Már megint csak a mutogatás maradt

Szerző: Fekő Ádám
2019.09.10. 08:56

Mi a fontosabb: a jó hangulat vagy a sikeres foci? Ha az előbbi, akkor óriásit nyert hétfő este a magyar válogatott Szlovákia ellen, ha az utóbbi, akkor elég ránézni az eredményre. Helyszíni riport az év legvadabb párosításáról!

Már megint csak a mutogatás maradt

A focit nem az teszi az ember által kitalált legnagyszerűbb dolognak, hogy megnézhetünk őrületes cseleket, hanem a teljes kiszámíthatatlanság: amikor például tavasszal a magyar válogatott Eb-selejtezőjét a helyszínen ugráltam végig a tragikusan sima 2-0 után, se nekem, se a velem együtt elutazó 2000 magyar szurkoló közül bárkinek nem jutott volna eszébe, hogy pár hónappal később mégis előzni fogjuk Szlovákiát, és a csoportkör felénél pontegyenlőséggel állunk majd Horvátországgal az első helyen. Sőt, a látottak alapján egész Magyarország kinevetett volna, ha ezt jósolom szeptemberre.

Aztán mégis ez lett, és a szlovák válogatott úgy érkezett a budapesti visszavágóra, hogy nekik égetőbb szüksége volt a győzelemre, mint nekünk. Ez lefordítva annyit jelent, hogy minden tökéletesen adott volt egy olyan focimeccshez, amiből jó, ha egy életben egy-két darabot lát az ember: a magyar válogatott tényleges tétért küzd az egyik ősellenségével hazai pályán, úgy, hogy az ősellenség szurkolóinak is lett annyira fontos ez a nap, hogy minden otthoni ellentétet félretéve egy napra összeálltak a vendégszektorba.

Azt nem mondom, hogy annyira örültem annak, hogy ezen a nyálkás hétfő este nekem ki kell tennem a lábamat, de hát a meccs az meccs, pláne akkor, ha alig egy héttel korábban már úgyis visszaerősödtem a szlovákok szidalmazásában Dunaszerdahelyen.

„Most már jussunk ki, kibasztam 100 ezret a jegyekre, fasz se akarja az albánokat nézni valami másik köcsögök ellen” – hangzottak az újonnan előkerült érvek a kék metrón a Nagyvárad tér felé. A bizalom tehát adott a válogatott felé, hiszen a 2020-as Európa-bajnokságot ugyebár Budapesten is rendezik, és ha kijutunk, akkor a háromból két szereplésünket biztosan hazai környezetben játszhatjuk az új Puskás stadionban. Csakhogy a jegyek értékesítése már most elkezdődött, ez pedig olyan dolgot szült, amire talán még soha nem volt példa:

a magyar szurkolók tömegesen szavaztak bizalmat egy olyan válogatottnak, ami egy rövid időszakot leszámítva általában a legegyszerűbb feladatokat sem volt képes megoldani.

A budapesti jegyek nagyrésze elfogyott, úgyhogy most már csak aranylábúinknak kellett megtenni a magáét.

MIVEL BENT A GROUPAMA ARÉNÁBAN NEM NAGYON LEHET PIRÓZNI, EZÉRT A STADION ELŐTT KELLETT BEGYÚJTANI A DOLGOKAT.

Na most ha valamit megszokhattam az eddigi 33 évemben, az az, hogy a két kedvenc focicsapatom a lehető legkevésbé bírja el a nyomást és a tétet: a Diósgyőr eredményeiről most nem beszélek, hiszen ez mégiscsak a válogatott napja volt, de hát ott is annyiszor szembesültem már égésekkel, hogy az öt éve Románia ellen játszott nézhetetlen 0-0 még a jobb napok közé tartozott.

Valamiért valamiféle magyaros technika az, hogy csak akkor vagyunk jók, ha rosszabb esélyeink vannak: így sikerült a nagyszombati égés után otthon megverni a világbajnoki ezüstérmes horvátokat is például, és így sikerült múlt hét pénteken kikapni barátságos meccsen Montenegrótól.

A KÉPEN AZ LÁTHATÓ, AHOGY SZÖLLŐSI GYÖRGY KORÁBBAN FELCSÚTON SZERKESZTETT, MA MÁR MEDIAWORKSÖS ÚJSÁGAINAK JAVÍTJÁK AZ ELADÁSI STATISZTIKÁIT.

Aki jár meccsre, pontosan tudja, hogy ez a múltba révedő szorongást leginkább a sör viszi el, ahogy az is egyértelmű, hogy az emiatt érkező hurráhangulat úgy 20-30 percig szokott tartani, amikor kiderül, hogy a felvezetése ennek a meccsnek is sokkal izgalmasabb volt, mint a pályán zajló része, de ez most egy új típusú meccs volt: a pályán is történtek dolgok, ráadásul még jól is játszott Marco Rossi szupercsapata.

Ez pedig ritkán látott dolgokat hozott elő az emberekből: a lelátó tetején már az első perctől a saját hányása mellett alvó srácot kivételesen senki nem irigyelte a kapu mögött, hiszen most épp lemarad valamiről, és a pisiszünet is inkább nemmkívánatos kihagyás lett, mint megváltás, de hát ezt a legjobban a vécében elkapott mondat érzékelteti:

„Ha gólt rúgunk, lógó fasszal is visszarohanok ünnepelni!”

Erre sajnos nem volt lehetősége az úriembernek, gólt ugyanis az ősi magyar futballátoknak megfelelően Szlovákia lőtt, és bár az új közönségkedvenc Szoboszlai Dominik egyenlíteni tudott, végül 1-2 lett a végeredmény. Ilyenkor persze minden rendes szurkoló tudja, hogy mibe lehet menekülni: például lehetett kórusban szidni a szlovákokat, ami egy ilyen meccsen tényleg olyan természetes, mint a levegővétel.

Külön szórakoztató volt, hogy a nagy szlovák szurkolói összeborulásból nagyjából egy 400 fős vendégszektor lett, de végül amiatt voltak benne többen, hogy felvidéki magyarok egy csoportja oda vett jegyet, ha már rendelkeznek szlovák állampolgársággal is.

A VENDÉGSZEKTOR.

A magyar és a szlovák táborok legendás jó viszonyát ismerve egy fillért sem tett volna rá senki, hogy nem mennek egymásnak, de meglepő módon egy laza rendőrsorfallal elválasztva csak némi mutogatás ment a lelátón. Mert hát általában meccsen csak a mutogatás jut: most épp rendben lévő játékkal kaptunk ki, de hát ez is pontosan annyit ér, mintha szar játékkal kaptunk volna.

FOTÓ: Fekő Ádám / Azonnali

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek