A boldogságkényszer alól a koronavírus idején sincs menekvés
Szerző:
Fazekas Adrián
A koronavírus okozta felfordulás társadalmi kivetülései régről ismert problémákat hoztak a felszínre, és velük együtt előbújtak a boldogságipar mosolygó reklámarcai is.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
A százezres karórával járkáló és elegáns öltönyökben hittérítő coachok a járvány által kiváló lehetőséget kaptak arra, hogy jól bejáratott marketingszövegüket – a lélek marketingjét – még nagyobb pénzekre váltsák egy szorongó, krízishelyzetben levő, rémült társadalom reményt kínáló misszionáriusaiként.
Valószínűleg mindenki belefutott már abba az interneten keringő, motiválónak és pozitívnak szánt narratívába, hogy a megszokott életvitelünk megtörésével most a béke és a nyugalom szigete jött el.
Itt az ideje az elmélyülésnek! Nincs munka, nincsenek nyitva a boltok, együtt a család! Nézz ki az udvarra, még a levegő is más, érzed? Megállt a mókuskerék, nincs mitől tartanod! Az élet tálcán kínálja az új lehetőségeket, te most csak magaddal foglalkozz!
Az ilyen és ehhez hasonló dumák károsak és ellentmondanak a realitásnak, különösen a magyar valóságnak, de mégis sokan használják védekezési módszerként: pár nappal ezelőtt egy olyan koronavírussal kapcsolatos Facebook-csoportra találtam, ahol már a leírásban kikötés volt, hogy ide csak a pozitív hírek kerülhetnek.
Úgy tűnik, beért a szorgos trénerek munkájának gyümölcse. Ők a legfőbb propagálói ennek a gondolkodásmódnak, hiszen nem a működőképtelen, tanulásra alkalmatlan elektronikai eszközökkel, a megszűnő munkahelyekkel és a napról napra éléssel, hanem a bőség zavarával kell csak küszködniük.
Érdeklődő szemeiket nem Borsod falvaira, hanem közönségük első soraiban ülő, prémium jegyekkel rendelkező tehetős nézőire vetik.
Szabó Péter és társai első ránézésre nem tűnnek olyan figuráknak, akik igazi lenyomatot tudnának hagyni a közgondolkodásban. Mindennapi dolgokról beszélnek közhelyesen, de a felszín alatt igazából a politikai korrektség hazug és végtelenül romboló mentalitásának a nagyon is befolyásos szóvivői.
A boldogságkényszer alól a koronavírus idején sincs menekvés, ezt jól mutatja az említett Facebook-csoport is:
ne beszéljünk az egészségügyi rendszer lassú összeomlásáról és az abban dolgozók kizsigereléséről, a kaotikus állapotokról, a magányról, a bizonytalan jövőről, csak jó dolgokról!
Tökéletes példája a „biztonságos tér”, vagyis a safe-space működésének. Kizárni a rosszat, kizárni azt, amitől nem lesz jó kedvünk. A tévében, plakátokon és az interneten mosolygó trénerek boldogságpropagandája sikeresen elért egy számottevő réteget. Talán jobban alszunk éjszaka, de a pillanatnyi kedvünket kizárólagos jó hírekkel feltuningolni nem más, mint a valóság megcsorbítása.
De mi következik ebből, ha mindezt a politikai térben értelmezzük?
Leginkább Orbán Viktor tíz éve fennálló, populista és megtévesztő politikája. Ne csodálkozzunk, miért olyan sikeres a propaganda, ha az emberek saját magukat csapják be alternatív valóságok kiépítésével!
A mesterségesen előállított buborékokról már az Azonnalin is szó volt: ezek a buborékok esélyt adnak, hogy mindenki elbújhasson a problémája elől és bajtársaival együtt békés sorsközösségre leljen. Akik úgy gondolják, mindez előremutató, azoknak nincs is imponálóbb hívószó annál, minthogy
ezekben a buborékokban egyáltalán nincs szükség vitára, párbeszédre és szembenézésre. Azért, mert így könnyebb.
Pedig a lelke mélyén valahol mindenki tudja, hogy az egészségügyet, társadalmat és gazdaságot egyaránt érintő járvány súlyos lelki hatásai ellenére sem kéne hinni a boldogságipar letéteményeseinek. Érzékeny balosok, nacionalisták, jobbosok és liberálisok hasonló menekülési stratégiát alkalmaztak, de a vírus által ezek a „szubkultúrák” akarva-akaratlanul is összeérnek: a koronavírus mindenki ügye, az ország nem klikkesedhet. Egy újabb dolog, amire nem állunk készen.
Rengeteg aggály merül fel a pozitív pszichológia alapvetéseivel, amiről az előbbiekben szó volt, azt jelentős részben ennek az ideológiának a vadhajtásai okozzák. A pozitív pszichológia fundamentalista megközelítése az individualizmusra épül, nincs kritikai szemlélete és egy hazug ideát teremt az össztársadalom számára. Sajnálatos, hogy helyet csinált magának a mainstreamben.
Mégis, a Szabó Péterhez hasonló sarlatánokat egy az egyben összevonni a pozitív pszichológia neves képviselőivel hülyeség, például Csíkszentmihályi Mihály világhírű pszichológussal, aki még segíthet is átvészelni az otthon maradás nehézségeit. Ha képesek vagyunk az elménket átprogramozni és az általa megfogalmazott flow-élményt elsajátítani, rengeteg rutinná váló tevékenység végzése örömet tud nyújtani. Ha választani lehet, inkább az ehhez hasonló tartalmas önfejlesztés nyújtson segítséget ezekben az időkben, mint Szabóék klisés idézetdömpingjei.
Most pedig kimegyek az udvarra, és boldog leszek!
Olvass még Fazekas Adriántól az Azonnalin!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
