Jövő héttől már csak a focisták menthetik meg a magyar kormányt a legnagyobb égéstől

Az Eb-selejtezők alatt nem lesz lehetőség magyarázkodásra, hanem a focisták válaszolják meg: meg tudja-e magyarázni Orbán Viktor valaha is, hogy ennyi pénzt öntött a fociba, vagy megint csak kínunkban fogunk nevetni? Csütörtökön játszik a magyar válogatott a szlovákkal, amely nem csupa olyan játékosból áll, akik a hazai bajnokság izgalmaiban szocializálódtak.

Március 21-én, csütörtökön minden eddiginél nagyobb tétet és figyelmet fog kapni a magyar válogatott pár hónapon keresztül az európa-bajnoki selejtezők miatt. Ahogy azt megszokhattuk 2010 óta, ezúttal sem csak a focirajongók jókedve a tét, ugyanis Orbán Viktor sportmániájának köszönhetően politikai kérdéssé változott, hogy teljesít a magyar futball, és így volt már a 2016-os francia Eb alatt is, amikor nyáron két héten keresztül a NER egyik legnagyobb sikerének volt beállítva a szépen sikerült nyári torna, ahogy a kormánnyal kevésbé barátkozó réteg egy része is azon idegeskedett, hogy most összejött valami a diktátornak. 

Minden eddigi figyelem annak köszönhető, hogy jelenleg is épül a már most nagyjából 200 milliárd forintra belőtt árú új Puskás Ferenc Stadion, ami a maga 67 ezer székével értelemszerűen a legnagyobb magyar stadion lesz. Mivel a 2020-as Eb-t rendhagó módon nem egy vagy két ország rendezi, hanem városokra osztják szét a kontinensen, Budapest is kap két csoportmeccset, és bár az új Puskásnak amúgy is ideje volt felépülnie (kis túlzással az egyetlen megindokolható stadionberuházásról van szó, ehhez képest évekig halogatták), már a köztévé beharangozójában is úgy adják el, mintha az Eb-re épülne fel, és persze majd mi fogunk benne Eb-meccseket játszani.

A probléma az, hogy a magyar államnak a foci játszható részével mindig baja van:

Arról nemrég írtunk hosszabban, hogy szép lassan beomlik a magyar foci új modellje, de csupa elhibázott szakmai döntésnek köszönhetően a szépségtapasz is csak csúszva-mászva jöhet össze: ha nem jut ki a válogatott az Európa-bajnokságra, és mondjuk a selejtezőcsportunkból Szlovákia játssza itt a két hazai meccsét, az akkora arcvesztés lesz, amekkorát már nem nagyon lehet megmagyarázni.

Márpedig ha kicsit levesszük a szívünkön lévő magyar címerről a kezünket, és szigorúan a sport részét nézzük, akkor azért bőven van esély rá, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány minden tudása és lelkesedése ellenére is több esélyünk van bukni. Nem pesszimizmus ez, hanem például annak a hatása, amikor ránéz az ember a nagyjából velünk egyforma minőségnek gondolt szlovák válogatott keretére.

Pontokba szedve:

+ A magyar válogatott keretében négy topligás játékos van (három német és egy olasz), addig a szlovákokéban hat, és ebben már nincs benne az a Marek Hamsík, aki iszonyatos pénzért igazolt idén Kínába úgy, hogy a Napoliban több meccset játszott 31 éves koráig, mint Diego Maradona. 

+ Az igazi különbség nem is a topligákba adott játékosok számában ijesztő, hanem a nagy átlagé: ameddig a szlovákok összesen egy otthon játszó játékost visznek ki (ő amúgy épp a magyar kötődésű DAC-ban játszó Lubomir Satka), addig nálunk kilencen is az NB I izgalmaiban szocializálódtak. Sőt, van egy a magyarnál nem erősebb szlovák bajnokságban játszó Holman Dávid, egy Kolozsvárról érkező Lang Ádám és egy Eszékre igazolt Kleinheisler László is, úgyhogy még a légiósaink egy része sem tart sokkal előrébb a többieknél.

+ Persze gonosz kiemelni, de a szlovák válogatott egyetlen tagja sem az Egyesült Arab Emirátusokban játszik, nálunk az egykor szebb napokat látott Dzsudzsák Balázs úgy került be, hogy az ottani lebonyolítás miatt idén még nem is játszott tétmeccset. 

Szlovákia mellett még Wales is ott van a csoportban, róluk a világ közvetlen elitjébe tartozó Gareth Bale nevén túl annyit érdemes elmondani, hogy a focistáik nagyrésze a briteknél játszik, tehát ha tudásban nem is feltétlenül, erőben simán elnyomják a kocogó magyar bajnoksághoz szokott ifjainkat. 

és talán jobb nem arra építeni, hogy ők is úgy omlanak össze, mint 2015-ben a görögök.

Kicsit giccses az érvelés, de csütörtökön Szlovákia ellen rögtön csak egy dolog szólhat mellettünk: hogy nekünk sokkal fontosabb ez az Eb, mint nekik. Bármekkora is az ellenségeskedés (pc kifejezéssel élve rivalizálás) a két ország között, a szlovákok hagyományosan inkább a hokira gerjednek, aminek elég jó jele az, hogy a csütörtöki meccsre még egy héttel korábban is csak 12 ezer jegy ment el a 20-ból (úgy, hogy abból minimum kétezret a magyarok kaptak).

Az nem kérdés, hogy minden fociba öntött közpénz ellenére is többen szeretnének sikeres magyar válogatottat, mint amennyien nem, de ez is simán visszaüthet: a játékosok nagyrésze egyszerűen nem azon a szinten játszik a saját bajnokságában, hogy ne omolhatna össze bármikor az ország vezetésének, a közönségnek és az ellenszurkolóknak a folyamatos figyelmétől. Márpedig ha nem akarunk 3-4 ezer nézőt a túlárazott 67 ezres arénába a következő években, akkor itt csodát kell tenni.

Az Eb-selejtezők menetrendje:

Március 21: Szlovákia-Magyarország

Március 24: Magyarország-Horvátország

Június 8: Azerbajdzsán-Magyarország

Június 11: Magyarország-Wales

Szeptember 9: Magyarország-Szlovákia

Október 10: Horvátország-Magyarország

Október 13: Magyarország-Azerbajdzsán

November 19: Wales-Magyarország