A CDU-nak nemcsak az a tét, hogy kormányon marad-e a Merkel-érát követően, hanem az is, hogy gyorsan és hihetően vissza tud-e tolatni a jobboldalra.
Óriási elégedettséggel figyelem a németországi közvélemény-kutatásokat. Kevesebb, mint egy hónap van már csak hátra a szeptember 26-i választásig, és bizony minden jóslat borulni látszik.
De elégedett vagyok amiatt is, hogy a német politika végre tényleg érdekes lett.
A három kancellárjelölt (a zöld Annalena Baerbock, a CDU-s Armin Laschet és az SPD-s Olaf Scholz) részvételével zajlott vasárnapi tévévitán olyat láthatott a világ, amit azelőtt alig: kétségbeesett kereszténydemokrata kancellárjelöltet, amint számonkérő hangnemben próbál választ kicsikarni egy kérdésre a másik kettőtől. Laschet a kohli CDU harmincéves frázisát húzta elő egy piros-vörös-zöld (SPD-Zöldek-Linkspartei) koalícióról, és azt kérte Scholztól és Baerbocktól, mondjanak igent vagy nemet, lesz-e ilyen.
Ők nyilván hülyék lettek volna szűkíteni előre a választást követő mozgásterüket, és nem mondtak erre semmi egyértelműt, amit Laschet rögtön felháborodva mutogatott körbe a szavazóinak, hogy na ugye, hát ő megmondta, ezekkel csomagban jönnek a vörösök is!
Csakhogy éppen a CDU volt az a párt, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egykor még rettegett, nyomokban Stasit és a volt keletnémet állampártot tartalmazó Linkspartei szalonképessé váljon,
egy kicsit ráadásul a másikoldali szélsőség, az AfD elleni küzdelem jegyében. 2020-ban a CDU-s kancellár, Angela Merkel volt az, aki miután óriási botrányt csinált az esetből a balos média, megakadályozta, hogy az AfD és a CDU voksaival Türingiában az addigi linkés tartományi vezető megbukjon, és miniszterelnök lehessen egy liberális politikus (tehát még véletlenül sem egy AfD-s). A botrány feloldása az lett, hogy a CDU – ahelyett, hogy új választást írnának vagy provokálnának valahogy ki – azóta is kívülről támogatja a linkés Bodo Ramelow újabb kormányát. Amely történetesen pont a Laschet által botrányosnak ítélt felállás: Linke, SPD, Zöldek. (Izgalmas megnézni, melyik párt vezeti most a népszerűségi listákat a kis, kétmillió fős keletnémet tartományban: az AfD.)
Ezt Laschet nyilván pontosan tudja. Ahogy azt is, hogy éppen Scholz és a német politikában rendkívüli módon atlanista Zöldek a garancia arra, hogy a Linke egzotikus elképzeléseiből (kilépés a NATO-ból például) ne legyen semmi, ha neadjisten szövetségi szinten is kormányra kerülnének Türingia, Bréma és Berlin vezetése után. De a Merkelnél sokkal jobboldalibb és liberálisabb
Laschet pontosan tudja azt is, hogy saját pártjában, a CDU-ban is jelen van egy olyan irányzat, amely államhívő gazdaság- és társadalompolitikai nézetei miatt helyet foglalhatna az SPD-ben is.
Ezek azok a CDU-sok, akik simán megszavaznak tartományi alkotmánybírónak olyasvalakit, aki a – továbbra is alkotmányvédelmi megfigyelés alatt álló – Linke balszárnyában politizál, vagy épp arról beszélnek egy a már említett Bodo Ramelow-val közösen adott interjúban, hogy a Linke kiközösítésének vége.
A piros-vörös-zöld koalíció elleni legújabb retorikai csapások éppen ezért értelmezhetőek a CDU balszárnyának adott ultimátumnak is: pláne, ha azt nézzük, hogy Laschet a csapata egyik legfontosabb tagjaként, az általa vezetett esetleges kormány pénzügy- és gazdaságpolitikájának arcaként mutatta be tegnap azt a pártelnöki küzdelemben már többször is elbukott Friedrich Merzet, aki lényegében egyszerre a német gazdasági lobbi és üzleti elit egyik legjobboldalibb kirakatfigurája, és egyszerre egy, a Merkel előtti kohli CDU-ra emlékeztető őskövület.
Laschetnek nagyon nehéz dolga van: egyszerre kell
A CDU számára tehát nemcsak az a tét, hogy kormányon marad-e a Merkel-érát követően, hanem az is, hogy gyorsan és hihetően vissza tud-e tolatni jobboldalra a szavazóiért. Ahogy az is, miféle jobboldal lesz ez: egy Merz-féle, társadalom- és gazdaságpolitikailag is konzervatív, a régi szép nyugatnémet időkre emlékeztető, vagy egy Söder-féle modernebb, kurzi mintára jobbos kiszólásokkal operáló, de alapvetően magát modern erőként definiáló?
Bárhogy is lesz, segít majd nekik Olaf Scholz és az új, CDU-mentes kormány: ellenzékben lesz rá idejük.
Hozzászólnál? Vitáznál? Válaszolnál? Írj!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.