+++ MIBEN FEJLŐDJÜNK, MIRŐL ÍRJUNK? MONDD EL A VÉLEMÉNYEDET AZ AZONNALIRÓL! +++
Pápay György
2019. február 22. péntek, 07:42
Abból, hogy a Fidesz és a Jobbik is kénytelen látványosan kerülni az antiszemitizmus látszatát, jó dolgok is kisülhetnek: hátha az igény is elmúlik rá. Válasz Kulcsár Árpádnak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Valahol teljesen megértem, miért dönti apátiába Kulcsár Árpádot – és általában véve a kormánnyal szemben kritikus véleményformálót, választót – az elmúlt hetek politikai közbeszéde, különösen az antiszemitizmus körül kialakult, meglehetősen bizarr polémia. Én azonban egy kicsit másképp, ha merhetem írni: már-már optimistán szemlélem a dolgot.

 

Ez persze alaposabb magyarázatot igényel, és legegyszerűbb, ha egy személyes szállal kezdem. A taktikai szavazásra buzdító Viszlát kétharmad! kezdeményezés szervezőjeként sokaktól megkaptam a kérdést, vajon morális szempontból elfogadható-e a Jobbik egyéni jelöltjére átszavazni. (Másoktól a baloldal pártjaival, különösen a DK-val kapcsolatban kaptam meg ugyanezt, de ez most nem tartozik szorosan ide.) Ezt a dilemmát is megértettem, de megvolt rá a határozott, egyáltalán nem „taktikai”, hanem elvi jellegű válaszom.

 

Engem nem érdekelt, hogy pontosan mi jár a Jobbik politikusainak fejében. Hogy vajon a középre tartást mély emberi változás vagy csak a politikai realitás felismerése diktálja. Sokkal fontosabbnak gondoltam, hogy végső soron milyen politikai attitűdöt erősít meg a választás eredménye. A Jobbik erős és a Fidesz relatíve gyenge szereplése – ami reálisan nézve szűk fideszes parlamenti többséget jelentett volna – ugyanis egyértelműen azt igazolta volna, hogy a mérséklődés politikailag megéri, míg a radikalizálódás nem éri meg. Ma is meggyőződésem, hogy ez a tapasztalat az egész magyar politikai közösség javára vált volna.

 

Tudjuk, hogy nem így alakult, és végül a Fidesz radikalizálódása bizonyult győztes stratégiának.

 

Én többek között emiatt éreztem ugyanazt az apátiát, mint most Kulcsár Árpád. Azt is tudjuk azonban, hogy a Jobbik ennek ellenére sem tért vissza a korábbi retorikájához, és Vona Gábor háttérbe vonulása után is megmaradt az általa meghirdetett „néppárti” úton.

 

Ironikus, hogy ezért a Fidesz is sokat tett, amikor a párt gyengítése érdekében komoly támogatást nyújtott a radikális szakadároknak. A kormánypárti média ma is a tenyerén hordozza őket, és a Mi Hazánk valójában a Fidesz egyfajta szatellitszervezeteként funkcionál. Innentől viszont a Jobbiknak végképp nincs útja vissza a szélre, és a radikálisok zajos kiválása még hitelesítette is a mérsékelt fordulatot. Nem csoda, hogy a Fidesz most korrigálni igyekszik ezt a képet.

 

A kérdés az, hogy merre tartanak a jobbikos politikusok

 

Engem viszont épp a fentiek miatt kevéssé érdekel, milyen kijelentéseket tettek évekkel ezelőtt egyes jobbikos politikusok. Hiszen pontosan tudjuk, honnan jönnek – a kérdés ma is az, merre tartanak. A vállalhatatlan kijelentéseknek pedig, még ha jóval korábban hangzottak is el, vannak következményei (lásd Szávay István esetét). A Jobbik politikusainak innentől különösen vigyázniuk kell arra, nehogy az antiszemitizmusnak akár csak az árnyéka is rájuk vetüljön. Lehet, hogy ezt megint a politikai racionalitás diktálja – csakhogy szerintem egyáltalán nem baj (sőt!), ha egy közösségben az antiszemita megnyilvánulások kerülését diktálja a politikai racionalitás.

 

Hasonló a helyzet a Fidesz esetében is. Valóban

 

különös látni, ahogy az „igény az volna rá” jegyében Soros-kampányt folytató, a korábban a jobbszélen tenyésző összeesküvés-elméleteket a kormányzati kommunikáció fővonalába emelő Fidesz oktatja szalonképességből a mai Jobbikot.

 

De közben azért pár kormányközeli megmondóember csak belebukott a jákobozásba, ráadásul úgy, hogy ők maguk minden bizonnyal egyáltalán nem antiszemiták. 

 

Teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz újonnan feltalált antiszemitizmusellenes küzdelmét szintén a politikai racionalitás diktálja – jól látszik például, milyen kellemetlen helyzetbe került emiatt a baloldal (!), amelynek egyes politikusai most kénytelenek rég elhangzott jobbikos kijelentések miatt  magyarázkodni. A játszma szabályaiból azonban az következik, hogy mostantól

 

a kormányzati sajtó- és propagandafórumok szereplőinek kétszer is meg kell gondolniuk, hogy mit mondanak, mert az antiszemitizmussal kapcsolatos zéró toleranciával számolhatnak.

 

Hosszú távon kikophat az antiszemitizmus

 

Lehet-e hiteles a Jobbik fordulata egyes tagjainak a múltját ismerve? Lehet-e hiteles a Fidesz antiszemitizmus elleni fellépése a Soros-kampány árnyékában? Ezekre a kérdésekre talán nem könnyű választ adni, de abból, hogy mindkét párt arra kényszerül, hogy – némi képzavarral élve – minél látványosabban kerülje az antiszemitizmus látszatát, akár jó dolgok is következhetnek. Például hogy

 

mindkét párt azt üzeni ezzel a saját táborának: az antiszemitizmus nem jó, nem hasznos, nem „ránk” jellemző, alapjában véve kerülendő dolog.

 

Ettől még a magyar közélet marad olyan, amilyen, és szélsőségesség is marad benne bőven. De ebből a játszmából, ha nagyon optimisták vagyunk, jobb esetben akár még az is kisülhet, hogy fájdalmas és olykor alantas viták, vérre menő kölcsönös vádaskodások árán, de az antiszemitizmus egy időre – megint csak jobb esetben: hosszú időre – kikopik a hazai politika eszköztárából.

 

Ehhez viszont első lépésben az kell, hogy elfogadjuk azt a képet, amit a Fidesz és a Jobbik magáról mutat. Aki tehát nemcsak az aktuális politikai csatákban érdekelt – akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról –, hanem az antiszemitizmus visszaszorulását is fontosnak tartja, most jobban teszi, ha nem azt szálazgatja, melyik párt milyen megfontolásból lép fel a háza táján tapasztalható antiszemita megnyilvánulásokkal szemben. Az utóbbit nem elemezni, hanem a megerősítés érdekében üdvözölni kell. Én legalábbis a magam részéről ezúton is üdvözlöm.

 

Olvasnál még Pápay Györgytől? Ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Francia kollégájához látogatott az orosz elnök: a két vezető oda-odaszúrt egymásnak, Putyin a sárgamellényes tüntetések miatt kritizálta Macront.

Most éppen „bébi-Trumpnak” nevezte az olasz belügyminisztert az amerikai filmsztár. Meg odaszúrt egyet többek között a magyar kormánynak is.

Jeremy Corbyn bizalmatlansági indítványt fontolgat a kormány ellen, és burkoltan egy újabb brexit-népszavazást is
kilátásba helyezett.

Liu Yifei elég meglepő véleményt fogalmazott meg arról, kik mellé áll erkölcsileg a hetek óta tartó brutális tüntetéssorozatban.

A lengyel katolikusokkal is állandóan háborúzó Nergal nem mérte fel igazán, milyen helyre akar bemenni edzeni kicsit, ezért amikor kiderült, hogy nem követi Jézust, hazaküldték.

A hét kérdése

Egy 34 millió forintos adakozás még bőven nem elég, de nekünk van pár ötletünk arra, hogy mivel lágyíthatná meg Tiborcz szeretett nemzetünk szívét!

Azért ide elnéznénk

A lassú élet ideálja mentén alkotó értékteremtők bemutatkozása a Balaton-felvidéken augusztus 18-án.

Ha a tűzijáték helyett inkább angol metalcore-ra csapatnád, augusztus 20-án a Dürerben a helyed. Vendég: Inhale Me.

Figyelemfelhívó bringatúra Budapestről Szentendrére augusztus 24-én délelőtt.

Gellért Ádám ad elő a Clio Intézet estjén szeptember 4-én.

Tokaj-Hegyalja legszebb falujában szeptember 13-án végig lehet kóstolni a helyi borászatok legjobb borait.

Ezt is szerettétek

Mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.

A Coca-Cola ugyanolyan politikai termék, mint a Fidesz. Kár, hogy az előbbinek a magyar ellenzék is bedőlt, írja Techet Péter.

A véleménybuborékok ártanak jobban a demokráciának, vagy pártízezer „hülye” szavazó?

Az Azonnali birtokába kerültek a 2018-as szerződéseik: volt, ahol a kutatási pénznek nevezett összegből focipályát újítottak fel. Hogy mi?! Tényfeltárás!

Twitter megosztás Google+ megosztás