+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Varsányi Bence
2021. január 6. szerda, 14:02
Történeti megalapozottság nincs, identitáspolitizálás van. Olyan nagy kérés, hogy Amerika majmolása, az esztelen öngyarmatosítás helyett helyi vonatkozásban küzdjünk a rasszizmus ellen?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Nemrégiben street art pályázatot hirdettek a Baranyi Krisztina vezette Ferencvárosban, aminek egyik nyertese, a „BLM-szoborként” emlegetett pályamű április első két hetében lesz kiállítva a kerületben.

 

The planned art installation by Péter Szalay dedicated to the Black Lives Matter movement.

Posted by Robert Carrithers on Tuesday, January 5, 2021

 

A szobor híre elérte a neves brit lapot, a Guardiant is, ahol természetesen

 

a gonosz, rasszista Orbán kontra felvilágosult, toleráns baloldal narratíva keretei között értelmezték az itthon sem kis visszhangot kiváltó szoborállítási tervet.

 

Na, de nézzük, hogy mit is idéznek Baranyitól a Guardiannél!

 

„A BLM céljai, a rasszizmussal és a rendőri brutalitással való szembenállás Magyarországon is annyira releváns, mint bárhol máshol”

 

– mondja Baranyi, majd megemlíti az Orbán-kormány migráns- és menekültellenességét, és a magyar cigány kisebbség rendszerszintű diszkriminációját is.

 

A szobor tervének hallatán, mint borítékolható volt, rögtön felzúdult a kormánypárti média, amire Baranyi úgy reagált: tipikus, hogy mindenki dühös, közben pedig senki nem is tud semmit az ügyről. Mondja ezt arra, hogy a NER-média valahogy elfelejtette megemlíteni, hogy a szobor mindössze két hétig lesz látható az egyik fővárosi közterületen, mondja ezt úgy, mintha ő, mint polgármester, kifejezetten könnyen elérhetővé tette volna azt az információt, hogy csak ideiglenesen lesz kiállítva a szobor.

 

Szalay Péter szobrász, a „BLM-szobor” megálmodója pedig a felháborodásra reagálva,

 

jó posztmodern művészhez illően rögtön ki is farolt a szuperpozícióba: szerinte a szobor nem kiállás a BLM-mozgalom mellett, hanem „két lehetséges olvasat között ingadozik eldöntetlenül”.

 

A pályázatokat elbíráló szakmai zsűri szerint viszont a szobor egy olyan „parafrázis, amely jelenleg is aktuális társadalmi és politikai kérdéseket érint és hoz játékba: Black Lives Matter, az LMBTQ-val kapcsolatos, a társadalomban élő előítéletek”. Akkor hogy is van ez?

 

Nyilvánvaló, hogy a New York-i Szabadság-szobor térdelő változata a BLM melletti kiállás vagy tisztelgés, ugyanis a térdelés az amerikaifutball-játékosok himnusz alatti akciója óta gyakorlatilag egyet jelent a rendszerszintű rasszizmus és a rendőri brutalitás elleni felszólalással. Ehhez jön még hozzá, hogy Szalay valamiféle univerzális egyenlőség jegyében az egész 3D-nyomtatott, mágnesekkel összerakott szobrot szivárványszínűre tervezte, ami így

 

egyrészt a liberális identitáspolitika tökéletes szimbóluma, másrészt pedig egy rendkívül ocsmány, torzszülött alkotás.

 

Az önkormányzati pályázat egyébként szerintem üdvözlendő, Budapesten ugyanis lenne még bőven helye a minőségi, esztétikus street artnak, de ez az undorító valami a politikai jelentésétől függetlenül is sebhely lesz a főváros arcán két hétig. Ronda szobraink sajnos már vannak szép számmal, köszönjük, újabbat nem kérünk.

 

A „BLM-szobornak” nem ezért nincs helye Ferencvárosban, meg úgy Magyarország bármely közterületén, hanem mert

 

hazánkban semmiféle történeti megalapozottsága nincs egy ilyen szimbólumnak.

 

A helyzet az, hogy teljesen abszurd úgy tenni, mintha mi, magyarok legalább fél Afrikát gyarmatosítottuk volna, miközben az Osztrák-Magyar Monarchiának tudtommal egyetlen egy gyarmata volt csak, egy Ferenc József-föld nevű hófödte szigetcsoport valahol az Északi-sark környékén, ahol nemhogy semmilyen kisebbség nem élt soha, de a teljes népessége nulla, azaz nulla fő.

 

Persze, lehet úgy érvelni, mint Baranyi, hogy itt nem magáról a BLM-ről van szó, hanem a rasszizmusról és a rendőri brutalitásról, ami a világ bármely pontján releváns téma. Ez az érvelés abszolút helytálló, csak akkor könyörgöm, ne a BLM-re egyértelműen utaló, térdelő Szabadság-szobrot állítsuk már ki Budapesten!

 

Olyan nagy kérés, hogy Amerika majmolása, az esztelen öngyarmatosítás helyett helyi vonatkozásban küzdjünk a rasszizmus ellen?

 

Ott van például a cigány származású erdélyi magyar, Puczi Béla emléktáblája a Nyugati pályaudvarnál – azt hiszem elférne, és ránk is férne még jónéhány hasonló a fröccsöntött BLM-szörnyeteg helyett.

 

Az öngyarmatosításon kívül viszont sikerült mást is elérniük Baranyiéknak a hamarosan kiállítandó esztétikai katasztrófával: kőkeményen beleállni az indentitáspolitizálásba.

 

Nyilván tudták előre, hogy nagy balhé lesz belőle, a NER-média azonnal ugrani fog, a liberális szekta pedig el lesz ragadtatva a bátor kiállástól. Lehet vívni tovább a háborút a semmiről, addig sem foglalkozunk a gazdasági egyenlőtlenségekkel, nem kérdőjelezzük meg a status quot,

 

a jobboldal és a magát baloldalnak hazudó valami pedig mosolyogva ráz kezet a színfalak mögött.

 

Az egész történetben pedig talán a legszomorúbb, hogy a pályázatot Döme Zsuzsanna alpolgármester, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt prominense szervezte – egy olyan párt politikusa, akik ezidáig határozottan a cselekvés pártján álltak, elutasították a szimbolikus politizálást, és nem kívántak csatlakozni a szekértáborok csatározásaihoz.

 

Olvass még Varsányi Bencétől az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

1991. január 17-én vette kezdetét a hidegháborút követő évek egyik legnagyobb nemzetközi konfliktusa, az Öböl-háború, ami megágyazott a 21. századi baljós folyamatoknak is.

A vörösterror és a fehérterror során a hazai zsidóság egyenlően szenvedett, azonban a fehérterror hivatalos emlékezetkultúrájából mint áldozatok valamiért kimaradtak.

Egy bukaresti napilap szerint az RMDSZ a törékeny parlamenti többségért cserébe székelyföldi autonómiát kér, a PNL szerint ez ott már most is megvan.

Von der Leyen két alelnöke és a kohéziós biztos azután határozták erre magukat, hogy találkoztak a koronavírus-pozitív portugál pénzügyminiszterrel.

A helyiek szerint a kormány az 1200 főre rugó teniszezőket és a stábjukat választotta a saját állampolgárai helyett.

Nem csak elbukta a CDU elnökségéért folyó versenyt szombaton, de még a miniszteri terveire is nemet mondtak.

Sok vendéglátós nyitott ki péntek este Olaszországban, tiltakozva a római kormány lockdown-politikája ellen. Helyszíni riport fotókkal Firenzéből!

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás