+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Prinz Dániel
2020. április 21. kedd, 07:03
A mostani járvány csak még világosabbá tette, mennyire lemaradtunk már a szomszédos országokhoz képest is. De kérdéses, észreveszi-e a társadalom, hogy az Orbán-kormány csak kommunikálja az erőt.

A mostani járvány rámutat az egészségügy, a gazdaság sebezhetőségére; a meghozott intézkedések kritizálhatóak jogi vagy közgazdasági alapokon; és eleve kérdéses, tanulhatunk-e, kell-e tanulnunk egy ilyen válságból? Az Azonnali vitájában ezúttal Prinz Dániel, Bostonban élő közgazdász, a Harvard PhD-hallgatója mondja el véleményét.

 

+++

 

Az egyik dolog, amit megfigyeltem az elmúlt hat hétben, hogy

 

a koronavírus okozta válsághelyzetben a korábban is fennálló különbségek élesebben látszanak.

 

A munkámban világosabban látni a különbséget a termékeny és a szétesett kutatók között. A társadalomban élesebben látszik a különbség a szerencsésebb és kevésbé szerencsés helyzetben lévő emberek között. A világban pedig kiderült, melyik ország pontosan hol tart, hiszen a vírus Észak-Koreától Kanadáig, Magyarországtól Új-Zélandig senkit sem került el. Sajnos számunkra ez az eredményhirdetés nem túl örömteli:

 

Magyarország egyre nagyobb lemaradásban van azokhoz a régiós országokhoz képest is, amikhez egyáltalán még érdemes lehet hasonlítani magunkat.

 

Remélhetőleg a válság egy utolsó figyelmeztetés, hogy nagyon sürgősen változtatnunk kell szabadsághiányos, félelemalapú, mindent átpolitizáló rendszerünkön.

 

Leköröztek minket már a szomszédaink is

 

Magyarországon vasárnapig 189 ember hunyt el a járványban. a feleakkora Szlovákiában 12. Északi szomszédunk nem Luxemburg, Norvégia vagy Svájc, hanem egy Magyarországnál valamivel kisebb és gazdaságilag egy kicsit fejlettebb ország. A két ország történelmi tapasztalatai és fejlődési pályája meglehetősen hasonló, annál is inkább, mert a mai Szlovákia területe történelmünk legnagyobb részében Magyarország része volt.

 

Most mégis kiderült, hogy valami nagyon különbözik a két országban, ami miatt nagyon különböző eredményességgel harcoltunk

 

a szinte ugyanakkor – Magyarországra hivatalosan március 4-én, Szlovákiába hivatalosan március 6-án – megérkező koronavírus következményei ellen. Szerintem ez az alapvető különbség a két ország politikai rendszere és vezetőinek valódi vezetői képessége.

 

A koronavírus egyszerre okozott egészségügyi és gazdasági válságot, a két terület közötti nyilvánvaló összefüggésekkel. Azt már a koronavírus-válság előtt tudni lehetett, hogy Magyarországon egyáltalán nem annyira jó a helyzet, mint azt a kormány hangoztatja. Egy rendkívül gyenge egészségügyi kormányzat és Európa egyik leggyengébb és legrosszabbul finanszírozott egészségügyi rendszere, benne a legyengített járványügyi intézményekkel néz szembe egy olyan vírussal, ami a világ legjobb rendszereinek is komoly kihívást jelent. Ennek jelentős részben az az oka, hogy

 

az egészségügy nem prioritás a rendszer számára.

 

A gazdaságban a szocialista kormányok horrorjához képest a kormány kordában tartotta a költségvetési hiányt és csökkentette az államadósságot, de bármennyire is ezt sulykolta a kormány, nem következett be semmilyen magyar csoda. Körülbelül úgy növekedtünk, mint Bulgária és Szlovákia, lassabban, mint Románia és Lengyelország. A másik három visegrádi országtól már lemaradtunk és már az sem elképzelhetetlen, hogy Románia (Románia!) is lehagy minket. Ráadásul az elfogadható átlagos növekedés az egyes emberek szintjén ennyit sem ért: Magyarország az Európai Unió harmadik legalacsonyabb mediánkeresetével és még Romániánál is alacsonyabb háztartási fogyasztással rendelkezett a válság előtt.

 

A kormány csak kommunikál, de nem válságkezel

 

Ilyen előjelek mellett talán nem volt annyira meglepő, hogy a magyar egészségügyi rendszer a benne dolgozók hősies küzdelme ellenére nehézkesen, lassan és titkolózva reagált a helyzetre. Nem végeztek elég tesztet, ehelyett inkább elmagyarázták miért nincs szükség több tesztre. Nem volt elég maszk Magyarországon, ezért a Nemzeti Népegészségügyi Központ és az Emberi Erőforrások Minisztériuma elkezdte hirdetni, hogy a maszkok valójában nem is jók semmire. Miközben egy ilyen válságos helyzetben alapvető lenne az őszinte, egységes és átlátható kommunikáció, a miniszterelnök eközben az Országgyűlésben arra kért mindenkit, hogy viseljen maszkot.

 

A kormány megpróbál a lehető legtöbb információt titkolni a betegekről. Hetek alatt jutottak el oda, hogy egyáltalán elárulják, melyik megyében hány igazolt eset van, de ennél több adatot nem hajlandóak nyilvánosságra hozni, a betegek személyiségi jogaira hivatkozva. Nem világos, hogyan sértené a betegek személyiségi jogait, ha kiderülne a Fejér megyében lévő 93 igazolt eset koreloszlása, ugyanakkor a kormány jogsértő és járványügyi szempontból teljesen felesleges módon nyilvánosságra hozta az elhunytak olyan személyes adatait, amik alapján egyértelműen beazonosíthatóak.

 

De ugyanígy derült ki, hogy mire képes a magyar oktatási rendszer, a szociális ellátási rendszerünk vagy éppen a gazdaságpolitikánk. Miközben a tanárok Facebook-csoportokban próbáltak használható eszközöket találni, az Oktatási Hivatal érdemi digitális oktatásra használhatatlan eszközökkel hagyta őket magukra, illetve bejelentették, hogy telefonon vagy levélben (!) is folyhat az oktatás. A digitális oktatásra való egyhétvégés átállásnál tisztán látszott a politikai rendszer egyik legnagyobb problémája: ahelyett, hogy valamennyi felkészülési időt hagytak volna az iskoláknak, amikor már látszott, hogy mindenképpen be kell majd őket zárni, az iskolák bezárásának napján reggel még a rádióban tette egyértelművé a miniszterelnök, hogy nem lesznek iskolabezárások.

 

Miközben a kormány szembemenve a tényekkel és a szakmai konszenzussal évekig arról beszélt, sőt arra építette a oktatáspolitikáját, hogy túl sokan szereznek egyetemi diplomát, sőt túl sokan járnak gimnáziumba, most néhány hét alatt rájöttek, hogy a gazdaságnak diplomás munkavállalók tömegeire van szüksége.

 

Mivel a járvány alatt viszonylag világosan kiderültek a rendszer problémái, a kormányzati válasz nem nagyon lehetett más, mint egy kommunikációs offenzíva.

 

Miközben a cseh miniszterelnök nyilvánosan kért bocsánatot az kormánya által elkövetett hibákért, a magyar miniszterelnök először migránsozott, aztán ellenzékezett. A migránsozás alapja az volt, hogy az első igazolt esetek iráni egyetemi hallgatók voltak, akik annak köszönhetően érkeztek Magyarországra, hogy a kormány remek kapcsolatokat épített ki Iránnal és rengeteg közpénzt költött az onnan érkező diákok ösztöndíjaira. A ellenzékezésé pedig az, hogy az ellenzéki frakciók nem szavazták meg a a kommunikációs offenzíva részét képező felhatalmazási törvényt.

 

Miközben a bolgár képviselők és kormánytagok az egészségügyi dolgozóknak adták fizetésük egy részét, Magyarországon köztiszteletben álló kórházigazgatókat távolítottak el mondvacsinált indokkal.

 

A magyar kormányzati válasz gazdasági és szociális szempontból erősen hiányos, mert nem támogatja erőteljesen a munkahelyek megtartását és nem foglalkozik a nehéz helyzetbe kerülő magyarok megsegítésével, a politikai kommunikációs szempontokat sikerült érvényesíteni: jön az új 13. havi nyugdíj.

 

Miközben a norvég miniszterelnök külön sajtótájékoztatót tartott gyerekeknek, nálunk kiderült, hogy a magyar kormányzati vezetők szuperhősöknek tartják saját magukat. Az új-zélandi miniszterelnök leszögezte, hogy a húsvéti nyuszit létfontosságú munkavállalónak tartja, nálunk egy járvány idején pedig elsősorban rendőrökre és katonákra volt szükség. Ezek a külföldi példák persze mind elsősorban kommunikációs jellegűek, nem a húsvéti nyuszi vagy a parlamenti képviselők fizetése fog minket megmenteni, de

 

jól mutatják, mit gondolnak a hatalmon lévők az ország polgárairól.

 

Mik a válság közvetlen tanulságai Magyarországon?

 

Ennek a válságnak az elsődleges tanulsága, hogy ez a politikai rendszer egyszerűen nem képes másfajta működésre, mint amit az elmúlt évtizedben megszokhattunk: minden kihívásra erőből válaszol és minden kétséget és kritikát politikai támadásnak állít be. Bár

 

néha talán szélesebb tömegek számára is érthető módon kiderülnek alapvető hiányosságok, majdnem mindent meg tud oldani a kommunikációs gépezet.

 

Nincsen lehetőség bármilyen kompromisszumra, megbékélésre, valódi nemzeti összefogásra, hiszen ezzel a rendszer újra és újra megalapozó külső és belső ellenségek elleni harcnak kéne legalább egy pillanatra búcsút mondani.

 

A második tanulság, hogy a Magyarország kormánya

 

sikerrel teremtette meg a félelemnek egy olyan fokát, ahol már nem merül fel a kormánnyal szembeni érdemi és tömeges tiltakozás lehetősége,bármilyen nagy a baj.

 

Szakmai érdekképviseletek alig, szakszervezetek szinte egyáltalán nem léteznek már. Az orvosok nem tiltakoztak tömegesen a védőfelszerelések hiánya ellen. Más kórházak vezetői nem lengették be lemondásukat az Országos Rehabilitációs Intézet főigazgatójának igazságtalan kirúgásakor. A tanárok szervezett módon nem fejezték ki elégedetlenségüket a digitális oktatás körüli kormányzati bénázás miatt. A munkájukat elvesztő dolgozók ezrei nem követeltek határozottabb kormányzati segítséget. Azok a köztisztviselők, akiknek megtiltották az otthoni munkavégzést, nem maradtak tüntetőleg otthon.

 

A harmadik tanulság, hogy mindezek ellenére

 

ebben a válságban kiderül, hogy kik az igazi vezetők.

 

A válság bizonyos következményei teljesen objektív módon mérhetőek: hányan haltak meg és mekkora lett a gazdasági visszaesés. Ha Magyarországon lényegesen többen halnak meg, mint a környező országokban, amire jó esély van a jelenlegi számok alapján, akkor a magyar kormány nem vezette jól az országot. Ha sokkal nagyobb lesz a gazdasági visszaesés, mint szomszédainknál, akkor a hibás válaszokat adtunk a válságra.

 

A szerző közgazdász. Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk! Többet olvasnál a koronavírusról az Azonnalin? Ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Hogyan készül a nyitására a rendezvényszektor, ahol általában már hónapokkal előre leszervezik a koncerteket? Szakmabeliekkel jártunk utána!

Az összeget Parragh László mondta az Azonnalinak. Mi ez az összeg, mi mindenből áll és hogyan jött ki? Utánajártunk.

Jövő hétfőtől szerdáig a Sinopharm-vakcinával való oltásra már magunk bejelentkezhetünk, nem kell a háziorvos hívását, mailjét várni.

Lehet majd menni könyvtárba
és edzőterembe is, de csak védettségi igazolással.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás