+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. március 15. péntek, 11:52
1848. március 15-e a magyar történelem nagy emancipációs pillanata volt. Azóta sem jött hasonló, 1989-ben sem. Hogy miért? Mert az új rendszer nem sokaknak, csak keveseknek volt jó.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Forradalmi szép napot kívánunk az Azonnali minden kedves olvasójának március 15-én. Mire számíthatunk ma? Hát arra a legkevésbé, hogy akár az Orbán Viktor miniszterelnök, illetve a lengyel miniszterelnök részvételével készülődő kormánypárti/állami dzsemborin, akár a húsz fellépővel operáló ellenzéki megmozduláson nagyon sok értelmes szó esik majd 1848-ról vagy 1849-ről.

 

Föltámadott a tenger

 

De mi is történt 171 éve ezen a napon? Valami olyasmi, ami évtizedek óta készülődött. Az iskolai ünnepségeken mindenkiben rögzült kép szerint Pesten az emberek mérgesek lettek, a márciusi ifjak hívó szavára összegyűltek, Petőfi Sándor elszavalta a talpramagyart meg a tizenkét pontot, azokat Landerer lefoglalt nyomdájában ki is nyomtatták, kiszabadították Táncsicsot börtönéből, aztán valahol mindeközben megtörtént a forradalom.

 

Este meg mindenki ment bulikázni a Bánk bánra.

 

Ez persze nagyjából így is volt, a forradalmi romantika azonban hajlamos elfeledtetni, hogy ezt az egy napot, ami előtt Pozsonyban a rendi országgyűlés megszavazta Kossuth Lajos felirati javaslatát, és ami alatt Kossuth arról Bécsben tárgyalt –

 

tehát ezt az egy napot több évtized kemény és keserű harcai tették lehetővé.

 

Az események felgyorsulásához persze szükség volt az egész Európát felpörgető márciusi forradalmi lázra, és arra is, hogy ennek nyomán Pesten és Budán az ifjak megfelelő tömegtámogatást tudtak virítani a követeléseik mellé – de ez a tömegtámogatás nem a semmiből jött.

 

Ahhoz az kellett, hogy Széchenyi István először felajánlja birtokai egy éves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására (amelynek lebontásában az egykor róla tervet elnevező Fidesz vállal most oroszlánrészt), aztán az, hogy a következő huszonhárom évben kemény viták során kristályosodjon ki az a modernizációs program, amit március 15. után kevesebb, mint egy hónap alatt törvénybe is foglaltak a magyar honatyák.

 

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a magyar nemességnek meg kellett értenie, hogy az ország érdekében le kell mondania privilégiumairól: fel kell szabadítania a jobbágyokat, el kell fogadnia a törvény előtti egyenlőséget és a közteherviselést,

 

és a többi. Mindehhez pedig hozzájött a nemzeti ébredés, és ezzel együtt minden olyan kérdés a magyarok helyéről a Habsburgok birodalmán belül, ami igazán élessé tette a helyzetet 1848-ra.

 

A hirtelennek tűnő rendszerváltást tehát olyan érdekegyesítő politikai munka előzte meg, ami szinte rögtön legitimálta a felálló új rendszert: annyira, hogy annak védelmében a magyar állam polgárai – magyarok, nemzetiségiek –, mi több, a magyar üggyel szimpatizáló külföldiek sora volt hajlandó fegyvert ragadni a pozícióit védő udvari reakcióval és az őket segítő oroszokkal szemben.

 

Hol sírjaik domborulnak

 

Soha többé nem volt a magyar történelemben olyan emancipációs pillanat és olyan rendszerváltás, ami ekkora támogatást élvezett volna.

 

A kiegyezés megkötése után a dualista monarchia egész korszakában arról szólt a magyar politikum megosztottsága, hogy ki fogadja el azt, és ki nem; majd a monarchia összeomlása után jött az őszirózsás forradalom, ami a nehéz körülmények között hamar elkótyavetyélte a tömegbázisát.

 

Horthy Miklós reakciós-irredenta rendszerét inkább csak tudomásul vették a Trianonban megkurtított új országukat furcsán nézegető magyarok, a második világháború utáni átmeneti demokratikus időszakot pedig hamar elsöpörte a kommunista hatalomátvétel. 1956 elbukott, Kádár rendszerét pedig ismét inkább csak elviselték, mint szerették volna a magyarok.

 

1989, az idén harminc éves rendszerváltozás/rezsimváltás lehetett volna még egy ilyen pillanat, de nem tetszettek forradalmat csinálni: az előző rendszer működtetői gond és lusztráció nélkül mentették át magukat a következőbe,

 

emancipáció és konszolidáció helyett pedig leginkább nyomor jött: olyan világ, ahol mindenki szabadon nyomoroghatott, miközben páran meggazdagodtak.

 

Elmaradt az a munka, ami az egész társadalmat elkötelezte volna nem csak a változás szükségessége, de az új rendszer mellett is: nyilván elmaradt, hiszen az új rendszer valójában, a gyakorlati szinten nem sokaknak, csak keveseknek volt jó. És az elmúlt években ugyanaz az elit, akik akkor az új rendszer szabályait meghatározták, csodálkozik rajta, hogy senki sem sietett – nemhogy fegyverrel, hanem leginkább sehogy – megvédeni azt, amikor valaki nekiállt, hogy módszeresen lebontsa.

 

Hogy mi, te csak most találkozol ezzel a szöveggel? Ez azért van, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hetente háromszor érkező hírlevele! Kattints ide, és járni fog!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egy felmérés szerint a szélsőjobboldal a melegek között az első helyen áll, leelőzve Macron pártját.

Emmanuel Macronként vagy Angela Merkelként kell manővereznünk, hogy a mi embereink jussanak a vezető EU-s pozíciókba.

Magyar képzőművészek és képregényesek alkotásait lehet megvásárolni a hétvégén a jó ügy érdekében.

Az ellenzéki pártok továbbra sem a Fidesz szavazóira hajtanak a Facebookon.

Az utolsó ellenzéki nyomtatott napilap minden dizájnelemét felhasználva utalgatnak finoman arra, hogy az MSZP-P-re érdemes egyedül szavazni.

A hét kérdése

Az osztrákok Habonya? Sebastian Kurz? Egy titkosszolgálat? Egy művészcsoport? Néha az élet egészen egyszerű válaszokat ad: itt vannak az Azonnali tippjei!

Azért ide elnéznénk

Újabb globális klímasztrájkot hirdet a Fridays For Future mozgalom. Május 24-én Budapest belvárosában is!

A Tanácstalan Köztársaság friss eseményének témája, hogy hogyan építették le itthon a környezetvédelmet.

Frissiben kielemzi az EP-választási eredményeket Deutsch Tamás, Donáth Anna meg egy csomó politológus.

A MoMe hallgatói értelmezik újra a stílust mindenféle formában a plakáttól a webdesignig. Május 31-től.

A Piacok Napján, az Erzsébet tér, egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án vasárnap.

Ezt is szerettétek

Hallottad, hogy lesz már megint valami választás, de azt már nem tudod, hogy pontosan miről meg minek meg mikor?

Vajon csak az etnikai alapú szavazást tudják elképzelni a székelyek? Az Azonnali Székelyföldön járt, és megkérdezte a járókelőket.

Volt, aki szerint a klímaváltozás ellen könnyebb tenni, hiszen ha meleg van, akkor nem kell kabátot venni, és kész. Videó!

Strache politikai pályájának ugyan vége, de ez nem jelenti azt, hogy a zeneit is fel kell adja. Mutatjuk a legjobb számait!

Twitter megosztás Google+ megosztás