A Politico szerint az EU Reporter úgy jelenített meg reklámcikkeket a Huawei-nek, hogy nem tüntette fel, hogy azok fizetett tartalmak. A cikk megjelenése óta több korábbi anyagra utólag kitették a „szponzorált” jelzést. Az egyik kifogásolt cikkhez hasonlók a magyar médiában is többször megjelentek már.

Az oregoni szenátor kiterjesztené a többi kormányügynökségre is a szigorú szabályokat, hogy így védekezzenek a támadások és a külföldi titkosszolgálatok adatgyűjtései ellen.

A London Science Museum szén-dioxidot megkötő technológiákat mutat be, amelyben az olajcégnek is érdekeltsége van. Nem ez az első eset, hogy a zöldek támadják, ahogy az olaj- és gázipari szereplők brit kulturális intézményeket támogatnak.

A pedofiltörvény kevés nyilvánosságot kapott részeként már a televíziós reklámokat is korhatár-besorolással kell ellátni. Mivel azonban a jogszabály nem túl egyértelmű, a csatornák inkább felnőtt tartalomnak jelölnek meg ártatlannak tűnő hirdetésblokkokat is, hogy így védjék ki a büntetést.

Az amerikai Juul e-cigaretta gyártója egy kétszáz oldalas tudományos folyóiratot szponzorált, hogy abban kikutassák, hogy le lehet leszokni a hagyományos cigiről a termékeikkel. Idehaza a magyar média oroszlánrészét elárasztották a Philip Morris „reklámcélokat nem szolgáló” PR-cikkei. Dohánytermékeket lassan húsz éve tilos itthon hirdetni, de a cégek így is évente százmilliókat költenek reklámra.

A foci Eb-t nem csak a szurkolók, a fogadóirodák is nagyon várták. Hogyan állunk a sportfogadásokkal Magyarországon, és milyen trükkökkel vesznek rá minket a fogadóirodák arra, hogy sok pénzt költsünk náluk?

Az OMSZ-szóvivő szerint a videó célja a nyaralók megóvása a veszélyektől, így örömmel vállalta a reklámot. Azt azonban nem tudtuk meg, hogy a kormányzati kampányokra kötött szerződése mennyire korlátozza abban, hogy reklámokat forgasson.

A Coca-Coláé speciel jobb, de ez sem kutya. Nem kerül sokba nekik, jófejnek tűnik tőle a cég, és megírják a lapok is.