Szolnokon az Ukrajnában dúló háborúra hivatkozva nem tartottak meg egy 48-as honvéd hagyományőrző programot, de a Kárpátaljára bevonuló Horthy Miklós előtt lehet tisztelegni.
A Horthy-kormányzat jóváhagyásával 1938-ban egy szedett-vedett, bűnözőkből, huligánokból álló „önkéntes csapat” akarta elfoglalni Kárpátalját, de az akció nem csak balul sült el, még Hitlert is felbőszítette.
Több ezres heterogén tömeg, sok fiatallal és középosztálybelivel; ezer fős séta a magyar széljobbas tüntetések minden kellékével és az unalomig megszokott arcokkal – kiáltó volt a különbség a Mi Hazánk három héten belül tartott két tüntetése között. Az okokról és a levonható tanulságokról kérdeztünk három elemzőt.
Mit árul el egy antiszemita miniszter naplója a világháború alatti sajtóról és a közgondolkodásról?
Sztójay Döme altábornagy 1944-ben mintegy fél évig volt miniszterelnök, ezalatt gyakorlatilag kérdés nélkül kiszolgálta a megszálló német csapatokat. Ekkor indult meg a magyarországi zsidók gettósítása és deportálása, emellett pedig növelték a keleti fronton harcoló magyar katonák számát. A háború után a népbíróság Sztójayt golyó általi halálra ítélte. Pere azonban nemcsak róla, hanem az egész Horthy-korszakról szólt.
1961. augusztus 4-én, 71 éves korában hunyt el a második Magyar Köztársaság első miniszterelnöke és köztársasági elnöke, a Független Kisgazdapárt vezéralakja, Tildy Zoltán református lelkész. Jó és rossz kompromisszumokkal teli életútja jól mutatja, hogy a viharos huszadik században milyen sors várt arra, aki ragaszkodott a demokratikus értékekhez.
1941. június 27-én a Bárdossy-kormány a kassai bombázással indokolta a Szovjetuniónak küldött hadüzenetet. Az eset több pontja a mai napig tisztázatlan, emiatt számos elmélet alakult ki körülötte. Más levéltári források alapján sokan arra következtetnek, hogy ha ez az incidens nem történik meg, akkor a magyar katonai vezetés keresett volna más okot, annyira égtek a vágytól, hogy a győztesek oldalán harcoljanak a háborúban. Azóta tudjuk, hogy ez a számításuk nem valósult meg, sőt: egy újabb nemzeti tragédiába torkollott.
Kádár János mellett minden bizonnyal Bethlen István a huszadik századi magyar történelem legmeghatározóbb politikusa. Bár jó pár intézkedése ellentmondásos, a Trianon utáni Magyarország politikai és gazdasági konszolidálásában játszott szerepe nehezen vitatható. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere kezdetben őt szemelte ki szellemi elődjének, ám ez az érdeklődés ma már csak takaréklángon ég.
1941. április 3-án, az éjszakai órákban végzett magával gróf Teleki Pál, Magyarország akkori miniszterelnöke. Amellett, hogy a politikában szorongatott helyzetbe került, magánéletében is sok problémával kellett szembenéznie. Bár az idegenkezűségre a mai napig nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, a gyilkosság vádja időről időre felmerül Teleki halálával kapcsolatban.
1921. március 27. és április 5. között IV. Károly, Magyarország utolsó királya elszánta magát arra, hogy visszatérjen a trónra. Bár sem a nemzetközi, sem a belpolitikai környezet nem volt alkalmas erre, Károly mégis úgy döntött, hogy felkeresi Horthy Miklós kormányzót a budai várban. Az eset óriási botránnyá dagadt: Teleki Pál miniszterelnök lemondásra kényszerült, a szomszéd országok pedig létrehozták a kisantant szövetségét.