+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. március 15. péntek, 11:52
1848. március 15-e a magyar történelem nagy emancipációs pillanata volt. Azóta sem jött hasonló, 1989-ben sem. Hogy miért? Mert az új rendszer nem sokaknak, csak keveseknek volt jó.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Forradalmi szép napot kívánunk az Azonnali minden kedves olvasójának március 15-én. Mire számíthatunk ma? Hát arra a legkevésbé, hogy akár az Orbán Viktor miniszterelnök, illetve a lengyel miniszterelnök részvételével készülődő kormánypárti/állami dzsemborin, akár a húsz fellépővel operáló ellenzéki megmozduláson nagyon sok értelmes szó esik majd 1848-ról vagy 1849-ről.

 

Föltámadott a tenger

 

De mi is történt 171 éve ezen a napon? Valami olyasmi, ami évtizedek óta készülődött. Az iskolai ünnepségeken mindenkiben rögzült kép szerint Pesten az emberek mérgesek lettek, a márciusi ifjak hívó szavára összegyűltek, Petőfi Sándor elszavalta a talpramagyart meg a tizenkét pontot, azokat Landerer lefoglalt nyomdájában ki is nyomtatták, kiszabadították Táncsicsot börtönéből, aztán valahol mindeközben megtörtént a forradalom.

 

Este meg mindenki ment bulikázni a Bánk bánra.

 

Ez persze nagyjából így is volt, a forradalmi romantika azonban hajlamos elfeledtetni, hogy ezt az egy napot, ami előtt Pozsonyban a rendi országgyűlés megszavazta Kossuth Lajos felirati javaslatát, és ami alatt Kossuth arról Bécsben tárgyalt –

 

tehát ezt az egy napot több évtized kemény és keserű harcai tették lehetővé.

 

Az események felgyorsulásához persze szükség volt az egész Európát felpörgető márciusi forradalmi lázra, és arra is, hogy ennek nyomán Pesten és Budán az ifjak megfelelő tömegtámogatást tudtak virítani a követeléseik mellé – de ez a tömegtámogatás nem a semmiből jött.

 

Ahhoz az kellett, hogy Széchenyi István először felajánlja birtokai egy éves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására (amelynek lebontásában az egykor róla tervet elnevező Fidesz vállal most oroszlánrészt), aztán az, hogy a következő huszonhárom évben kemény viták során kristályosodjon ki az a modernizációs program, amit március 15. után kevesebb, mint egy hónap alatt törvénybe is foglaltak a magyar honatyák.

 

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a magyar nemességnek meg kellett értenie, hogy az ország érdekében le kell mondania privilégiumairól: fel kell szabadítania a jobbágyokat, el kell fogadnia a törvény előtti egyenlőséget és a közteherviselést,

 

és a többi. Mindehhez pedig hozzájött a nemzeti ébredés, és ezzel együtt minden olyan kérdés a magyarok helyéről a Habsburgok birodalmán belül, ami igazán élessé tette a helyzetet 1848-ra.

 

A hirtelennek tűnő rendszerváltást tehát olyan érdekegyesítő politikai munka előzte meg, ami szinte rögtön legitimálta a felálló új rendszert: annyira, hogy annak védelmében a magyar állam polgárai – magyarok, nemzetiségiek –, mi több, a magyar üggyel szimpatizáló külföldiek sora volt hajlandó fegyvert ragadni a pozícióit védő udvari reakcióval és az őket segítő oroszokkal szemben.

 

Hol sírjaik domborulnak

 

Soha többé nem volt a magyar történelemben olyan emancipációs pillanat és olyan rendszerváltás, ami ekkora támogatást élvezett volna.

 

A kiegyezés megkötése után a dualista monarchia egész korszakában arról szólt a magyar politikum megosztottsága, hogy ki fogadja el azt, és ki nem; majd a monarchia összeomlása után jött az őszirózsás forradalom, ami a nehéz körülmények között hamar elkótyavetyélte a tömegbázisát.

 

Horthy Miklós reakciós-irredenta rendszerét inkább csak tudomásul vették a Trianonban megkurtított új országukat furcsán nézegető magyarok, a második világháború utáni átmeneti demokratikus időszakot pedig hamar elsöpörte a kommunista hatalomátvétel. 1956 elbukott, Kádár rendszerét pedig ismét inkább csak elviselték, mint szerették volna a magyarok.

 

1989, az idén harminc éves rendszerváltozás/rezsimváltás lehetett volna még egy ilyen pillanat, de nem tetszettek forradalmat csinálni: az előző rendszer működtetői gond és lusztráció nélkül mentették át magukat a következőbe,

 

emancipáció és konszolidáció helyett pedig leginkább nyomor jött: olyan világ, ahol mindenki szabadon nyomoroghatott, miközben páran meggazdagodtak.

 

Elmaradt az a munka, ami az egész társadalmat elkötelezte volna nem csak a változás szükségessége, de az új rendszer mellett is: nyilván elmaradt, hiszen az új rendszer valójában, a gyakorlati szinten nem sokaknak, csak keveseknek volt jó. És az elmúlt években ugyanaz az elit, akik akkor az új rendszer szabályait meghatározták, csodálkozik rajta, hogy senki sem sietett – nemhogy fegyverrel, hanem leginkább sehogy – megvédeni azt, amikor valaki nekiállt, hogy módszeresen lebontsa.

 

Hogy mi, te csak most találkozol ezzel a szöveggel? Ez azért van, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hetente háromszor érkező hírlevele! Kattints ide, és járni fog!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az Azonnali mindig közép-európai lapként tekintett magára, az eszme azonban nem csak Budapesten van jelen. Indul a nagy trianoni szomszédvita!

Kristálytiszta érvelés: dolgozni nem dolgoznak, így van idejük lázadozni, korzózni az utcán.

Így tiltakoznak a rendőri brutalitás ellen, no meg azért, mert több ezer embert tartóztattak le a rendőrök: arról, hogy velük mi történik, napok óta alig tudni valamit.

Egyszer már biztosan, ezt maga a belarusz belügyminisztérium közölte. Egyre több kép és videó is előkerül az őrizetbe vett tüntetőkkel szembeni rendőri brutalitásról.

Harmadik nap is folytatódtak a tüntetések Belaruszban. A tüntetők ezúttal jóval decentralizáltabbak voltak, este hattól pedig lekapcsolták a teljes belarusz internetet.

Miért ez lett a belarusz ellenállás dala több, mint harminc évvel később?

HC Strache úgy indulna Bécsben saját listával, hogy azt se tudni róla, bécsi lakos-e egyáltalán. Ha Strachét kizárják a versenyből, akkor a Stache-párt óv, ha nem zárják ki, akkor meg a volt pártja teszi ezt.

A hét kérdése

Nem csak a Balatonnál magasabbak a szokottnál az árak, a horvát sajtó a dalmáciai árakon háborog. Szavazz: te fizetnél 1000 forintot érte?

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Twitter megosztás Google+ megosztás