, és nem kötnének licenszszerződéseket a tartalomszolgáltatókkal. Az eredmény: a Google Hírek felületén ezzel semmilyen, a cikkekről szóló információ nem jelenne meg, se a képek, se a snippetek, de még a hírek címe sem.

A másik forgatókönyv, hogy a cég fizet, és szerződéseket köt a szolgáltatókkal, ugyanakkor, ahogy a Google hírekért felelős elnökhelyettese is elmondta, ebben az esetben „nyerteseket és veszteseket” kéne elkülöníteniük: nem várható el, hogy a cég mind a 80 000, a Google Hírek felületén bejegyzett hírszolgáltatónak fizessen, vagyis meg kéne húzni a vonalat, kikkel is kötnek szerződést, és kik maradnak a rendszeren kívül.

Ezzel viszont drasztikusan visszaesne a keresőmotorban közvetlenül kattintható orgánumok száma, mely sok lap dolgát nehezítené meg.

Ugyanis az ilyen tartalmak előállítása okán kinövő cégek, mint a Youtube vagy a Facebook, perelhetővé válnának, amennyiben valamilyen jogvédett tartalom engedély nélkül jelenik meg az oldalaikon. A cégeknek pedig nyilvánvalóan érdekük a gigabírságok elkerülése, így a jelenleg még gyermekcipőben járó automatikus szűrőkkel vennék le az oldalakról a szerzői jogilag aggályosnak ítélt tartalmakat.

A Youtuberek már jól ismerhetik a rendszert: a videomegosztó oldalon jó ideje működik már a Content ID névre hallgató szűrő, mely a tartalomtulajdonosok kérésére szkenneli a feltöltött videókat, akár egy jogvédett zene felhasználása miatt a teljes videót is letiltathatják. Nem csoda, hogy a Youtube-felhasználók gyűlölik a rendszert, hiszen az nagyon megnehezíti tartalomgyártást.

És mi a másik gond az automatikus szűrőkkel? Az, hogy rettenetesen drágák, így használatukat nem sok cég engedheti meg magának. És bár a szeptemberi parlamenti megállapodás kivételt adott a kis- és mikroplatformok számára, kérdés, hogy hol húznák meg ehhez a vonalat. Sok, közepes méretű, felhasználói tartalomra építő cég sem biztos, hogy megengedhetné magának a folyamatos szűrést.

Akkor most búcsúzhatunk is a szabad internettől?

Nem egészen, ugyanis hiába tartalmaz drákói rendelkezéseket a szerzői jogi reform, annak elfogadása közel sem lefutott ügy. Ugyanis azzal, hogy a Tanácsból tizenegy állam blokkoló kisebbséget alakított ki, és nem adott mandátumot az intézményközi háttértárgyalások (úgynevezett trialógusok, ezekről, és ezek visszásságairól itt írtunk bővebben) lefolytatására, tovább húzódik a döntéshozatali folyamat.

Az Euractiv információi szerint nem meglepő módon az EU-tagállamok nagykövetei is épp a 11. és 13. cikkely rendelkezéseit találták aggályosnak. A lap szerint a nagykövetek nem tudtak megegyezni, hogy a 11. cikkely milyen típusú tartalmakat foglaljon magába,

Ha ezen álláspont érvényesülni tudna a trialógus-tárgyalásokon, azzal valószínűleg a Google is fellélegezhetne kissé a hírszolgáltatását tekintve.

A 13. cikkelynél abban sem sikerült konszenzust találni, hogy hogyan biztosítsák a felhasználók által generált tartalmak szerzői jogi vonatkozásait, valamint, hogy a tervezett mentességi lista zárt legyen, avagy nyitott (tehát a jövőben is bővíthető) maradjon. Arról sem sikerült megállapodni, hogy milyen mentességeket is kapjanak a kis- és közepes méretű vállalkozások, akikre – mint a fentiekben is írtuk – a rendelkezések különösen nagy terhet rónának.

És most az egész törvényalkotási folyamat megy a kukába?

A szerzői jogi reformtől ennyire könnyen nem fogunk megszabadulni, ugyanakkor várható, hogy az eredeti tervekhez képest jelentősen enyhülnek majd a rendelkezései. Ahhoz ugyanis, hogy a Tanács egységes álláspontot alakítson ki, a törvényjavaslat jelentős felülvizsgálatára lesz szükség. Eredetileg ugyanis már az EP-választások előtt, márciusban lezavarták volna a döntéshozatalt,

a Tanács módosításai utáni pedig már egy új összetételű Európai Parlament szavazhat majd második olvasatban a szövegről.

Egyébként már az Európai Parlamenten is nehezen ment át a szerzői jogi direktíva, először az EP plenáris szerve június végén visszadobta a jogi szakbizottság által kidolgozott szöveget, végül csak tavaly szeptemberben sikerült megállapodásra jutniuk. Jelenleg a román soros elnökségnek kéne továbbvinnie az ügyet a Tanácsban: az elnökség egyik szóvivője arról beszélt, hogy az ügy olyan komplex kérdés, melyben a Tanácsnak több időre van szüksége egy szilárd álláspont kialakításához. Hogy mennyire sokra, azt egyébként jól szemlélteti, hogy

Lehet, hogy egy időre a techóriások fellélegezhettek, más viszont nem örül a Tanács időhúzásának: péntek este az EU digitális ügyekért felelős észt biztosa, Andrus Ansip „csalódottan” vette tudomásul a halogatást, és egyúttal közölte, „nem kéne az utolsó métereken elfeledkezni azokról az erőfeszítésekről, melyekről már megegyeztünk”. 

NYITÓMONTÁZS: Azonnali / A Krakow Post ihletése nyomán