Az elmúlt két évben megismert Nagy Blanka pályafutása egy csalódást keltő, de egyáltalán nem meglepő történet arról, milyen az, amikor a társadalom messiásvárása a sajtó kattintáséhségével keveredve igazságtalan felemelkedést, majd csendes eltűnést eredményez. A legnagyobb vesztes ismét a fiatal generáció.

A kibeszéletlenség, a sok homokba dugott fej és az elhatárolódás megnehezíti, hogy a feldolgozatlanul ránk hagyott, és továbbra is velünk élő és létező kulturális benyomásokat feldolgozza a társadalom.

A koronavírus okozta felfordulás társadalmi kivetülései régről ismert problémákat hoztak a felszínre, és velük együtt előbújtak a boldogságipar mosolygó reklámarcai is.

Hirtelen nagyon érzékeny lett a Fidesz Jászberényben, Pócs János dinnyeosztására bezzeg anno nem voltak finnyásak.

Az identitás nélküli, spontán módon tüntetés amellett, hogy teljesen felesleges, a közjóért tenni akaró csekély nagyságú fiatalságot is lehangolja.

És ami a legszomorúbb, hogy ezen kezdeteleges politikai kinyilatkoztatások is a divat hatására születnek meg. Pedig politizálni amúgy nem divat: az influenszerek se csinálják, egy cég se fizet érte.