A Néppárt még mindig nem érti: Orbán csak a verésből ért, a kompromisszumból nem

Techet Péter

Szerző:
Techet Péter

2019.03.20. 19:25

Minden, ami nem kizárás, Orbán győzelme, és csak időhúzás a Néppártnak. Az EP-választás után ugyanis lehet, hogy Orbán majd maga akarja elhagyni a pártcsaládot, és simán hátba szúrja Weberéket. Macron örülhet.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Nem most kellett volna ennek a szavazásnak megtörténnie. Az érvelés, hogy a Fidesz hirtelen a Juncker-ellenes plakátok miatt vállalhatatlanná vált volna a kereszténydemokrata pártokat tömörítő Európai Néppárt számára annyira hiteles, mint amikor Simicska Lajos hirtelen, miután számos pénzforrást kihúztak alóla, rájött: Orbán nem csak hogy diktatúrát épít, de már katonaként is róla kémkedett.

Ilyenkor két lehetőség van: az illető (Néppárt/Simicska) vagy hülye, és tűrt valamit, amit pontosan tudott, ismert; vagy pedig csak egy hirtelen érdeksérelemből akar nagy értékvitát csinálni.

Az Európai Néppártnak – és különösen a német CDU/CSU-nak, amely a naivitás és a cinizmus határán szédelegve fogta végig Orbán kezét – esetleg szólnia kellett volna már korábban is. Akkor, amikor például a Fidesz kicsinálta az Európai Néppárt más magyarországi tagpártjait, az MDF-től az FKGP-ig. Hogy most a Néppárt a Fidesz nélkül komolyan vehető magyarországi tagpárt nélkül maradna, az annak is betudható, hogy a nyugatiak mindent elhittek Orbánnak, és nem foglalkoztak azzal, hogy jobbközép alternatívát segítsenek életre.

Nem akkor kell Orbánt kizárni, amikor a hullámok olyan nagyok, hogy a kizárással tényleg a mandátumok akár egynegyedét is megszerezni képes EU-ellenes szélsőjobbot segíthetik – hanem mondjuk 2011-ben, az alkotmánybíróság szétverésekor, vagy 2012-ben, az alaptörvény egyoldalú elfogadásakor, vagy 2016-ban, az idegenellenes népszavazási kampánykor. Vagy bármelyik korrupciós ügy esetén.

Most már a helyzet úgy fest, hogy játékelméletileg is Orbán pozíciói erősebbek.

Ha kizárják, várja őt vezérnek a széljobb. Ezért tud fenyegetőzni, és feltételeket szabni a bentmaradás mellett, ugyanis az Európai Néppártnak akár nagyobb szüksége lehet Orbánra, ha nem akar pártszakadást, mint Orbánnak, akinek egyáltalán nem lenne ellenére egy pártszakadás.

Ebből a helyzetből, amibe leginkább a német konzervatív pártok elvtelen és esztelen, utolsó percekig is húzott Orbán-pártisága miatt került az Európai Néppárt, most egy olyan döntéssel jönne ki mindkét fél, ami a helyzeten nem változtat: a Fideszt nem zárják ki a pártcsaládból.

Azaz győzött Orbán, vesztett Juncker. Hogy felfüggesztik, meg vizsgálgatják, az a Fidesznek édesmindegy.

Orbán se akart még most törést, ő kivárja a májusi választásokat, és – ha a számok és a politikai szimpátiák úgy alakulnak, hogy össze tud jönni akár második legerősebb frakciónak is egy EU-kritikus csoportosulás a mai ECR, ENF és EFDD legtöbb tagjából –, akkor Orbán gond nélkül szúrja majd hátba Manfred Webert és a CDU/CSU-t.

Természetesen – és ezt azért ismerjük el – nehéz egy másfajta politikai kultúrához és emberi viselkedéshez szokott nyugati politikusnak megszoknia, ha valaki gond nélkül hazudozik, és szegi meg már a küszöbön a teremben tett ígéreteit. Talán éppen ezért volt kár az egész keleti bővítés – de ez most messze vezető gondolat.

A nyugati politikusok cinizmusban nem nőttek fel Orbánhoz, és ha a német gazdasági érdekeknek valóban Orbán is felel meg, a nyugatiak mostani bénázása is csak azt mutatja: nem értették meg, hogy

Orbán csak az erőből, semmi másból nem tanul. Csak akkor hátrál, mert már gyerekként ezt szokta meg apjától, ha nagyobb verést kap, mint amit ő tud adni.

A mostani döntés egyelőre annyi, hogy a verést mindkét fél elhalasztja.

Orbán logikájában ez a nyugatiak kudarca, a nyugatiak logikájában ez a kompromisszumképesség győzelme. Valójában ez az Európai Néppárt impotenciájának és Orbán zsarolási potenciáljának bizonyítéka.

Aki talán most örülhet, az Macron.

Az Európai Néppártból ugyanis nem csak Orbán tudna kivinni részeket, de Macron is onnan tudna szerezni új tagokat a progresszív-föderalista Európai Reneszánsz projektjéhez.

A végén pedig a két pad között találhatja magát az európai jobbközép – és sok tekintetben az egész európai integráció – legfontosabb motorja, Németország és a CDU/CSU.

Ezt akarta (és tudta) a Néppárt most még egy tűzoltással megakadályozni.

De ez az a fenyegető helyzet, amivel Orbán magát sikeresen tette annyira megkerülhetetlenné, hogy

végül az következett, amit igazából akart: maradhat még a pártcsaládban, de hazafelé eladhatja az üldözött áldozatot.

Orbán tehát időt nyert: ezzel ő fogja tudni majd eldönteni május után, hogy marad-e a Néppártban. A Néppárt ma eldöntötte: erről nem akar dönteni.

Igaz, egy mai kizárás már erkölcsileg nagyon megkésett és taktikailag tényleg elhibázott lépés lett volna. Ebbe a helyzetbe azonban az Európai Néppárt hagyta magát lavírozni – Orbán pedig nagyon is élvezi.

Macron is. És mi újságírók is, persze.

Olvass még több cikket Techet Pétertől!

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől
Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek