Ha el akarjuk kerülni a katasztrófát, most kell cselekednünk

Szerző: Prinz Dániel
2020.03.16. 11:29

A kormány minden intézkedést későn lép meg koronavírus-ügyben. Pedig akkor tudjuk legyőzni a járványt, ha gyorsan hozunk túlzónak tűnő intézkedéseket. Mindenkinek otthon kell maradnia, ehhez viszont megélhetést kell biztosítani nekik. És a gazdaságban is azonnali beavatkozásra van szükség.

Ha el akarjuk kerülni a katasztrófát, most kell cselekednünk

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Ma Magyarország még túlságosan nyugodt. A koronavírusról szóló kormányzati honlap szerint március 16-án 39 ember igazoltan új koronavírussal fertőzött. Azért hisszük, hogy ez a szám kicsi, mert a legtöbben nem értjük, mit jelent az exponenciális növekedés. Mindannyian alapvetően lineáris, egyenes vonalakban, összeadásban, szorzásban gondolkodunk. Spanyolországban február 28-án érte el a 39-et az igazolt fertőzések száma (az előző nap 26, ezen a napon 45 igazolt eset volt). Két héttel később, március 15-én 7 844 igazolt eset volt. Olaszországban február 21-e és március 15-e között növekedett 39 körüliről 25 ezer körülire az igazolt fertőzések száma. Emiatt napok, sőt órák is rengeteg életet menthetnek meg.

 

A magyar kormány mindent egyhetes késéssel csinál

Ez azt jelenti, hogy ha pánikolnunk nem is szabad, éreznünk kell, hogy ennyi esetből ilyen fokú kormányzati bénázás és ennyire gyengén felszerelt egészségügyi rendszer mellett nagyon nagy baj lehet. Ha gyorsan és határozottan cselekszünk, akkor ez talán még elkerülhető. A probléma az, hogy eddig a kormányzat mindent egy hetes késéssel csinált.

Mindig azt lépik meg, amit már nagyon muszáj, ahelyett hogy tanulva a külföldi példákból olyan lépéseket tennének, amik ma még túlzónak tűnnek, de holnapra életeket mentenek.

És végül úgyis muszáj őket meglépni.

Emiatt ráadásul minden lépés káoszt okoz: ahelyett, hogy egyhetes felkészülés lett volna az iskolák digitális átállására (nyilván ez sem elég, de valami lett volna), most úgy állnak át az iskolák, hogy ezt az utolsó tanítási napon még nem tudták. Már az is sokat segített volna, ha az utolsó héten felmérték volna, hogy hol milyen eszköz hiányzik, melyik tanár és diák hogyan fogja megoldani ezeket a heteket, hónapokat. Nyilván ez most meg fog történni, csak sokkal nagyobb fennakadást okoz majd.

És az még csak a kisebbik baj, hogy az oktatás pár hétig a szükségesnél jobban akadozik majd. Azok a mélyszegénységben élő gyerekek, akik csak az iskolában jutottak megfelelő ételhez, ezt most azonnal elvesztették, anélkül hogy a kormány előbb megszervezte volna az ellátásukat, amikor egy hete felismertük, hogy be kell majd zárni az iskolákat.

 

Milyen az, amikor helyesen kezelik a járványt?

Pedig ennek nem kéne így lennie. Az amerikai egyetem, ahol a doktorimat csinálom a kormány töketlenkedése ellenére már két hónapja folyamatosan kommunikál velünk a folyamatosan frissülő intézkedésekről, az utazási korlátozásokról (nem azt tiltják meg, hogy ide gyere, ahogy a kormány, hanem fokozatosan korlátozták, hogy egyetemi ügyben hova utazhatsz). Orvosi és pszichológiai segítséget ajánlottak.

Két héttel a teljes átállás előtt kezdtük el tesztelni a minél teljesebb működést biztosító online rendszereket, amik egy átmeneti héten opcionálisak voltak, majd kötelezővé váltak. És online rendszer alatt itt nem a most a magyar oktatás boldogabb részein alkalmazott Moodle, Kréta meg Canvas rendszereket kell érteni (ezeket békeidőben mi is használjuk), hanem az akár több száz embernek telekonferencia és távoli prezentáció lehetőséget biztosító Zoom rendszert. Ami szofisztikált kollaborációs eszközöket is tartalmaz, de ha csak egy iskolai osztályterem akarná használni, akkor lehet benne táblára írni, jelentkezni, csoportmunkát csinálni. A világ legnagyobb egyetemei és cégei is használják, így akár az államigazgatásban is biztonságos lehetne. És egyébként magyar állami szinten triviális a költsége.

Hétfőre egyébként teljesen bezárt az egyetem. A bezárás napján diagnosztizálták az első két esetet a kampuszon.

De ha valaki azt gondolná, hogy ez biztos csak gazdag amerikai egyetemek kiváltsága, akkor téved.

A barátnőm éppen Kína egyik szegényebb (Budapestnél sokkal-sokkal szegényebb) tartományában, Sanhsziban volt január végén, amikor Vuhanban, tőlük 800 kilométerre kitört a járvány, mert a kínai kormány hónapokig bénázott. Csak három megerősített eset volt a Budapestnél kétszer nagyobb városban, Tajjüanban, amikor minden bezárt, és hetekkel meghosszabbították a kínai újévi szünetet. Így a mai napig összesen 20 megbetegedés történt a városban, és senki nem halt meg a járványban. (Nyilván a kínai diktatúra állításait azért valamekkora fenntartással érdemes kezelni.)

Eközben otthon és a rászorulók számára szállodákban alakítottak ki karanténokat. Az otthoni karanténok betartását a helyi képviselők ellenőrizték, akik étellel is ellátták a karanténban lévőket. Nagy pontossággal lekövették, hogy milyen közlekedési eszközökön utaztak a Vuhanból hazatérő potenciális fertőzöttek. Az iskolák az érettségizők számára néhány nap alatt, a többiek számára egy hét alatt kezdtek el online tanítani. Megtartották az órarendet, a tanulócsoportokat, hogy a gyerekek napirendje ne változzon. Az egészségügyi dolgozók egy részét Vuhanba vezényelték.

Eközben Tajjüanban taxikkal szállították őket otthonról a kórházakba, hogy ne kelljen tömegközlekedésen utazniuk. Lázas betegekkel csak a specializált kórházak foglalkoztak. A vonatokra és a repülőgépekre csak maszkban lehetett felszállni. A város autópálya-lejáróit felerészben lezárták, hogy a másik felén a lassított forgalomban mérjék mindenkinek a hőmérsékletét. Most, hat hét után elkezdenek megnyílni a munkahelyek, és visszaáll az élet a rendes kerékvágásba. Remélhetőleg nem tör ki újra a járvány.

 

Ehhez képest mi történik Magyarországon?

Magyarországon március 16-án, hétfő reggel még minisztériumok és önkormányzatok nyitnak ki. Nem is tehetnek mást, hiszen még el sem kezdődött a közintézmények felkészítése a hatékony, interneten keresztüli munkára. Még tömegközlekedéssel indul munkába sokezer ápoló és orvos, hogy a betegek életéért küzdjenek. Nem is tehetnek mást, hiszen még mindig nem nyújt taxik formájában közlekedési alternatívát a kormány azoknak, akik nap mint nap fertőzött vagy potenciálisan fertőzött betegekkel találkoznak.

Magyarországon március 16-án, hétfő reggel még tömegek indulnak bármilyen védelem nélkül tömegközlekedéssel munkába,

hiszen még mindig nem látják, hogy miből tudnának megélni, ha otthon maradnának a bezárt bölcsődék, óvodák és iskolák miatt otthon maradó gyerekeikkel. Hiszen a kormány még mindig nem jelentett be semmilyen intézkedést, ami támogatná azokat, akik most nem tudnak dolgozni, illetve azokat, akiknek éppen azért nem szabadna most dolgozni menniük, hogy lassítsuk a vírus terjedését.

Majd miután ezek az emberek befejezik a munkát, ők fognak elindulni meglátogatni az idős és a vírus által okozott betegségeknek fokozottan kitett szüleiket, hiszen az állam még semmilyen segítséget nem ajánlott azoknak az idős embereknek az ellátásához, akiknek most mindenképpen otthon kell maradniuk.

Felejtsük el azt a teljesen téves narratívát, amit láthatóan a független sajtó is átvett, hogy ilyen krízishelyzetben nem szabad kritizálni a kormányt. Alig adnak teret az ellenzéki megszólalásoknak, inkább maguk fogalmaznak meg kritikát. A kormányt nem csak lehet, hanem kell is kritizálni. Az ország érdeke, hogy arra ösztönözzük őket, hogy jó döntéseket hozzanak. Az iskolák bezárását például sikerült kikényszeríteni, sajnos csak egy hetes késéssel.

 

Mit kellene csinálni?

Előremutató, proaktív intézkedésekre kell felszólítanunk a kormányt. Ahogy megtörtént az iskolák bezárása, előbb-utóbb valószínűleg meg fog történni minden intézkedés, amikre azonban most lenne szükség. Muszáj lesz bezárni minden boltot az élelmiszerüzleteken és a gyógyszertárakon kívül. Részleges lakhelyelhagyási tilalmat kell majd elrendelni. Le kell, hogy zárják Budapestet, ha nem akarnak országos járványt. Valószínűleg el fogunk jutni oda, hogy leáll a tömegközlekedés és autókkal szállítják majd az orvosokat, és kapnak majd anyagi segítséget a gyerekeikkel otthon maradó szőlők.

Az egyetlen kérdés, hogy ezekre az intézkedésekre az iskolák bezárásához hasonlóan napokkal elkésve és előkészítetlenül kerül-e sor, vagy időben.

Követelnünk kell az átlátható és őszinte kommunikációt. A kormány folyamatos hazudozásával, terelésével, a velük kritikus média kérdéseinek figyelmen kívül hagyásával, a rasszista propagandával ebben a helyzetben nem ,,csak” az a gond, mint általában, hogy tönkreteszik a működőképes demokráciát.

Ezekben a napokban ezzel a kommunikációval magyar emberek életét veszélyeztetik. Persze, hogy pánikolni fognak a magyarok, akik már évek óta hallgatják a kormány agymosását, és most sem kapnak objektiv és közérthető tájékoztatást. Ráadásul most gyorsan le fognak lepleződni a kormány hazugságai, ami csak még nagyobb pánikhoz vezet majd.

Ki kell harcolnunk a források átcsoportosítását az egészségügybe. Ha meg akarjuk tartani a hamarosan egyre nagyobb számban megbetegedő ápolókat és orvosokat, meg kell fizetnünk a munkájukat és a hatalmas kockázatot, amit vállalnak. Sőt, több munkaerőt kell bevonnunk az egészségügybe. Ha még lehet, be kell szereznünk a szükséges eszközöket, bármilyen sokba is kerülnek. Ha meg szeretnénk fékezni a járvány terjedését és legalább a legszükségesebb szolgáltatásokat újra szeretnénk indítani, minél előbb gyártókapacitást kell kiépítenünk védőfelszerelésekből, hogy az emberek megfelelő védelem mellett mehessenek majd ki az utcára.

El kell érnünk, hogy a kormány biztosítsa azoknak az embereknek a mindennapi megélhetését, akik most nem tudnak dolgozni, mert otthon vannak a családjaikkal vagy mert megszűnik a munkahelyük.

Akkor tudjuk legyőzni a járványt, ha az emberek túlnyomó többsége otthon marad. Akkor tudnak otthon maradni az emberek, ha továbbra is biztosított a megélhetésük.

Nyomást kell gyakorolnunk, hogy a kormány egyszerű, átlátható, hiteles lépéseket tegyen a gazdaság serkentésére. A járvány egészségügyi következményei mellett nagyon súlyos gazdasági visszaesés várható. Hogy mennyire súlyos, az attól is függ hogy milyen gyorsan és határozottan tudjuk egy gazdaságélénkítő csomaggal megtámasztani a gazdaságot és áthidalni az emberek megélhetés gondjait. Ilyen helyzetekben nem a költségvetési hiányra kell figyelnünk, hanem arra, hogy a gazdaság ne kerüljön negatív spirálba.

Abban biztos vagyok, hogy a magyarok akkor is egymás mellett fognak állni, amikor a vezetőink eddig tanúsított inkompetenciája miatt nagyon súlyos helyzet áll elő. A kormány helyett civil szervezetek és magánszemélyek, egyházak és helyi közösségi kezdeményezések fogják megoldani, hogy mindenki kapjon enni, hogy mindenkihez eljussanak a gyógyszerei, hogy azok a gyerekek is tudjanak tanulni, akiknek nincsen hozzáférésük a digitális eszközökhöz, hogy a legsötétebb időszakban is szórakoztassuk egymást.

Ezt már most is lehet látni az idősek helyett bevásárló fiatal szomszédok, a Facebook-csoportokban tippeket megosztó tanárok, az interneten fellépő művészek vagy éppen a jegyeiket nem visszaváltó nézők példáján.

Ahhoz azonban, hogy ne haljanak meg feleslegesen magyarok ezrei, most kell határozottan cselekednünk. Különben túl késő lesz.

A szerző közgazdász. Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk! Többet olvasnál a koronavírusról az Azonnalin? Ide kattints!

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek