+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. március 15. péntek, 11:52
1848. március 15-e a magyar történelem nagy emancipációs pillanata volt. Azóta sem jött hasonló, 1989-ben sem. Hogy miért? Mert az új rendszer nem sokaknak, csak keveseknek volt jó.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Forradalmi szép napot kívánunk az Azonnali minden kedves olvasójának március 15-én. Mire számíthatunk ma? Hát arra a legkevésbé, hogy akár az Orbán Viktor miniszterelnök, illetve a lengyel miniszterelnök részvételével készülődő kormánypárti/állami dzsemborin, akár a húsz fellépővel operáló ellenzéki megmozduláson nagyon sok értelmes szó esik majd 1848-ról vagy 1849-ről.

 

Föltámadott a tenger

 

De mi is történt 171 éve ezen a napon? Valami olyasmi, ami évtizedek óta készülődött. Az iskolai ünnepségeken mindenkiben rögzült kép szerint Pesten az emberek mérgesek lettek, a márciusi ifjak hívó szavára összegyűltek, Petőfi Sándor elszavalta a talpramagyart meg a tizenkét pontot, azokat Landerer lefoglalt nyomdájában ki is nyomtatták, kiszabadították Táncsicsot börtönéből, aztán valahol mindeközben megtörtént a forradalom.

 

Este meg mindenki ment bulikázni a Bánk bánra.

 

Ez persze nagyjából így is volt, a forradalmi romantika azonban hajlamos elfeledtetni, hogy ezt az egy napot, ami előtt Pozsonyban a rendi országgyűlés megszavazta Kossuth Lajos felirati javaslatát, és ami alatt Kossuth arról Bécsben tárgyalt –

 

tehát ezt az egy napot több évtized kemény és keserű harcai tették lehetővé.

 

Az események felgyorsulásához persze szükség volt az egész Európát felpörgető márciusi forradalmi lázra, és arra is, hogy ennek nyomán Pesten és Budán az ifjak megfelelő tömegtámogatást tudtak virítani a követeléseik mellé – de ez a tömegtámogatás nem a semmiből jött.

 

Ahhoz az kellett, hogy Széchenyi István először felajánlja birtokai egy éves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására (amelynek lebontásában az egykor róla tervet elnevező Fidesz vállal most oroszlánrészt), aztán az, hogy a következő huszonhárom évben kemény viták során kristályosodjon ki az a modernizációs program, amit március 15. után kevesebb, mint egy hónap alatt törvénybe is foglaltak a magyar honatyák.

 

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a magyar nemességnek meg kellett értenie, hogy az ország érdekében le kell mondania privilégiumairól: fel kell szabadítania a jobbágyokat, el kell fogadnia a törvény előtti egyenlőséget és a közteherviselést,

 

és a többi. Mindehhez pedig hozzájött a nemzeti ébredés, és ezzel együtt minden olyan kérdés a magyarok helyéről a Habsburgok birodalmán belül, ami igazán élessé tette a helyzetet 1848-ra.

 

A hirtelennek tűnő rendszerváltást tehát olyan érdekegyesítő politikai munka előzte meg, ami szinte rögtön legitimálta a felálló új rendszert: annyira, hogy annak védelmében a magyar állam polgárai – magyarok, nemzetiségiek –, mi több, a magyar üggyel szimpatizáló külföldiek sora volt hajlandó fegyvert ragadni a pozícióit védő udvari reakcióval és az őket segítő oroszokkal szemben.

 

Hol sírjaik domborulnak

 

Soha többé nem volt a magyar történelemben olyan emancipációs pillanat és olyan rendszerváltás, ami ekkora támogatást élvezett volna.

 

A kiegyezés megkötése után a dualista monarchia egész korszakában arról szólt a magyar politikum megosztottsága, hogy ki fogadja el azt, és ki nem; majd a monarchia összeomlása után jött az őszirózsás forradalom, ami a nehéz körülmények között hamar elkótyavetyélte a tömegbázisát.

 

Horthy Miklós reakciós-irredenta rendszerét inkább csak tudomásul vették a Trianonban megkurtított új országukat furcsán nézegető magyarok, a második világháború utáni átmeneti demokratikus időszakot pedig hamar elsöpörte a kommunista hatalomátvétel. 1956 elbukott, Kádár rendszerét pedig ismét inkább csak elviselték, mint szerették volna a magyarok.

 

1989, az idén harminc éves rendszerváltozás/rezsimváltás lehetett volna még egy ilyen pillanat, de nem tetszettek forradalmat csinálni: az előző rendszer működtetői gond és lusztráció nélkül mentették át magukat a következőbe,

 

emancipáció és konszolidáció helyett pedig leginkább nyomor jött: olyan világ, ahol mindenki szabadon nyomoroghatott, miközben páran meggazdagodtak.

 

Elmaradt az a munka, ami az egész társadalmat elkötelezte volna nem csak a változás szükségessége, de az új rendszer mellett is: nyilván elmaradt, hiszen az új rendszer valójában, a gyakorlati szinten nem sokaknak, csak keveseknek volt jó. És az elmúlt években ugyanaz az elit, akik akkor az új rendszer szabályait meghatározták, csodálkozik rajta, hogy senki sem sietett – nemhogy fegyverrel, hanem leginkább sehogy – megvédeni azt, amikor valaki nekiállt, hogy módszeresen lebontsa.

 

Hogy mi, te csak most találkozol ezzel a szöveggel? Ez azért van, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hetente háromszor érkező hírlevele! Kattints ide, és járni fog!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Várj ki, amíg meg nem találod az igazit: ezzel kampányol hamarosan a brazil kormány, a cél a nem kívánt tiniterhességek számának csökkentése.

Egy jótékony célú árverésen ennyiért vette meg az elődje arcára formált tésztaszaggatót a főpolgármester. Ott voltunk.

A salgótarjáni Turcsány László lemondott, majd ezt visszavonta, de közölte: frakcióvezető semmiképp sem marad.

75 százalékkal csökkentené ennek mértékét az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és ami marad, annak a nagy része is a demokráciára és a jogállamiságra menne.

Olyasvalakit keresünk, aki tud szerkeszteni és újságot is írni, és ami legalább ennyire fontos: hogy az Azonnalit is jól ismeri.

Azt viszont még nem tudják, hogy milyen gyakran lesz meghallgatás, és elviszik-e szavazásig a dolgot, de szerintük nem a szankcionálás a lényeg.

Az igazi baj az a főpolgármester szerint, hogy a kormány nem tárgyal Budapesttel a fővárost érintő uniós források elosztásával kapcsolatban.

A hét kérdése

Még mindig nem tudja túltenni magát az ország Győr egykori polgármesterének horvátországi nyaralásán, úgyhogy biztos nem csak a mi fantáziánkat mozgatja Borkai sorsa. Itt a hét kérdése!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án, hétfőn este a belvárosi Rába hotelben. Regisztráljatok!

Szakértők beszélik ki a helyzetet január 21-én Budapesten.

Az év legjobb bulija január 22-én szerdán. Reggeltől hajnalig!

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás