Ezentúl nem vagyok hajlandó még minimális forgalmat sem generálni egy olyan portálnak, aminek a tulajdonosai mondvacsinált indokkal kirúgják a főszerkesztőt.

A háborúknak általában tétjük szokott lenni, de Orbán Viktor elkezdte levenni a téteket az asztalról.

Ha olyan erkölcsi kiválóságok vannak minden politikai oldal minden szegletében, mint Bódi Ábel vagy Gulyás Márton, akkor ugyan mégis minek próbáljon az ember változást elérni ebben az országban?

A történelem során nem tanultuk meg kezelni az absztrakt módon prezentált információt, zsigerileg nem értjük a valószínűségeket, ezért hajlamosabbak vagyunk tapasztalaton alapuló döntéseket hozni. Ez a tömegmédia pánikkeltésével együtt a lezárások irracionális követeléséhez, de legalábbis az elfogadásukhoz vezet.

A pártvezetés a kiszivárgott belső levelezésben ügyesen megmagyarázta, hogy miért akarták kizárni a politikusukat a pártból, csak hát Jancsó Andrea lényegében ugyanazt a bűnt követte el, mint Donáth Anna. Most akkor Donáthot is kirúgnák? Dehogy!

Hiába sértette meg a becsületét az ügyei között kutakodó momentumos képviselő, győzött az igazság: a nemkorrupt, nemkokainista politikaközeli figura újabb jól fizető állást és bónuszt is kapott.

A Momentum pártvezére mefisztói alkujában százezer forintért akarja megvásárolni a legkiszolgáltatottabb magyarok méltóságát, öt Deák-bankóval kényszerítené rá az oltásra azokat, akiknek nincs is más választásuk, mint kezet rázni vele.

Történeti megalapozottság nincs, identitáspolitizálás van. Olyan nagy kérés, hogy Amerika majmolása, az esztelen öngyarmatosítás helyett helyi vonatkozásban küzdjünk a rasszizmus ellen?

Véget ért Ceglédi Zoltán munkaviszonya Donáth Annánál, ám a publicista még mindig nem hajlandó beismerni, hogy politikai véleményformálóként erről a munkáról tájékoztatnia kellett volna a közvéleményt.