Szerző:
Techet Péter
Minden, ami nem kizárás, Orbán győzelme, és csak időhúzás a Néppártnak. Az EP-választás után ugyanis lehet, hogy Orbán majd maga akarja elhagyni a pártcsaládot, és simán hátba szúrja Weberéket. Macron örülhet.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Nem most kellett volna ennek a szavazásnak megtörténnie. Az érvelés, hogy a Fidesz hirtelen a Juncker-ellenes plakátok miatt vállalhatatlanná vált volna a kereszténydemokrata pártokat tömörítő Európai Néppárt számára annyira hiteles, mint amikor Simicska Lajos hirtelen, miután számos pénzforrást kihúztak alóla, rájött: Orbán nem csak hogy diktatúrát épít, de már katonaként is róla kémkedett.
Az Európai Néppártnak – és különösen a német CDU/CSU-nak, amely a naivitás és a cinizmus határán szédelegve fogta végig Orbán kezét – esetleg szólnia kellett volna már korábban is. Akkor, amikor például a Fidesz kicsinálta az Európai Néppárt más magyarországi tagpártjait, az MDF-től az FKGP-ig. Hogy most a Néppárt a Fidesz nélkül komolyan vehető magyarországi tagpárt nélkül maradna, az annak is betudható, hogy a nyugatiak mindent elhittek Orbánnak, és nem foglalkoztak azzal, hogy jobbközép alternatívát segítsenek életre.
Nem akkor kell Orbánt kizárni, amikor a hullámok olyan nagyok, hogy a kizárással tényleg a mandátumok akár egynegyedét is megszerezni képes EU-ellenes szélsőjobbot segíthetik – hanem mondjuk 2011-ben, az alkotmánybíróság szétverésekor, vagy 2012-ben, az alaptörvény egyoldalú elfogadásakor, vagy 2016-ban, az idegenellenes népszavazási kampánykor. Vagy bármelyik korrupciós ügy esetén.
Ha kizárják, várja őt vezérnek a széljobb. Ezért tud fenyegetőzni, és feltételeket szabni a bentmaradás mellett, ugyanis az Európai Néppártnak akár nagyobb szüksége lehet Orbánra, ha nem akar pártszakadást, mint Orbánnak, akinek egyáltalán nem lenne ellenére egy pártszakadás.
Ebből a helyzetből, amibe leginkább a német konzervatív pártok elvtelen és esztelen, utolsó percekig is húzott Orbán-pártisága miatt került az Európai Néppárt, most egy olyan döntéssel jönne ki mindkét fél, ami a helyzeten nem változtat: a Fideszt nem zárják ki a pártcsaládból.
Orbán se akart még most törést, ő kivárja a májusi választásokat, és – ha a számok és a politikai szimpátiák úgy alakulnak, hogy össze tud jönni akár második legerősebb frakciónak is egy EU-kritikus csoportosulás a mai ECR, ENF és EFDD legtöbb tagjából –, akkor Orbán gond nélkül szúrja majd hátba Manfred Webert és a CDU/CSU-t.
Természetesen – és ezt azért ismerjük el – nehéz egy másfajta politikai kultúrához és emberi viselkedéshez szokott nyugati politikusnak megszoknia, ha valaki gond nélkül hazudozik, és szegi meg már a küszöbön a teremben tett ígéreteit. Talán éppen ezért volt kár az egész keleti bővítés – de ez most messze vezető gondolat.
A nyugati politikusok cinizmusban nem nőttek fel Orbánhoz, és ha a német gazdasági érdekeknek valóban Orbán is felel meg, a nyugatiak mostani bénázása is csak azt mutatja: nem értették meg, hogy
A mostani döntés egyelőre annyi, hogy a verést mindkét fél elhalasztja.
Orbán logikájában ez a nyugatiak kudarca, a nyugatiak logikájában ez a kompromisszumképesség győzelme. Valójában ez az Európai Néppárt impotenciájának és Orbán zsarolási potenciáljának bizonyítéka.
Aki talán most örülhet, az Macron.
A végén pedig a két pad között találhatja magát az európai jobbközép – és sok tekintetben az egész európai integráció – legfontosabb motorja, Németország és a CDU/CSU.
Ezt akarta (és tudta) a Néppárt most még egy tűzoltással megakadályozni.
De ez az a fenyegető helyzet, amivel Orbán magát sikeresen tette annyira megkerülhetetlenné, hogy
Orbán tehát időt nyert: ezzel ő fogja tudni majd eldönteni május után, hogy marad-e a Néppártban. A Néppárt ma eldöntötte: erről nem akar dönteni.
Igaz, egy mai kizárás már erkölcsileg nagyon megkésett és taktikailag tényleg elhibázott lépés lett volna. Ebbe a helyzetbe azonban az Európai Néppárt hagyta magát lavírozni – Orbán pedig nagyon is élvezi.
Macron is. És mi újságírók is, persze.
Olvass még több cikket Techet Pétertől!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.