+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. március 26. kedd, 07:48
A Néppárton belüli viták, Macron önálló fellépése, Orbán kivárása mind annak jele, hogy vannak, akik megértették: véget ért az az európai status quo, amit nagyrészt a német kereszténydemokrácia határozott meg, egyúttal pedig megszületett a közös európai belpolitika – épp Orbánnak, Salvininek és persze Macronnak köszönhetően. Új szereplők jönnek, az ellentétek radikalizálódnak, az alternatívák távolodnak. Új európai politikai tér születhet május után.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Nem túlzás azt állítani, hogy soha nem volt ennyire izgalmas egy európai parlamenti választás, mint most. A status quo belülről repedezik, új kihívók jelennek meg: Macron több föderalizmust, a zöldek már egyenesen egy európai köztársaságot, a széljobbosok meg egy fajtiszta, nemzetállamokra szaggatott Európát akarnának.

 

Világos frontvonalak, amelyek között az Európai Néppárt német kereszténydemokrata súlypontú óvatoskodása már egy letűnő világ képét mutatja.

 

Manfred Weber ezt még nem vette észre, Orbán Viktor vagy Emmanuel Macron viszont már igen – mindketten ezért már a május utánra, az európai politikai tér újraosztására készülnek.

 

Noha soha nem volt akkora a veszélye egy széljobbos, EU-ellenes előretörésnek, akár a közös (a mandátumok harmadát, negyedét is megszerezni képes) szövetségnek, mint most – de mindez dialektikusan nézve azt mutatja: egyre inkább kezd kialakulni a közös európai politikai tér.

 

Ma már az EU-ellenesek is európai szinten szerveződnek, témáik is közösek. Amikor német, francia vagy olasz lapok vannak azzal tele, hogy Orbán Viktort kizárja-e az Európai Néppárt, vagy amikor magyar lapok számolgatják, hány mandátuma lehet a Legának, azt mutatja:

 

megszületett a közös európai belpolitika.

 

Politika nincs vita, nincs barát és ellenség nélkül. Az az európai szintér, ahol unalmas öregbácsik mondogatták, hogy „nie wieder“ meg „Európa békét teremtett“ és hasonlók, éppen még azon korszakot mutatta, amikor nem volt európai politika.

 

Ha mindenki középen tömörül és majdnem mindenben egyetért, az a politika vége. Az Orbánok, Salvinik vagy Macronok radikalizmusa hozza el az európai belpolitikát, a vitákat, amelyek immáron a tagállami szavazókat is érdekelhetik.

 

Az az Európa, amit az Európai Néppárt és még inkább a német kereszténydemokrácia határozott meg, kifulladni látszik. Igen, itt van annak veszélye, hogy az Orbánok és Salvinik szétverik, azt amit az európai integráció eddig elért. De a válasz nem a weberkedés, a konfliktusok szőnyeg alá söprése, felfüggesztése – hanem azoknak is, akik több, szolidárisabb, egységesebb, szociálisabb, föderálisabb Európát akarnak, radikalizálódniuk kell.

 

Ezzel világosabbá kezdenek válni a frontvonalak – mi az Azonnalin már erre tavaly augusztusban tettünk is javaslatot: nem unalmas érdekcsoportok, hanem a világos alternatívák mentén valódi politikai pártcsaládok jelenjenek meg: Föderalisták, szuverenisták, status quo-hívők és szocialisták.

 

Orbán és Macron már erre készül

 

Orbán persze még kivár, de ha úgy alakulnak a számok, gondolkodás nélkül szúrja hátba Webert, és áll át az új erőkhöz, a szuverenistákhoz. Orbánnak ugyanis mindig kiváló az idő- és taktikai érzéke: jól megérzi előre a folyamatokat, és tud akár az élükre állni.

 

Így játszhatta el 2010-ben – Magyarország legrégebben politizáló politikusaként –, hogy ő lenne a rendszerváltás rendszerének forradalmi alternatívája; ezért érzett rá már 2015 januárjában, hogy a menekültkérdés lesz az új téma, amit meg kell lovagolnia; és

 

a Néppárttal is azért hagyta ennyire elmérgesedni a viszonyt, mert érzi: Manfred Weberék az ancien régime emberei. És Orbán nem akar a bukottak között megérkezni az új Európába.

 

Hasonló okoból nem állt be végül az ALDE-ba Emmanual Macron, hanem szervezi Európai Reneszánsz néven a maga körét. Az Orbán-párti német liberális Nicola Beerrel kampányoló liberális ALDE-pártcsalád szintén az ancien régime pártja. Macron nem a régiek közé akar beállni, hanem az újak vezére akar lenni.

 

Ő arra készül, hogy ha az európai belpolitika tovább polarizálódik – azaz ha egyre inkább politika lesz tényleg –, akkor az Európai Néppárt nem fogja bírni a nyomást.

 

Orbán vinné a radikális jobbosakat, Macron vinné a liberálisabbakat. A kettő között pedig a pad alá éppen a német kereszténydemokrácia, az európai egység eddigi motorja eshet.

 

Európa azonban elért – hál' Istennek – abba a politikai fázisba, amikor már nem elég a kompromisszumkeresés. Harcról, vitáról fog szólni az európai közélet. Ma még csak az ancien régime összeérő táborait látjuk, de mögöttük ott formálódnak az új Európa új frontvonalai. Hajrá!

 

Olvass még többet Techet Pétertől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A portugál vezetés szerint abszurd, hogy a britek szerint nem biztonságos náluk nyaralni, mert az angoloknál rosszabb a koronavírus-járvány, mint náluk.

„Az, hogy gyakorolhasd a mandátumodat, nem függhet attól, hajlandó vagy-e elfogadni egy magánvállalkozás feltételeit” – véli az Európai Parlament egyik alelnöke.

A szerecsenekről elnevezett berlini metrómegálló, a Mohrenstraße a jövőben egy olyan környékbeli utca nevét fogja viselni, ami egy orosz zeneszerzőről emlékezik meg.

A függetlenként politizáló Bencsik János könyöradománynak tartja azt, és nemet nyomott a kezdeményezésre. Az okokat megkérdeztük tőle!

Az SZFE hallgatói táncoltak és énekeltek, mialatt az Országgyűlés megszavazta egyetemük alapítványi kézbe vonását, a tüntetésen megjelent Karácsony Gergely is. Fotók!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás