+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. október 15. kedd, 18:37
A csütörtökön kezdődő Frankfurti Könyvvásár előeseménye minden évben a Német Könyvdíj, amely Európa egyik legrangosabb irodalmi kitüntetése. Idén a Boszniában született német író, Saša Stanišić kapta a díjat. Beszédében bírált egy másik kitüntetettet, az irodalmi Nobel-díjas Peter Handkét.

Csütörtökön kezdődik – a kiállítók és látogatók számát tekintve – a világ legnagyobb könyvfesztiválja Frankfurtban, amely nem csak a német irodalomról és kiadókról szól. Már csak azért sem, mert minden évben van egy vendégállam, amely a saját irodalmával van jelen – ez idén Norvégia. (Magyarország pont húsz évvel ezelőtt volt vendégország.)

 

A könyvfesztivált megelőzi a Német Könyvdíj, amely ugyan a német nyelvű alkotások közül díjaz, de Európa egyik legfontosabb irodalmi kitüntetése. Végül hat utolsó körös közül a zsűri Saša Stanišić Herkunft (Származás) című regényét választotta ki. A boszniai háború idején szüleivel Heidelbergbe menekült és ott felnőtt író

 

regényében saját határátlépéseit és identitáskeresését mutatja be a boszniai Višegradtól a badeni Heidelbergig.

 

A mostani kitüntetés azért is nyer sajátos fénytörést, mert az irodalmi Nobel-díjat egy másik németnyelvű szerző, Peter Handke kapta, aki munkáiban szintén sokat foglalkozott Jugoszláviával.

 

Csak míg Stanišić tényleg onnan származik, és a polgárháború idején menekülni kényszerült, Handke a volt Jugoszlávia területére kívülről tért vissza, ahol karintiai szlovénságát és főleg antiimperialista baloldaliságát a szerb nacionalizmus támogatásában vélte kifejezhetni. Több regényében is kiállt a nemzetközileg elszigetelt Slobodan Milošević rendszere mellett, akiért 2004-ben – amikor az egykori szerb államfő már Hágában ült vádlottként – petíciót is aláírt. 2006-ban pedig ő tartotta Milošević temetésén a gyászbeszédet, kiemelve, hogy „az úgynevezett világgal” ellentétben ő nem ismeri az igazságot, ő hallgatni, figyelni, kérdezni szeret, és ezért szeret „Jugoszlávia közelében, Szerbia közelében, Slobodan Milošević közelében” lenni.

 

Handke irodalmi Nobel-díja nagy felzúdulást váltott ki, megosztotta az értelmiséget is. Míg mondjuk az amerikai PEN klub testületileg tiltakozott a stockholmi bizottság döntése ellen, Wim Wenders, aki mellett Handke többször dolgozott forgatókönyvíróként, nagyon meleg szavakkal állt ki mellette.

 

Stanišić mostani kitüntetése mintegy ellenreakcióként is értelmezhető, bár tény: a Herkunft valóban az idei év nagy irodalmi sikere volt már eddig is, én is Stanišićra tippeltem, hogy ő nyeri a Német Könyvdíjat. Jugoszláv háttere miatt azonban elkerülhetetlen volt, hogy ne Handke díjazásának kontextusában jelenjék meg. Amit Stanišić fel is vállalt. A frankfurti Császári Teremben tartott

 

ünnepi beszéde gyakorlatilag egy dühös kirohanás volt nem csak Handke díjazása, de Handke egész életműve ellen, amit Stanišić „hazugságnak“ nevezett.

 

Stanišić családja 1992-ben, amikor a későbbi író tizennégy éves volt, menekült el Višegradból a szerb csapatok elől, holott mamája szerb származású. Stanišić szerint „művei egy olyan valóságnak köszönhetőek, amely Handkénél csak hazugságból áll“. Márpedig Stanišić szerint még a fiktív irodalom sem hazudhat.

 

„Azért állok itt, hogy azt az irodalmat ünnepeljem, amely leírja az időt, de az az idő, amit Handke leír, sohasem létezett Boszniában” – mondta a jutalmazott író, aki ezért csak „a Nobel-díj ötven százalékának”, azaz a szintén idén díjazott lengyel Olga Tokarczuknak gratulált. A terem felállva tapsolta ekkor már Stanišićot.

 

Handke a régi baloldal embere: az ő hősük, amiért szembeszáll a politikai korrektséggel, az euroatlanti világgal, Németország amerikai elköteleződésével. Az egykori hatvannyolcasok közül a nagy Amerika-ellenességükben sokan sodródtak le diktátorok támogatásáig. Ezért állt oda Handke is Milošević mellé – mondván: akit a NATO bombáz, az biztos csak jó ember lehet. És ebben a meggyőződésben sokan követik őt a mai napig.

 

Amikor Handke irodalmi Nobel-díja kiderült, Denis Scheck irodalomkritikus éppen annak örvendezett, hogy „ez egy pofon a politikai korrektségnek“. Stanišić díját ezért az ő hívei aztán – Sophie Paßmann szavaival – „a politikai nem-korrektség elleni pofonként“ ünnepelték.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A portugál vezetés szerint abszurd, hogy a britek szerint nem biztonságos náluk nyaralni, mert az angoloknál rosszabb a koronavírus-járvány, mint náluk.

„Az, hogy gyakorolhasd a mandátumodat, nem függhet attól, hajlandó vagy-e elfogadni egy magánvállalkozás feltételeit” – véli az Európai Parlament egyik alelnöke.

A szerecsenekről elnevezett berlini metrómegálló, a Mohrenstraße a jövőben egy olyan környékbeli utca nevét fogja viselni, ami egy orosz zeneszerzőről emlékezik meg.

A függetlenként politizáló Bencsik János könyöradománynak tartja azt, és nemet nyomott a kezdeményezésre. Az okokat megkérdeztük tőle!

Az SZFE hallgatói táncoltak és énekeltek, mialatt az Országgyűlés megszavazta egyetemük alapítványi kézbe vonását, a tüntetésen megjelent Karácsony Gergely is. Fotók!

Rögös út vezetett a jobbikos német nemzetiségű politikus, Brenner Koloman parlamenti alelnökké választásáig.
Mutatjuk a részleteket!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás