Tényleg diktatúrát csinál Orbán? Elmagyarázzuk a felhatalmazási törvényt!

A múlt héten sürgősséggel nem sikerült, de hétfőn aztán csak elfogadta a parlament a koronavírus-törvényt, amely rendeleti kormányzásra hatalmazza fel Orbánékat a veszélyhelyzetben, és a Btk-t is szigorítja. Az ellenzék már puccsot és diktatúrát emleget, a kormány szerint meg aki ellenkezik, az a vírussal van. De kinek van igaza? Elmagyarázzuk!

Kétségtelenül a magyar politikai kultúra újabb mérföldkövéhez érkeztünk vasárnap este, amikor – a koronavírus miatt elrendelt távolságtartás jegyében – online tüntetés „zajlott le” Orbánék koronavírus-törvénye (vagy ellenzéki körökben divatosabb szóval: felhatalmazási törvénye) ellen, mondván: örökre szóló korlátlan felhatalmazást ad majd most magának a Fidesz-kormány, amit aztán tényleg nem hagyhatunk, otthon a fotelből ülve sem.

Elmagyarázzuk a leggyakoribb tévhiteket és sommás kijelentéseket a felhatalmazási törvényről.

1. Nem is szabadott volna kihirdetni a veszélyhelyzetet!

Ezzel az érvvel elég gyakran találkozni ellenzéki jogászok között, például Lattmann Tamás is azzal érvelt az Azonnalin megjelent vendégcikkében, hogy a járvány nem „elemi csapás”, márpedig az Alaptörvény a veszélyhelyzet elrendelését csak „elemi csapás” esetén teszi lehetővé. Orbán Balázs államtitkár ellentétben a Bibliából levezetve érvelt amellett, hogy a koronavírus-járvány de bizony az.

Mivel ilyen a veszélyhelyzet kihirdetésére okot adó körülmény eleve nagyon ritkán következik be (ahogy alkotmányjog-előadáson tanították: meg kell tanulni az Alaptörvényben lévő rakás rendkívüli jogrendet, aztán reméljük, hogy sosem kell majd egyiket se alkalmazni), így következetes joggyakorlatra és hasonló értelmezési segédletekre se nagyon lehet számítani, hogy ezt eldöntsük.

Lehet, hogy dogmatikailag nem vagyok eléggé szigorú egyesek ízlésének, de összességében magával a veszélyhelyzet kihirdetésével megengedő vagyok: a járvány tényleg egy olyan vis maior szituáció, amely nagy tömegek egészségét veszélyezteti, és gyorsan kellett lépni az ügyben.

hiszen ez egy csomó törvénnyel és az alkotmánnyal is ellentétes lenne. Ilyen, a szabadságot alapvetően korlátozó intézkedés alappal követelte meg a különleges jogrendet, úgyhogy én a veszélyhelyzet kihirdetését simán leokézom.

2. A felhatalmazási törvény korlátlan hatalmat ad Orbánnak

A második, gyakran hangoztatott ellenzéki érv igaz. Van egy „de…” is – erről picit később. Először is nézzük, hogy pontosan mire is ad felhatalmazást ez a törvény!

+ Egyrészt jóváhagyja a március 11-e óta, vagyis a veszélyhelyzet kihirdetése óta meghozott kormányrendeleteket, amik többek között olyan szabályokat vezettek be, hogy külföldiek nem léphetnek be Magyarországra, a fertőzött területekről érkezőket karanténba teszik, illetve az újabban kötelező erővel is bevezetett kijárási korlátozásokat – és az ezek alóli tág kivételeket – részletezik.

Ez a jóváhagyás teljesen oké, maga az Alaptörvény írja elő, hogy a veszélyhelyzetben hozott kormányrendeletek hatályának 15 napon túli meghosszabbításához kell a parlament hozzájárulása. Ehhez amúgy sima többség is elég lett volna a parlamentben, de a kormánynak sikerült annyira elkésve benyújtani a javaslatot, hogy a határidőt le is késte a parlament (hogy aztán ezzel mi volt a cél, és miért óriási politikai bravúr ez – a szó rossz értelmében – a Fidesz részéről, arról Stumpf András írt egy nagyon jó cikket a Válasz Online-on).

+ Másrészt – elkerülendő, hogy a parlamenti hajcihőt 15 naponta le kelljen játszani – a biztonság kedvéért előre is felhatalmazzák a kormányt, hogy a majd meghozott, és törvényektől akár eltérő veszélyhelyzeti rendeletek hatályát meghosszabbítsa egészen addig, amíg a veszélyhelyzet tart. Pontosan ehhez kellett a kétharmad, ugyanis a különleges jogrend részletes szabályait sarkalatos törvényben kell szabályozni az Alaptörvény szerint. (Schiffer András azt mondja, hogy akármennyiben ezt sem lehet, és inkább meglévő törvényt kellett volna módosítani, vagy magát az Alaptörvényt, de a magyar alkotmányos kultúra jelenlegi állapotában ez sajnálatos részletkérdés már csak, hiszen az Alaptörvényt is pont olyan könnyen módosítják, mint az árakat a parlamenti büfében.)

A lényeg, hogy ez a tulajdonképpeni felhatalmazási része a törvénynek:

– a parlament ugyan visszavonhatja bármikor a felhatalmazást, a Fidesz-kétharmadtól ezt senki nem várja el komolyan.

+ És most jön a „de”: mielőtt elkeseredve diktatúrát kiáltanál, gondolj bele, hogy Orbán a kétharmadával eddig is azt csinált, amit akart, és gyakorlatilag csinált is. Legutóbb például megtiltotta jogerősen megítélt kártérítések kifizetését, és ehhez, a jogállamot alapvetően sértő lépéshez semmiféle különleges jogrendre nem volt szüksége. Ugyan eddig mondjuk mindig végig kellett játszania a parlamenti színjátékot, de miután érdemi ellensúly a szavaztok terén nincs, ráadásul az ellenzék és az újságírók száját is befogták a parlamentben, ennek konkrétan nulla a gyakorlati jelentősége.

– sok mindent nem tudsz tenni, maximum tekervényes utakon az Alkotmánybírósághoz rohangálni: ezt amúgy veszélyhelyzet idején is lehet, bár veszélyhelyzet idején is ugyanazok a fideszes haverok ülnek ott, mint máskor. (Ha neadjisten a haverok nem megfelelő döntést hoznának, akkor pedig még mindig ott a végső eszköz, az alkotmánymódosítás, amihez megvan a kétharmad.)

3. Nem lehet majd összehívni a parlamentet!

Valamiért rendszeresen felbukkan a média egy részében ez az állítás, de valójában nincs a felhatalmazási törvényben olyan rendelkezés, amely korlátozná az Országgyűlés üléseinek összehívását. Jelenleg egyébként az országgyűlési törvény szerint Kövér László dönt arról, hogy mikorra hív össze ülést, a lényeg az, hogy ez rendszeres legyen. 

Ha valaki Kövér Lászlóban nem bízna, azt megnyugtatom: az ellenzék (a parlamenti képviselők egyötöde) bármikor kezdeményezhet rendkívüli ülést – más kérdés, hogy a kormánypárti képviselők erre általában nem mennek el, ahogy azt már számtalan esetben eddig is láthattuk. Vagyis megint csak oda lyukadunk ki: a parlamenti show-t sikerült mostanra annyira kiüresíteni, hogy a felhatalmazási törvény ebben a vonatkozásban egy szarnak adott pofon.

4. Most már választást se lehet tartani, örökké Orbán-diktatúra lesz!

Az igaz, hogy a törvény a veszélyhelyzet fennállása alatt megtiltja a már kitűzött időközi választások megtartását, illetve időközi választások vagy népszavazások kitűzését. Ez azonban időközi választásokra és népszavazásokra vonatkozik. Utóbbiból országos téren még a Fidesznek se sikerült ugye érvényeset összehozni, tehát az eddigiekhez képest olyan hatalmas demokráciadeficitet nem fog okozni.

Amúgy érdemes az „időközi” szót is alaposan elolvasni – az ugyanis

Aki mégis ragaszkodik az elmélethez, hogy a Fidesz most már egyenesen a 2022-es választás elszabotálására játszana, az menjen vissza a kettes ponthoz, és idézze fel: ezt mostantól elvileg rendeletben is elrendelheti, és amúgy meg eddig is azt csináltak, amit akartak (lásd még: választókerületek határainak kreatív újrarajzolása, győzteskompenzáció).

5. Le fogják csukni a független újságírókat, ha írnak a koronavírusról!

Ha olvasod a Reggeli feketét, az Azonnali hírlevelét, akkor már tudod, hogy ettől nem kell félni (ha lemaradtál róla, itt iratkozz fel).

Jelenleg a rémhírterjesztés azt jelenti, hogy valaki közveszély színhelyén és nagy nyilvánosság előtt állít olyan valótlanságot, ami sok emberben nyugtalanságot kelthet. Emellé most odaírják azt is, hogy különleges jogrend idején nem csak közveszély színhelyén, hanem en bloc nagy nyilvánosság előtt (értsd: a sajtóban) ha valótlanságot, vagy való tényt elferdítve híresztelsz, akkor büntethető vagy rémhírterjesztésért, ha ez alkalmas arra, hogy a védekezést akadályozza vagy meghiúsítsa.

Első ránézésre azért tűnik ez parának, mert a koronavírus kapcsán egy csomó olyan orvosi jellegű információ és szakvélemény kerülhet elő, amiről egy újságíró egyszerűen képtelen megállapítani, hogy igaz-e. Sőt, maguk az orvosok is vitatkoznak róla, hogy – csak egy példát mondjak – most akkor rosszabbítja-e az ibuprofén a koronavírus tüneteit, vagy sem. Ilyen helyzetben, ha egy újságíró leírja, hogy x orvos szerint ez van, y orvos szerint meg az ellenkezője, akkor bizony híresztel valamit, aminek egy része simán lehet, hogy valótlan. De egyrészt ez megint csak utólag derül ki, másrészt meg egy veszélyhelyzetet okozó új vírusról szóló szakmai vita igenis számot tart a köz érdeklődésére.

Valójában azonban van a Btk-nak egy általános szabálya, aminek köszönhetően minden nem-virológus újságíró nyugodt lehet, hogy nem fogják lecsukni, ha valami pontatlanságot, vagy vitatott dolgot ír a vírusról.

Főszabályként ugyanis

– ezt pedig bíróság előtt bizonyítani kell. A gondatlan elkövetést (vagyis: az újságíró nem tudta, melyik orvosnak higgyen, vagy egyszerűen nem tudta hogyan factcheckelni a szakmai infót) csak akkor lehet büntetni, ha adott tényállásnál a Btk ezt előírja – ennél pedig nem írja elő.

A slusszpoén amúgy az, hogy a szintén a járványhelyzet miatt elrendelt rendkívüli ítélkezési szünet folytán egy jó darabig elítélni se fogják tudni még azt sem, aki tudva és direkt irkál marhaságokat a koronavírusról.

Ha olvasnál még a felhatalmazási törvényről, ide kattints! Ha minden érdekel, ami koronavírus, akkor pedig ide!