Reinhard Mehring heidelbergi filozófus, Carl Schmitt egyik legismertebb kutatója a járványpolitika kapcsán a szakértői túlhatalom veszélyeiről és a politika elsődlegességéről írt. Az Azonnalinak adott interjúban elmondja, összefér-e demokrácia és igazság, és hogyan függ össze a tudomány, a politika és a sors.

Noha eurókötvény nem lesz, az Európai Központi Bank (EKB) már most is egy kerülőút révén erősen finanszírozza a dél-európai államok adósságállományát, ugyanis – noha ezt a rávonatkozó szabályok egyértelműen tiltják – államkötvényeket vásárol fel. A német alkotmánybíróság most ezt nyilvánította részben alkotmányellenesnek. De kell-e egyáltalán érdekelnie a frankfurti székhelyű EKB-t, hogy megfelel-e a német alkotmánynak?

A járványhelyzetben Európa számos országában az intézkedéseket Carl Schmitt egy ismert idézetével szokás kommentálni: „szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt”. Miért félrevezető azonban azt gondolni és főleg miért veszélyes azt állítani, hogy a schmitti szuverenitás jelenik meg a rendkívüli (kivételes) helyzetekben?

Noha sokak számára valamiféle középkori maradiságnak tűnik, a pápák tévedhetetlenségét százötven éve mondta ki az első vatikáni zsinat. Nem holmi maradiság, hanem a korszak kihívásaira való válasz volt a cél. Az, hogy a katolikus egyház a nemzetállamokkal és nacionalizmussal szemben meg tudta őrizni a függetlenségét, sokban ennek köszönhető.

Amit ma populizmusként ismerünk, az elsősorban kulturális értelemben értelmezhető elitellenességet, a második világháború utáni euroatlanti világ alapkonszenzusainak, értékeinek megkérdőjelezését jelenti. Mik ezek az alapkonszenzusok, amelyeket eddig jobb- és balközép egyaránt elfogadott? Melyikre mondanál az Orbán Viktorokkal, Donald Trumpokkal, Beppe Grillokkal, Puzsér Róbertekkel vagy Matteo Salvinikkel te is nemet?

Aki nem gondolja úgy, hogy a jog az égből száll alá, de még azt se gondolja, hogy a jogot a jogászok tudhatják csak, az nem téved. Ha azonban ki is mondja, kapni fog érte, mint most az osztrák belügyminiszter.