+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. január 29. kedd, 16:28
Aki nem gondolja úgy, hogy a jog az égből száll alá, de még azt se gondolja, hogy a jogot a jogászok tudhatják csak, az nem téved. Ha azonban ki is mondja, kapni fog érte, mint most az osztrák belügyminiszter.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Herbert Kickl szabadságpárti osztrák belügyminiszter száját egy hete elhagyta egy mondat, ami miatt azóta támadások kereszttüzében áll. A politikus azt mondta múlt kedden a közszolgálati ORF egyik műsorában, hogy

 

„a jognak kell követnie a politikát, nem a politikának a jogot“.

 

A kijelentés óriási felzúdulást váltott ki az osztrák közéletben. Az ellenzéki liberális NEOS Kickl távozását követelte, és kész bizalmatlansági indítványt is benyújtani a miniszter ellen. De éles hangnemben ítélte el a szabadságpárti politikust még egy minisztertársa is: a néppárti igazságügyminiszter, Josef Moser visszautasította Kickl nézetét.

 

Megszólalt több vezető alkotmányjogász is, akik persze érezték: egyrészről Kickl szavait politikailag kell értelmezni, és akként egyfajta támadást jelentenek a jogászság jogfelfogása ellen. Másrészről viszont ha jogelméletileg nézzük, akkor – amint például Bernd-Christian Funk professzor el is ismerte – Kicklnek akár igaza is lehet, elvégre

 

a jogot a modern államban és a modern jogfelfogás értelmében valóban a politika hozza.

 

Ezt a jogelméleti fel- és beismerést, amely persze csak a jogon és a jogászi kaszton kívül állók számára hathat az újdonság erejével, elnyomta a politikai csatazaj.

 

Erről Kickl is tehet, elvégre ő nem egy jogtudós (nem hogy jogászi, bármilyen más egyetemi diplomája sincs, igaz, mivel pár szemesztert hallgatott a filozófiai karon, ő számít az FPÖ eszének). Kickl a gondolatait, miszerint a politika megelőzi a jogot, nem egy jogtudományos konferencián adta elő, hanem az ORF egyik műsorában:

 

a menekültjoggal és az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel összefüggésben jelentette be ott a politika primátusát – ami úgy is érthető: szívesen szakítana az osztrák jog eddig vállalt nemzetközi (így akár menekültjogi) kötelezettségeivel.

 

E gondolatot lehet természetesen felháborítónak tartani. Igen ám, csak Kickl kritikusai elkövetnek egy ügyes trükköt: nem állnak le politikai vitába Kickllel, hanem úgy tesznek, mintha a jog tényleg a politika fölött, márpedig Kick véleményével szemben és az ő kritikus álláspontjuk mellett állna.

 

Ily módon azonnal pontot lehetne tenni a vita végére, és az egészet a jog és a jogtudomány objektív látszatával lehet bevonni.

 

Kickl kritikusai nem vallják be, hogy ők is politikai álláspontot képviselnek, hanem úgy tesznek, mintha Kickl alantas (politikai) véleményével szemben ők képviselnék a jog fennkölt és objektív igazságát.

 

Mi áll a jogalkotó és jogalkalmazó mögött?

 

Ez a felettébb problematikus álláspont elfedi és elhallgatja a valóságot, amit minden jogász tud: a jogot a politika alkotja.

 

A törvények, a rendeletek, a bírósági ítéletek, a végrehajtás megannyi aktusa, egészen bezárólag a rendőr felszólításáig – amely a kelseni joglépcsőelmélet értelmében ugyanúgy jog, mint az alkotmány – politikai, mert tartalmaz egy előre nem meghatározható momentumot. Ezt tölti ki a politikai akarat. Az alkotmány nem írja teljesen elő, mi lehet egy törvény tartalma – azt a törvényhozás, tehát egy politikai szerv politikai szempontok alapján (persze jogi formába öntötten) határozza meg.

 

De egy törvény se tudja teljesen előre lefedni, mi lesz egy konkrét ügyben a bíró ítélete vagy a végrehajtó szava – az szintén tartalmaz egy előre nem biztos és ennyiben politikai elemet.

 

A jog tehát a jog létrejöttének eljárási rendjét és a jogszabályok formáját meghatározza – de a tartalomról teljes egészében nem rendelkezhet. És ha a jog végső pontjáig jutunk, mindig be kell látni: igen, a jog előtt, mögött, felett a politika áll.

 

Ezt nem csupán egy szabadságpárti miniszter mondja, de a természetjog képviselői kivételével az egész pozitivista jogtudomány lényege erre épül.

 

Nem Herbert Kickl, hanem például a legnagyobb 20. századi európai jogász, Hans Kelsen írta már 1914-ben, hogy „a végső norma (...) kiválasztása nem jogi, hanem politikai kérdés, és ezért a jogi megismerés álláspontjáról mindig az önkényesség látszatával bír.“ Azaz a jogász legfeljebb a már fennálló jogrendszert írhatja le, azon belül mozog, de tudnia kell (ahogy Kelsen tudta is), hogy a jogrendszer létrejötte politikai aktus, így végső oka is a jogon kívül, a jogrendszeren kívül helyezkedik. Azaz a politikában.

 

E ponton amúgy az egymást emberileg is megvető Hans Kelsen és Carl Schmitt elméletei nagyon közel kerülnek egymáshoz: csak míg Kelsen csupán jelzi, hogy a jogászi látásmód nem képes érzékelni a jog felett álló politikát (de tudnia kell, hogy felette áll), addig Schmitt kimerészkedett a politikai döntések világába, és azt is megpróbálta leírni, megragadni. Mindketten azonban, noha egészen más jogelméleti talapzaton álltak, elismerték a politika jog előttiségét, azt, hogy a politika határozza meg a jog létrejöttét és tartalmát.

 

Az tehát, hogy például Ausztria ma egy demokratikus jogállam és köztársaság, amely elismeri az alkotmányos alapjogokat és a nemzetközi kötelezettségekből fakadó emberi jogokat, így például az Európai Emberi Jogi Egyezményt is, végső soron nem egy jogi felismerés, nem égi jel, nem egy fizikai szükségszerüség, hanem egy politikai akarat eredménye.

 

Kelsennek tehát igaza van – amiképpen Herbert Kicklnek is. Emberi jogi nyilatkozatunk, nemzetközi menekültjogi egyezményeink, nemzetközi szerződésekbe fektetett emberi jogaink sem azért vannak, mert e tartalmak eleve már a tartalmuk miatt kötelezőek lennének.

 

Az államok politikai okokból, politikai akarattal hozzák, majd elfogadják a nemzetközi jogi szabályokat. Ahogy az alkotmányokban foglalt alapjogok is azért érvényesek, mert alkotmányozás és/vagy törvényhozás útján – azaz politikai okokból, politikai cselekedetek révén – elfogadták, meghozták őket.

 

Kié a jog?

 

Az, hogy a jogászság a politika primátusát szereti elfedni, azzal függ össze, amiért a római jog kezdeti idejében a jogszolgáltatásra hivatott papság nem akarta kiadni a kezéből a jogi formulákat.

 

A jog uralása hatalmat jelent – mégpedig politikai hatalmat.

 

E politikai hatalmat pedig akként lehet legjobban elfedni, ha eleve tagadjuk politikai (azaz önkényes, szubjektív, változó és változtatható) jellegét, és úgy teszünk, mintha mindaz, amit a politikai akarat eldönt, valójában a jog egy és igaz válasza lenne.

 

Ez történt a magyar igazságtétel elkaszálásakor is, amikor az egyik politikai akarattal (az igazságtétellel) szemben a Sólyom László vezette alkotmánybíróság egy másik politikai akaratot (az igazságtétel ilyen-olyan, akár még méltányolható és jól érthető okokból történő elvetését) szegezte.

 

Ez nem lett volna még önmagában gond, ha közben az alkotmánybírák nem tesznek úgy, mintha az ő álláspontjuk nem ugyanúgy politikai lenne, mint a parlamenti többségé.

 

Ezzel szemben azonban a sólyomi alkotmánybíróság úgy tett, mintha a jogállam valamiféle tőle független és objektív szükségszerűségét ismerné csak fel, amikor elveti a Zétényi-Takács-törvényt. Mintha a jog nem politikai akarat lenne, hanem fizikai törvény, amit vagy felismer a buta politikus és a buta állampolgár, vagy az okos alkotmánybíró siet a segítségére.

 

Hogy azonban a jog mennyire nem fizikai törvény, amelyet akaratunkat megkötve kell felismerni, bizonyítja, hogy miközben a sólyomi alkotmánybíróság a jogállamiság „gravitációs törvényéből“ vezette le, miért nem akarhat a politika, amely ugyebár a jognak alárendelt, igazságtételt, a cseh alkotmánybíróság rá pár hónapra ugyanazon jogállamiságból következtetett egészen más eredményre.

 

Merjünk akarni!

 

Mindez nem meglepő, a jog ugyanis nem egy fizikai törvény, aminek egyetlen jelentése és eredménye van, és ezt egyedül pár kiválasztott alkotmánybíró lenne képes felismerni. A jog jelentését először is maga a politikai akarat adja: ő hozza az alkotmányt, a törvényt. Másrészről a jog jelentését azon közege hordozza, amelyben él, hat.

 

Hogy miért nem szereti számos jogász ezt bevallani, holott még érettségizett emberek, mint Herbert Kickl is képesek ezt belátni?

 

Egyrészt a jog uralásából fakadó politikai hatalom miatt. Másrészt viszont – és ez egy amúgy nagyon is méltányolható indok – a jogászság attól tart, hogy a politika primátusának elismerése a jogot lerombolja, a jog jelentetette biztonságot és védelmet felszámolja, mert kiszolgáltatja a jogéletet a politikai önkénynek.

 

Ennek veszélye reális, és még csak nem is kell visszamenni a harmincas évekig példákat keresve arra, mit jelent az, ha például egy legfőbb ügyész kizárólag a politikai akaratnak rendeli alá magát.

 

Azonban naiv dolog azt gondolni, hogy a jog tényleg a politika felett állva tudja az ilyen veszélyeket megelőzni, felszámolni. Vagy netán azt látjuk jelenleg, hogy a jog a politika felett lenne ma is? Nem. A politika primátusának beismerése ugyan kissé illúzióromboló, de látni kell:

 

egy olyan jogállam, ahol a bűncselekményeket nem politikai megrendelésre üldözik (vagy nem üldözik), és ahol a menekültek jogait se vonják kétségbe, szintúgy egy politikai akarat eredményeként tud csak megszületni, érvényesülni.

 

Nem azzal kell tehát vitatkozni, hogy Herbert Kickl a politikát a jog elé helyezi – mert az tényleg előtte van. Hanem akinek nem tetszik Kickl (vagy akár a hasonló politikai alapokon álló, jogelméletileg eleve okosabb Orbán Viktor) politikája, annak politikai eszközökkel kell tennie azért, hogy ne Kickl (Orbán, stb.) politikai felfogása határozza meg a jogot.

 

De hogy a jogot mindig egy politikai felfogás fogja meghatározni, azt kár tagadni. Közös felelősségünk, hogy milyen politika primátusa alatt áll jogunk.

 

Nem hihetjük azt, mert éppen az lenne életveszélyes és botor, hogy a jog mindig és önmagától a politika felett áll, és mindig és önmagától megvéd bennünket a rossz politikától.

 

A morálisan, vagy más okból rossz politikával szemben nem a jog feltételezett elsőbbségét kell szegezni – hanem egy morálisan vagy más okból jó (jobb) politika erejét.

 

Olvass még több cikket Techet Pétertől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A héten lezajlott szerb kupában az még összejött, hogy maximum ezer ember menjen ki a meccsre, de semmi másról nem gondoskodtak különösebben a szervezők.

Sokan mondjuk nem voltak, de legalább csináltattak maguknak Trianont éltető pólókat. Volt trianonozás, román himnusz és kulturális műsor is. Videóriport!

A brit titkosszolgálatok már régóta a kínai kapcsolatok újraértékelését szorgalmazzák, de Nagy-Britannia sok szempontból együttműködik az országgal, így kényes a helyzet.

Nem ez az első eset, hogy rátámadtak az iszlám vallást betiltani akaró Stram Kurs vezetőjére, Rasmus Paludanra.

Eddig mi kérdeztünk, most viszont a ti koronavírus-járvánnyal kapcsolatos instagramos kérdéseitekre válaszolnak a politikusok.

Karácsonyék szerint rengeteg pénzt vonnak el jövőre a fővárostól, ezért mielőtt leül a kormánnyal, meg akarja várni a június 10-re esedékes belügyminiszteri egyeztetést az önkormányzati szövetségekkel.

Jó hír: már nem kell sem negatív koronavírus-teszt, sem pedig kéthetes karantén akkor, ha Csehországba, Szlovákiába vagy Ausztriába utazunk.

A hét kérdése

Egy etnikailag sokszínűbb Nagy-Magyarországban a politikai térkép is egészen más lenne, mint most. Hogy mennyire, arról csináltunk egy szavazást!

Azért ide elnéznénk

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Mi fog történni az albérletpiaccal a koronavírus-járvány miatt kibontakozó gazdasági válság hatására? Június 9.

Ipari stílusű bútorok, munkavédelmi plakátok és sok más június 13-án.

Ezt is szerettétek

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás