+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. március 22. péntek, 11:25
Külföldre menni vendégszektorba még akkor is a világ legjobb bulija, ha a magyar válogatott azt sem érdemelné meg általában, hogy a szomszédba átkopogjunk érte. Riport Nagyszombatról, a szlovák-magyar mérkőzésről.

A legtöbb pontot egyértelműen a külföldi túrák hoznak a saját csapatoddal: ez a műfaj magyarként első ránézésre már annyira értelmetlen, hogy nem véletlenül nézi a többségi társadalom hülyének azt az általában 500-1000 közötti embert, aki erre veri el a pénzét tulajdonképpen bármi más helyett, és persze ezen belül is az ősellenségek vendégszektorába látogatni az elérhető csúcs.

 

És itt a csúcs azt jelenti, hogy napokkal korábban már tényleg kicsit a saját háborúdként tekintesz egy focimeccsre, ahova papíron szórakozni kéne menned.

 

Mivel kedvenc klubcsapatom életem során pont akkor hozta össze egyetlen európai szereplését, amikor BKV-ra is alig volt pénzem, maradt a válogatott, amivel végülis a csodálatos 2016-os Eb-n összejött a külföldözés, azt én is pontosan tudtam, hogy az azért közel sem ugyanaz. És akkor egyszer csak kiderült, hogy a három talán legnagyobb fociellenségünkből (Románia, Szlováka, Szerbia) megkaptuk a 2020-as Eb-selejtezőjére Szlovákiát – már éreztem is, hogy akkor végre ezt a nagy dolgot is kipipálhatom. 

 

Érdekes, hogy bár rutinos meccsrejáró vagyok, az ilyen újdonságoknál azért mindig elönt kicsit az a nosztalgia, amikor még édesanyám joggal rettegett tőle, hogy én kimegyek egy stadionba (illetve általában joggal nem vallottam be neki, hogy oda megyek): milyen arcok lesznek? Tényleg életveszélyes lesz? Dühös bárki azért, mert a jellemzően nem ultra külsőmmel megyek valaki helyett, akinek nem jutott abból a 2000 vendégjegyből? És mit várhatok abban az országban, ahol még tíz évvel ezelőtt is olyan tudatosan vertek meg rendőrök magyar szurkolókat, hogy az egyiküket helikopterrel kellett kórházba vinni?

 

KELLEMES HANGULATÚ GYÜLEKEZÉS A PLANETÁRIUMNÁL

 

Belül nyilván tudja az ember a választ, hiszen aki járt már sporteseményen, az azért sejti, hogy minimális életösztönnel mostanában a Gozsdu udvarban jóval nagyobb esély van belefutni egy verésbe, de azért mégis csak olyan bulira megyek, aminek a szervezői már napokkal korábban hangzotatták a megfelelő dresscode mellett azt is, hogy ez nem egy buli. Hirtelen az is átfutott a fejemen, hogy túl sok sört sem kéne innom, pedig amikor utoljára csináltam ilyet magyar meccsen, akkor egy cikket is írtam arról, mekkora barom állat vagyok.

 

Sajnos abban el kell szomorítanom a magyar válogatott szervezett szurkolását irányító Carpathian Brigade-ot, hogy ahogy minden meccs, ez is egy nagyon jó buli valójában.

 

Már persze ha az ember elfogadja a szabályokat: a vendégszektor és úgy általában a kapu mögötti szektor nem demokratikus alapon működik, úgyhogy outsiderként azért érdemes nem megpróbálni átvenni a szervezést vagy azért rinyálni, hogy álljunk meg pisilni. Ha ez megvan, akkor bár a legtöbben a társaságban vért hánynának a szótól, megvalósul a klasszikus értelemben vett libsi szórakozás:

 

tökéletesen mindegy, honnan jöttél, menyi idős vagy és melyik a kedvenc csapatod, ha benne vagy a szurkolásban, akkor erre az egy napra akkor is mindenki barátja vagy.

 

Az pedig lehet, hogy elszomorítja a szurkolói rendbontásra még a legnagyobb kamu esetén is ugró stábokat, de azért jeleznem kell: a nyolc buszból álló konvoj utasai jól láthatóan nem arról beszéltek egész délután, hogy pontosan hány szlovák vérében kéne ahhoz megfürdeniük, hogy visszacsatolják az elvett területeket Magyarországhoz, de az első ízes zsidózásra is hiába vártam. Nyilván erre is volt igény, mint ahogy egy magyar csoportnak arra is, hogy már előző este elmenjen bunyózni Nagyszombatra, de hát olyan sokszínű világ ez, na.

 

Szervezetten buszozni pedig amellett, hogy a legnagyobb szívás az összes választható utazási mód közül, azért jól hozza az osztálykirándulás hangulatot, csak itt az osztály csupa felnőtt férfi, aki ráadásul ortóskodni jött el. Ez annyit tesz, hogy mindössze 43 percet kellett várnom az indulástól arra, hogy meglássak egy embert flakonba pisálni, hiszen nem lehet csak úgy megállni a 2,5 órás utat így is négy óránál is továbbra húzó konvojnak, aminek társasága már olyan lelkesen énekelte a „szar Szlovákia” és a „ki a faszom az a Ján Slota” című örökzöldet, hogy a komáromi határ előtt szólt is a szervező, hogy itt most mindenki fogja magát kicsit vissza.

 

Ez végülis sikerült, és csak matricákkal jelezte a társaság, hogy most vissza van foglalva Felvidék.

 

 

Kulturálisan mindenképp, ugyanis azért voltak páran, akik úgy gondolták, hogy a határ túloldalán lévő Révkomáromban már szlovákok laknak, ezért jól meg is kapták a helyiek a maguk mutogatásadagját, de én azt mondom,

 

egy jó meccsnapba nem csak belefér némi általános iskolás bunkózás, hanem egyenesen kell bele!

 

Itt érdemes megjegyezni a szlovák rendőri felvezetés nagylelkűségét: nekik valahogy jó ötletnek tűnt, hogy a határtól megállás nélkül vezessenek mindenkit Nagyszombatig, és bár meg is kapták a különösen frappáns „jobbak vagyunk nálatok, basszátok az anyátok” rigmust és társait, azért ilyen szervezés után senki ne csodálkozzon azon, ha kicsit morcosak lesznek a szurkolók. Sőt, tovább megyek: talán akkor is nagyobb kedve az embernek meccsre járni kedvenc csapatával, ha 2000 vendégszurkolóra nem négy röhejesen lassan működő beléptető kapu jutna, hogy aztán motozásnál még tört magyarsággal beszélő szekusok teátrálisan elvegyék az öngyújtókat is a zsebekből és vágják oda a falhoz őket.

 

ITT MÁR A NAGYSZOMBATI PARKOLÓ ÉG

 

Ha ezt leszámítjuk, utcabál volt Nagyszombatnak azon a részén, amit lezártak a magyaroknak: a kevésbé bátrak elhasználták kint a gondosan felhalmozott pirotechnikai eszközöket, a parkolóban pedig olyan őszintének tűnő Fradi-Újpest barátságok alakultak ki, ami alapján az izraeli-palesztin viszály megoldása sem tűnik teljesen kilátástalannak, csak nekik is kéne találni egy közös ellenséget. 

 

A meccset mindenki láthatta, arról inkább nem beszélek: az egészben egyedül a magyar szurkolótábor volt kiemelkedő, akik rettentő jó élőképpel is köszöntötték a válogatottat. Ha valakit érdekel, milyen ez testközelből, annak segítek: ilyen az, ha a vécéről visszaérve szembesül a néző a dolgokkal:

 

 

Azon nyilván lehet sírni, hogy a kifütyült magyar himnuszért cserébe háttal állva és mutogatva nézte végig a vendégszektor Szlovákia himnuszát, de őszintén szólva enélkül a prosztóskodás nélkül az égvilágon semmit nem érnének ezek a rangadók. Miért is érnének, amikor a meccs ennyire rettenetes? Ha már a csapat szar, legalább a többi szurkolót idegesítse kicsit az ember, pláne mivel azt is erősen kétlem, hogy emiatt az akció miatt akár egyetlen érzékenyebb lelkű szlováknak is álmatlan éjszakái lettek volna így a sima 2-0 után.

 

A végén természetesen lehetett kicsit azon is gondolkodni, vajon hogy lehet az, hogy még soha nem győzte le a magyar válogatott Szlovákiát,

 

vajon miért lehet az, hogy a futballt még csak nem is elsőszámú csapatsportnak tekintő nálunk kisebb ország a világ elitligáinak ad focistákat, miközben mi belül még mindig azon sírunk, hogy az az egy szem Dzsudzsák Balázs miért Mahacskalába igazolt annak idején,

 

hogy vajon hogy lehet, hogy mióta tonnaszámra szórja el focira pénzeket a kormány, csak még rosszabb lett a játékosállományunk, vagy elő lehet-e ezt a sztorit is úgy adni, hogy mi vertük meg saját magunkat, de hát ezek a kérdések valószínűleg örökre az én generációm nagy kérdései közt fognak maradni.


Válaszadás helyett inkább egy mellettem sétáló szomorkodó szurkoló gondolataival zárnám a nagyszombati naplót: „Majd ha hetvenfős lesz az Eb, akkor talán kijutunk. De most igyuk meg a maradék dobozos söröket.”

 

Mást nagyon magyar szurkoló nem is tehet 2019-ben. Már azon kívül persze, hogy szurkol.

 

FOTÓK: Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Közös közleményben jelentette be Mirkóczki Ádám és a Jobbik, hogy Eger összellenzéki támogatással megválasztott polgármestere kilép a pártból. Hangsúlyozzák: nem azért, amiért mostanság mások.

Az USR képviselője erdélyi magyar szélsőségeseket emlegetett a székely autonómiatörekvésekkel összefüggésben, de a Momentum egyelőre nem szakítja meg a kapcsolatot román testvérpártjával.

Az ozorai alapszervezet indoklása szerint Jakab
Péter Jobbik-elnök és köre többet ártott a pártnak, mint bárki az elmúlt években.

Ugyanakkor jó hír, hogy
már 2160 gyógyult van.

A tengerpart idén kilőve, a Balatont pedig már unod? Ne aggódj, egy csomó jó hely van még Magyarországon, ahol kényelmesen eltölthetsz egy hetet. Például Kecskeméten!

Az Azonnali mindenajánlója végre kicsit kinyílhat a világra, és az otthon fogyasztható termékek mellett már kicsit azt is javasolhatjuk, hogy menj ki a lakásból, és nézd meg, mit csinál a többi ember!

Harminc év után először fordul elő, hogy az emberek nem gyűlhetnek össze Hongkongban a közös virrasztásra. De miért olyan érzékeny téma ez most?

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Június 2-án, a Magyar Szociológiai Társaság által szervezett, online beszélgetésen szakértők próbálják feltárni a vidék-város közti, sokrétű egyenlőtlenség hátterét.

A Republikon Intézet június 2-i, online konferenciáján, ha nem is élőben, csak az otthoni kamerák előtt, de leül egymással vitázni a Fidesz és az ellenzék.

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Ezt is szerettétek

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás