+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2021. február 22. hétfő, 16:10
Az, hogy a Facebook Ausztráliában blokkolta a hírtartalmakat, megmutatja: a nyilvánosságot privatizáló netmultiknak már a puszta léte is megengedhetetlen polgári demokráciákban.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Csütörtök reggeltől a Facebook egész Ausztráliában blokkolt minden hírmegosztást, hogy megakadályozza egy olyan törvény hatályba lépését, amelynek az lenne a célja, hogy a Facebooknak és a Google-nak fizetnie kelljen profi sajtótartalmak megosztásáért. 

 

A Facebook a példátlan bosszúhadjárattal a profi hírmédián kívül blokkolta például az ausztrál meteorológiai szolgálat előrejelzéseit, számos civil szervezet oldalát, sőt, a pandémia elleni védekezést, illetve az oltási programot megvalósító egészségügyi szervek sem posztolhattak.

 

A hírmegosztási cenzúrakampány rendkívül nagy társadalmi felháborodást váltott ki és pártokon átívelő népfrontos jellegű támogatást adott a kormánynak a törvény bevezetéséhez, ami a nyílt zsarolás miatt immár becsületbeli üggyé is vált. Nem mellesleg: a Facebook csak a megbízhatóbb hírforrásokat blokkolta, ezzel még durvábban helyzetbe hozva az álhírterjesztő oldalakat, melyeket a cenzúrakampánya nem érintett. 

 

Konkrétan az lett a tét, hogy Ausztrália, illetve bármelyik ország választott testületei hozhatnak-e még szuverén módon törvényeket,

 

ők határozzák-e meg a jogrendet vagy egy senki által meg nem választott globális magáncég menedzsmentje diktálhat-e nekik a jövőben szinte bármit,

 

miután valósággal privatizálták és kisajátították a nyilvánosságot.

 

Furcsa, hogy pont egy olyan cég, amelyikben profik ezrei kutatják az emberek reakcióit és ezekről minden más cégnél több információval rendelkeznek, ennyire benézzen egy lélektanilag ilyen evidens dolgot. Igazán tudhatták volna, hogy a kendőzetlen zsarolás az ausztrál emberekből és a kormányból is pont ellentétes reakciót vált ki, ahogy egyébként a világ közvéleményéből is.

 

Az ausztrál Guardian szerzője egyértelműen arra utaló jeleket lát, hogy az országban és globálisan is pont az ellenkezőjét érte el a Facebook annak, amiben esetleg bízhattak: kiderült, hogy mennyire sürgős szükség van végre sokkal keményebben jogilag szabályozni, sőt, kifejezetten megregulázni a tevékenységüket.

 

Aligha véletlen, hogy a Google vezetése viszonylag hamar inkább a kompromisszumot választotta: ők hajlandóak fizetni. Ennek fényében a Facebook arrogáns pozíciója még elfogadhatatlanabbnak tűnik. Kanada már jelezte, hogy hasonló törvényt akar bevezetni, és nem fél a Facebook bosszújától, sőt, más országok vezetésével is felveszi a kapcsolatot, hogy szövetségesei legyenek ebben a harcban.

 

Az Európai Bizottságot vezető Ursula von der Leyen az eseményekre reagálva sürgette, hogy az új amerikai kormánnyal hozzanak létre egy „világszerte érvényes digitális gazdasági szabályrendszert”. Ez az Egyesült Államok új, Joe Biden vezette adminisztrációját nehéz döntés elé állítja, mivel pont a legnagyobb amerikai cégek hatalmát kellene korlátozni, ugyanakkor már Trump elnök posztolásának, illetve tweetelésének letiltása is jelezte, hogy szabályozás után kiált az ügy

 

A most folyó brutális gazdasági hatalomátvétel motorjai a netmultik

 

A médiatörténelembe ez a nyílt konfliktus a Facebook és az ausztrál állam, illetve a médiakonszernek közt alighanem úgy vonulhat be,

 

mint amilyen az Anschluss vagy Lengyelország lerohanása volt: egy totális háború kezdete a szövetségesek és a tengelyhatalmak közt.

 

Korunk feltörekvő tengelyhatalmai a mainstream sajtóban techóriásként emlegetett netmultik. (Az angolszász terminológiában elterjedt techóriás kifejezést szerencsétlennek, magyartalannak és félrevezetőnek tartom, ezért inkább a netmulti kifejezést használom.) Gyorsabb volt a növekedésük, mint a Harmadik Birodalom mögött álló nagy konszerneké, ugyanolyan vakon hisznek technológiai fölényükben, profi tömegmanipulációjuk sikerében, és a jelek szerint hataloméhségük sem sokkal kisebb. A Facebook ausztráliai hadjáratát nézve jó eséllyel bukásuk is nagyon hasonló lehet, mint a német villámháborús terv kudarca.

 

A GAFAM néven emlegetett öt vezető cég (Google, Apple, Facebook, Amazon, Microsoft) együttes piaci értéke már tavaly elérte a német és a francia GDP-t együttvéve. Tőzsdei értékük tavaly meghaladta a 7500 milliárd dollárt, ami az eurozónában tőzsdén jegyzett összes cég értékénél is nagyobb!

 

A tömegtájékoztatásban ennél is sokkal durvább erőfölényre tettek szert, mivel a hagyományos sajtóorgánumok hírei is egyre nagyobb arányban ezeken a platformokon keresztül jutnak el a tömegekhez. Hiába mondaná bárki, hogy Ausztrália távol esik tőlünk, a hírmegosztási konfliktus abszolút globális jellegű. A netmédia tulajdonképpen már Trump megválasztásával átvette a vezető szerepet a hagyományos polgári lapoktól a véleményformálásban és a tömegtájékoztatás fő irányainak meghatározásában.

 

Ha csak a médián belüli piacvezető szerep megszerzése lenne a tét, az önmagában nem volna ennyire tragikus, de egyúttal a középosztály és a polgári társadalom félreállítását is jelenti a mai fordulat,

 

utat nyitva annak a korporatív fasizálódásnak, ami mindig jellemzi ezt a fajta gazdasági-társadalmi képletet,

 

amikor egy egyre szűkülő nagytőkés elit szerez meg minden hatalmat (a középosztályt, a moderátor szerepét betöltő polgárságot félreállítva), így közvetlenül a legtudatlanabb tömegek biztosítják a nagytőkés „elit” politikai tömegbázisát, akiket persze jellemzően gyűlölködéssel, csahos eszmékkel lehet hatékonyan mobilizálni. 

 

Ez a korporatív fasizálódási alapképlet szükségképp a kis- és középvállalatok békés versengésének végét és általában a stabil békeidők végét jelenti, mert egy ponton békés eszközökkel már nem lehet jobban megfosztani a középosztályt korábban megszerzett gazdasági és politikai pozícióitól. A történelem tanúsága szerint a nagytőke legbrutálisabb vagyongyarapodását általában amúgy is háborúkban szokta elérni. Egy ilyen új típusú globális háború zajlik most a pandémia alatt – és ez nem csak gazdasági háborút jelent sajnos.

 

A Covid-pandémia bizonyul végső fordulópontnak, amivel az utóbbi években megszerzett erőfölényüket immár minden gátlás nélkül kamatoztathatták a netmultik. Az Amazon értéke például 2020 elejétől kilenc hónap alatt másfélszeresére nőtt, miközben a gazdaság legtöbb más szektora számára válságot hozott a pandémia. Sokan nem értik, hogy a gazdaságnak olyan jelentősnek tűnő kárvallott szektorai, mint a vendéglátás vagy a légitársaságok miért nem bírnak nagyobb érdekérvényesítő képességgel azokkal a szereplőkkel szemben, akik jelentősen profitálnak a pandémiából:

 

a vakcina- és gyógyszergyártókkal, a hiper- és szupermarketekkel, szállítmányozókkal, az online kereskedelemmel és a netmultikkal szemben.

 

Ennek több oka van: egyrészt ma már sokkal nagyobb a tőkeerejük a gazdasági pandémiakrízis győzteseinek, másrészt kifejezetten ezek irányítják az információáramlást, harmadrészt az informatika a legtöbb más gazdasági szektorban is meghatározó szerepet kapott. A netmultik így közvetlenül is diktálni tudják más szektorok alakulásának irányát, monopolhelyzetükkel visszaélve köthetnek kizárólagos szerződéseket az adott ágazat vezető cégeivel.

 

A szabadversenyre épülő kapitalizmus történetének végjátékát látjuk,

 

mivel a GAFAM piaci, gazdasági és politikai pozíciói globálisan megingathatatlannak tűnnek. Tavalyig több, mint 825 céget vásároltak fel, csírájában megfojtva minden feltörekvő startup konkurenciát, erőből „integrálva” minden jelentős innovációt a szektorban. 

 

Egyetlen versenyhivatal sem engedné a Facebooknál jelentősen kisebb cégek esetében egy adott ország piacán, hogy megtörténjen az, ami a nemzetek feletti netmultik számára régóta általános gyakorlat, hogy a Google például megveszi a navigációs szektorban fő konkurensét, a Waze-t, vagy a Facebook az Instagramot és a Whatsappot. Pedig ez a gyakorlat sokkal jobban fenyegeti globálisan a piaci versenyt, mint egy-egy, akár nagyobb cég hasonló gyakorlata mondjuk a magyar piacon belül.

 

A GAFAM puszta léte is versenygyilkos. Gyakorlatilag minden számukra fontos területen a GAFAM-cégek abszolút monopolhelyzetben vannak (operációs rendszerek az okostelefonokon és számítógépeken, keresőmotorok, e-mailek, globális adatgyűjtés, cloud-biznisz, letöltések, online kereskedelem). A világ hét legnagyobb kapitalizációjú cégéből csak a szaúdi Aramco olajóriás lóg ki kakukktojásként, a többi mind techcég.

 

Minden netmulti közül leginkább a Facebook bír globális politikai befolyásgyakorlási képességekkel,

 

ezért az új infotech-tengelyhatalmak közül a legagresszívabb és leginkább problematikus közjogi szempontból.

 

Érdemes tehát a Facebookra fókuszálva feltárni a helyzetet, de közben a többi netmulti szerepére is nagyon oda kell figyelni, hogy komplexebben értsük meg a ma zajló átalakulás folyamatait.

 

Nem közösségi, de média – hiába mondja magát másnak

 

Annak ellenére, hogy a Facebook „közösségi médiának” hívja magát, mint a hozzá hasonló platformok (elsősorban a Twitter), valójában egyik sem minősül médiumnak, az pedig elég nyilvánvalóan manipulatív hazugság, hogy egy for profit magáncég valóban „közösségi” platform volna, azaz inkább szolgálná a közérdeket, mint tulajdonosai érdekeit – miközben a cégvezetőket általában a szerződésük is egyértelműen kötelezi arra, hogy a tulajdonosi érdekek fölé semmi mást ne helyezzenek.

 

Tehát a „közösségi” jelző eleve fals, mondhatni fake news, és sajnos ma még az sem stimmel, hogy média lenne a Facebook vagy a Twitter.

 

De facto, gyakorlatilag média, csak de iure, jogilag nem.

 

Amerikában és az EU-ban máig nem kell úgy felelniük az általuk közölt, illetve megosztott tartalmakért, mint bármelyik sajtóorgánumnak, hanem azok a törvények vonatkoznak rájuk, melyek eredetileg a szerverek üzemeltetőit mentesítették attól, hogy jogilag felelniük kelljen az általuk közvetített tartalmakért. Nyilván mindenki érzi a hatalmas különbséget egy szerveren átfutó titkos e-mailek és mondjuk a Facebook-algoritmusok által bizonyos módon megjelenített (gyakorlatilag keretezett, szelektált és szerkesztett) nyilvános hírfolyamok között.

 

Valójában a Facebookon vagy más álközösségi médiumokban nemcsak a profi lapok cikkei jelennek meg médiatartalmakként, hanem gyakorlatilag minden privát felhasználó által megosztott kép vagy információ is. Egyre gyakrabban történik meg, hogy abszolút privátnak tűnő tartalmak vezető sajtóhírnek bizonyulnak, mint például a minap az épp meginduló mianmari puccsot leleplező privát videó, melynek közlője feltehetőleg csak fitneszedzését akarta megosztani, de a háttérben jól kivehetően lehetett látni a puccsot végrehajtó katonai egységek tankjait.

 

Érdekes módon Soros György a saját nyílt társadalom-koncepciója védelmében már a 2018-as davosi Világgazdasági Fórumon azt mondta: a Google és a Facebook „fenyegetik a demokráciát”, és ha maguk alá gyűrik a kormányokat, illetve lepaktálnak velük, azzal

 

olyan „totalitárius kontrollhálózat jöhet létre, amilyet Aldous Huxley vagy George Orwell elképzelni sem tudott”.

 

Persze ne legyünk naivak: az ausztrál kormány sem a független tényfeltáró blogok és a digitális demokrácia miatt aggódva állt bele a konfliktusba, hanem kifejezetten a Murdoch News Corp médiakonszernjének érdekeit védve, melynek erőfölénye az ausztrál médiapiacon önmagában is nagyon problematikus a média demokratikus működése szempontjából.

 

Ez persze legkevésbé sem igazolja a Facebook teljességgel tarthatatlan álláspontját, hogy ők továbbra sem akarnak fizetni a hírmédiának, miközben ők maguk minden piaci szereplőtől minden külön szolgáltatásukért pénzt kérnek és az „ingyenes” megosztásokból is busás hasznot realizálnak – mivel üzleti modelljük alapja pont ez a manipulatív „ingyenmarketing”, melyben mi magunk válunk áruvá.

 

Az EU-ban elsőként a francia kormány állt elő olyan kezdeményezéssel, hogy GAFAM-adót vezessenek be, amit 2019-ben meg is tettek, de már 2020-ban felfüggesztették, részben Trump importvám-retorziói miatt, részben a többi EU-tagország kellő támogatásának elmaradása miatt. Dánia például odáig ment a meghunyászkodásban, hogy 2017-ben GAFAM-nagykövetet nevezett ki és ez sajnos már nem vicc, mert a GAFAM a nemzetközi térben nem csupán olyan, mint valami újfajta államhatalom, hanem sokkal inkább újfajta szuperhatalomként kell számolni vele. 

 

Hogy mi a baj a netmultikkal?

 

Leginkább az, hogy globális rablógazdálkodást folytatnak. A legnagyobb amerikai cég, az Amazon gyakorlatilag egyáltalán nem fizet adót az USA-ban, ahogy máshol sem. A multik szemérmesen adóoptimalizálásnak hívják az adófizető polgárok kirablásának általános gyakorlatát.

 

A nyilvánosság ugyanis közvagyon, és ezt sajátítja ki például a Facebook, privát profitként eltulajdonítva azt, amit közkincsként kellene megőrizni.

 

A magánélethez és közélethez, illetve nyilvánossághoz való jogot a gyakorlatban is alapjogként kellene védeni – ma leginkább pont az álközösségi médiától. A kormányfők által egyre sürgetőbben megfogalmazott aggodalmak mindezt sajnos még mindig nem mondják ki, inkább csak saját túlhatalmukat féltik a netmultik túlhatalmától. 

 

Az a hagyományos újságolvasó polgár, aki csak kedvenc lapját fizette elő és csak onnan tájékozódott, feltehetőleg sosem gondolta azt, hogy minden elérhető hírforrást megismert, mikor a reggeli kávé mellett átfutotta az általa előfizetett lapot. Viszont a hírfogyasztói szokásokat alapjaikban átalakító netmédiából tájékozódva

 

egyre nagyobb tömegek hiszik azt kizárólag Facebook-hírfolyamukból vagy a Google-keresőből tájékozódva, hogy minden elérhető hírforrást megismerve alkotnak véleményt valamiről,

 

mikor pedig jellemzően csak a saját profiljukra szabott véleménybuborékban megjelenő tartalmakkal találkoznak.

 

Akkor is, ha a Google-n rákeresnek az adott témára, mert ott is a keresési előzményeik által befolyásolt tartalmakat fogják látni – illetve a hirdetők által megvásárolt tartalmakat, melyek kellő pénzért feljebb kerülnek a találati listán.

 

Nemcsak közönséges iparcikkek gyártói juttathatják így termékeiket brutális versenyelőnyhöz a termék minőségétől függetlenül (sőt inkább az azzal fordított arányban elköltött reklámpénzekkel), hanem akár politikai pártok is. Nemcsak iparcikkek gyártói számára biztosítanak példátlan tömegmanipulációs lehetőségeket a netmultik, hanem eljutottunk oda, hogy akár

 

az nyerheti meg egy adott országban a választásokat, aki a legjobb alkut köti a netmultikkal.

 

A Facebook társalapítója, Chris Hughes szerint a piaci versenyre és a demokráciára már olyan veszélyt jelent ez a cég, hogy legjobb lenne felszámolni, illetve feldarabolni, ahogy a klasszikus kapitalizmusban tették a vészesen nagyra nőtt, monopolhelyzetbe került cégekke. Ugyanezt mondta az Amazonról Elizabeth Warren, aki az amerikai adminisztrációban a netmultik megregulázásának szószólójává vált. De az amerikai törvényhozásban egyelőre hiába hallgatták meg a GAFAM-vezetőket, érdemi jogi szabályozásnak egyelőre se híre, se hamva. 

 

Mindeközben a világháló alapítójának tartott Tim Berners-Lee azon aggódik, hogy a hírlinkek fizetőssé tételével megölhetik az ingyenes linkelést, ami szerinte az internet egyik fő alappillére. Észre sem veszi, hogy ennél sokkal nagyobb veszélyeket jelent már az egész társadalomra a jelenlegi netmátrix rendszerének működése.

 

Miközben világszerte sokan álmodoznának egy demokratikusan választott világkormányról, az eseményeket alaposabban figyelve beláthatjuk, hogy a GAFAM a világgazdaságban, a tömegtájékoztatásban, illetve a profi tömegmanipulációban és ezáltal a politikában olyan vezető szerepre tett szert mára, ami az emberiség eddigi történelmében példátlan globális hatalomkoncentráció.

 

A Cambridge Analytica botránya óta tudhatjuk, hogy Trump megválasztásában milyen kulcsszerepet játszott a Facebook manipulációja, és legkésőbb Trump posztjainak letiltása óta illene tudnunk, hogy megbuktatásában is kulcsszerepet játszott a Facebook, a Twitter és általában a netmultik immár nyílt beavatkozása a politikába.

 

Szörnyen naivnak kell lenni ahhoz, hogy bárki elhiggye: ha egy profitorientált magáncég véleményformálási algoritmusainak beállításával emberek százmillióit tudja profin (azaz észrevétlenül) manipulálni és ezáltal akár el tud dönteni választásokat, akkor pusztán szívjóságból sosem tenne ilyet, akkor is ha brutális hasznot realizálhat belőle.

 

Ez alighanem a mai kor legvalószerűtlenebb dajkameséje és mégis milyen sokan beveszik, sőt egyenesen a demokrácia végvárát látják a Facebookban, illetve a netmultikban.

 

A nyilvánosság privatizációja megengedhetetlen egy polgári demokráciában

 

A Facebook egyfelől a nyilvánosság gyakorlatilag domináns, sőt egyeduralkodó platformja lett a legtöbb országban, másfelől emberek százmillióinak magánéletét (legszemélyesebb adatait, illetve üzeneteit) privatizálhatta, saját érdekei szerint adhatja és veheti. Ezeket jogilag engedni külön-külön is példátlanul súlyos, tragikus hiba volt, de ezekkel így együtt

 

jelent igazán nagy veszélyt ennek a cégnek már a puszta léte is az államokra, a közösségekre és az egyének, a polgárok szabadságára, életünk alakítására.

 

Hiába hivatkoznak általában arra, hogy a Facebook mindannyiunkkal elfogadtatja apróbetűs felhasználói feltételeit és magáncégként joga lenne saját szabályait meghatározni, illetve saját moderációs (azaz cenzúrázási) gyakorlatát szuverén módon alakítani. Egyrészt ezeknek minden esetben meg kellene felelniük az adott ország törvényeinek, másrészt – ami ennél is fontosabb – eleve teljesen téves előfeltevés, hogy bármilyen privát cég vagy csoport valaha bármilyen formában rendelkezhessen gyakorlatilag a teljes mainstream nyilvánosság felett, korlátozva bármely polgár szabad hozzáférését a demokratikus nyilvánossághoz.

 

Ugyanígy mélyen etikátlan az állampolgárok magánéletének bármilyen privatizációja cégek által, amit szintén jogi úton kellene sürgősen megakadályozni. Az egyetlen észszerű és valódi kiutat jelentő megoldás nem a korlátozás lenne, hanem ilyen típusú tevékenységek teljes tilalma magáncégek számára, hogy a jövőben soha senki se privatizálhassa sem a közéletet (a nyilvánosságot), sem a polgárok magánéletét.

 

A szerző filozófus, borkereskedő. Olvass még Kardos Gábortól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Előtte a román hatóságok „régészeti szempontból érdektelen” térséggé nyilvánították a területet.

Szerinte az EU-nak végre fel kéne ismernie, kik az ellenfelei és kik a szövetségesei. Az Orbánnal szemben gyenge EU-politikáért részben a német ipari lobbit teszi felelőssé.

Politikusokhoz köthető szervezetek és teljes médiacsalád működik magyar állami pénzből, és jut pénz a DAC focicsapatnak is.

Andrzej Duda elnök puhatolózó tárgyalásokat kezdett a Sinopharm beszerzéséről, mert nem jön elég vakcina az EU-ból.

A két uniós tagállam már a héten tárgyalni fog az oltási kampányban sikeres Izraellel egy vakcinagyártási együttműködésről.

A szállítmányért éjjel titokban ment a szlovák légierő gépe. Igor Matovič szlovák kormányfő egy hónapja még nagyobb EU-s tagállami fegyelmet sürgetett a keleti vakcinákkal szemben.

A hét kérdése

Arról még senki sem beszélt, hogy ezeket pontosan mire is lehetne felhasználni, azt viszont tudjuk, hogy jönnek. Dönts te!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás